Századok – 1969
Tanulmányok - A IV. Nemzetközi Gazdaságtörténeti Kongresszus 66/I
78 A IV. NEMZETKÖZI GAZDASÁGTÖRTÉNETI KONGRESSZUS Turner tézise az utolsó 20 év gazdaságtörténeti irodalmában került ismét az érdeklődés homlokterébe. Egyrészt a legkülönbözőbb földrajzi régiókra alkalmazták tézisét; másrészt az elmélet értelmezésében nagyonis eltérő álláspontok alakultak ki. Az utóbbi években a téma kutatásának centruma Chile lett. így érthető, hogy a szekció munkáját chilei professzor, Alvaro Jara szervezte meg, aki a „frontier"-elv földrajzi-területi alkalmazására vetette a hangsúlyt. Ezt a tematikai elrendezést több bírálat érte, legélesebben a belga C'A. Verlinden részéről. Az ülések során azután kiderült, hogy Verlindennek e tematikai jellegű kritikája mögött voltaképpen a Turner-tézist - alighanem az európai gyarmatosítás kultúrmissziójának jegyében egészében megkérdőjelező szándéka áll. Alvaro Jara, az első ülésnek egyben előadója, eredeti feladata, a téma definiálása helyett a frontier dél-amerikai jelentkezésének problémáival foglalkozott. Ezt azzal indokolta, hogy fogalmi tisztázásra csak aprólékos részletvizsgálatok és a földrajzi eltérések számbavétele után kerülhet sor. Verlinden erre azzal reagált, hogy nézete szerint Jara részletvizsgálatai nem segítették a frontier fogalmi tisztázását, inkább elmossák a problémákat. A maga részéről nem a frontier-fogalom leszűkítésének, hanem éppen ellenkezőleg széleskörű kiterjesztésének érzi szükségét. Az ülés elnökeként Pach Zsigmond Pál mindkét álláspontot kritikai észrevételekkel kísérve, az amerikai fejlődés lenini tézisének jelentőségét hangsúlyozta, valamint utalt a nyugat- és kelet-európai összehasonlító vizsgálatok szempontjaira. A szovjet V. Vinogradov professzor elnöklete mellett hangzottak el a második ülésen az észak-amerikai frontier kérdéskörébe vágó előadások. Általánosítás igényével csak R. W. Fogel chicagói professzor lépett fel, — aki persze a frontier vizsgálatában is a matematikai módszer célszerűségét hangsúlyozta. A probléma konkrét gazdaságtörténeti megvilágításában az észak-amerikai történészekkel szemben a latin-amerikai kérdésekkel foglalkozók meglepő módon igen nagy fölényben léptek fel a szekció harmadik ülésén. (Az angol Joslin felszólalásában epésen meg is jegyezte: mennyire elmaradtak az északamerikaiak annak az egyetlen nagyszabású történeti gondolatnak a kidolgozásában, amely az Egyesült Államokban született !) Alapos tárgyalásra kerültek — többek között — Brazília, Venezuela, Peru és Argentína frontier-problémái. A kiterjedt részletkutatások eredményeit CA. Verlinden foglalta össze; a határ -és területfoglalási eljárások széles skáláján belül érdemleges kísérletet tett a főbb típusok felvázolására. Az ülés azonban eldöntetlenül hagyta azt a tételét, amely szerint a gyarmatosítás folyamatos kapcsolatot teremtett az európai középkori és az amerikai újkori fejlődés között. A nyugat- és kelet-európai területek frontier-problémáival foglalkozó negyedik ülés előadásai viszont nagyrészt arra a központi elméleti kérdésre futottak ki, hogy a szabad földek léte önmagában meghatározója lehet-e a társadalmi-gazdasági fejlődésnek. Itt hangzott el elsőbben is M. M. Postán professzornak — a terjedelmi korlátozásokat szuverén módon kezelő — előadása. Annak a véleményének adott kifejezést, hogy Európában a frontierprobléma lényege: a germán és a szláv világ találkozása. Három nagy periódust különböztetett meg: a népvándorlás, az előrehaladó német kolonizáció s végül a „második jobbágyság" korszakát. Leszögezte, hogy a germán és a szláv világ összeütközését vizsgálva korábban tévesen ítélték primitívnek a szláv gazdaságot.
