Századok – 1969

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 836/IV

838 FOLYÓIK ATSZEMLE szövetségi rendszer megva. — A vitarovatban M. I. ISZAJEV: Nemzet és nyelv (99—112. 1.) a nemzet-vitában a Szovjetunióbeli népek példáján a kétnyelvűség alig vizsgált problémájára utal, amely bizonyos munkamegosztást hozott itt a két nyelv között; az anyanyelv mellett a közlekedést elősegítő másik nyelv terjed, ez objektív okok miatt az orosz. Ez azonban nem államnyelve a Szovjetuniónak. A sztálini nemzetfogalomnak a nyelvre vonatkozó megállapítását, teljesen érvényesnek tartja. A nemzeti öntudatot módszertanilag vitatható, másodlagos ismérvnek tekinti, a szovjet nemzetek esetében nem használható. A fő ismérv a nyelvi közösség. — V. N. NYIKIFOROV: A vita logikája és logika a vitában (113—126. 1.) az ázsiai termelési módról folytatott vitához kapcsolódik, elkülöníti a három alapvető álláspontot (vagy külön társadalmi formáció, vagy a rabszolgaság és a feudalizmus keveréke, vagy azonos a feudalizmussal). A rabszolgatartás meglétét az ókorban valószínűbbnek tartja, mint hiányát. További vita kell, az ókori társadalmi formáció megjelölésére az ősközösségi-rabszolgatartó kifejezést javasolja. — A visszaemlékezések rovatban három élménybeszámoló található, P. A. NYIKOLAJEV: A Vörös Hadsereg és Vörös Gárda csapatainak harccselekményeiről Pszkov alatt. 1918 február— március (127—133. 1.); JA. I. KOSZTYEV: Pszkov alatt 1918 februárjában (134—137.1.); N. G. KUZNYECOV: Tengerészek a sztálingrádi csatában (138—147. 1.). — D. L. GOLINKOV befejezi az ellenforradalom felszámolását bemutató eseménytörténeti beszámolóját (148— 165. 1.), itt amensevikek, a baloldali eszerek, az anarchisták és iSzavinkov tevékenységét tárgyalja. — V. G. SZIROTKIN: A Szovjetunió története a Cahiers du monde russe et soviétique hasábjain (195—202. 1.) a franciaországi érdeklődés előzményeit 1840-től tekinti át. A tárgyalt folyóirat objektivista, igyekszik valódi képet adni, s valóban sokkal közelebb áll a valósághoz, mint a hasonló amerikai vagy nyugat-német folyóiratok. —V. P. BARANOVSZKAJA: A Péter-Pál-erőd utolsó foglyai (207—209. 1.) a februári forradalom eredményeként való kiszabadításukat mondja el. — JU. A. FEDOSZJTJK: Moszkva száz év előtt (209 — 216. 1.) érdekes áttekintést ad a város külsejéről, az életformáról. 3. szám. — Sz. Z. LEVIOVA: K. Marx és F. Engels harca a munkásosztály pártjának megteremtéséért az 1840-es években (3—16. 1.) az Igazak Szövetségével való kapcsolatukat elemzi. Marx és Engels szerint csak a tudományos kommunizmus széleskörű propagandája, a kispolgári szocialista irányzatok leküzdése révén teremthető meg a munkáspárt. 1848-ig úgy hitték, hogy az Igazak Szövetségéből kialakulhat a munkáspárt. Kiderült azonban, hogy a közben átalakult Kommunisták Szövetsége gyenge volt ehhez. 1849 tavaszán próbálkoztak újra munkáspárt megteremtésével. 1850-től kezdve a Kommunisták Szövetségének a konszolidálását tartották fő feladatuknak, hogy az eljövendő tömegpárt magva lehessen. A Szövetség azonban az elmaradott német viszonyok miatt nem válhatott ilyen párttá. — D. V. KUHARCSUK: Karl Marx kritikája az egyenlősítő kommunizmus felett (17—27.1.) a gazdasági-filozófiai kéziratokból indul ki. A szükségletek szerinti elosztás elve már a korai kommunista utópiákban ismeretes volt, Morustól kezdve, de még itt is bizonyos aszkétizmussal, a művészetek és a tudomány elutasításával járt együtt. Ez a termelés alacsony fokának, az általános szegénységnek felelt meg. Az 1830—40-es években már meglátszott a lehetősége annak, hogy a termelőerők korlátlan fejlődése bőséget teremt. A korszak utópikus kommunistái azonban még ekkor sem tudtak megszabadulni az általános egyenlősdi gondolatától. Még Bakunyinnal szemben is ebben a kérdésben szintén kritikát kellett gyakorolnia Marxnak. — JE. В. SZTRUKOVA: Marija Iljinyicsna Uljanova (28—32. 1.), Lenin nővérének életpályáját mutatja be. A forradalom előtt ós utána is tevékenyen részt vett a párt munkájában, személyesen is sokféle segítséget nyújtott Leninnek. 1929-től a Lenin-Intézetben folytatott tudományos tevékenységet, 1932-től a Munkás-Paraszt Felügyelet panaszirodáját vezette, s lényegesen megjavította és gyorsította az intézmény munkáját. 1937-ben halt meg. — M. A. VILCAN: Harc a gabonáért a háború előestéjén (33 — 42. 1.) számos adattal mutatja be, hogy 1940-re megnőtt a vetésterület, a terméshozamok is nagyobbak lettek, differenciáltabb a gabonaneműek termesztése. A beszolgáltatási rendszer alapjában véve megfelelt feladatának, bár voltak hiányosságai (nem ösztönzött a többlettermelésre). A gabona egyre nagyobb hányadát használták fel élelmezésre, és csökkenő részét szeszgyártásra. 36— 40%-a került beszolgáltatásra és eladásra. Az államnak sikerült kellő tartalékokat felhalmoznia. — M. Sz. LAZAREV: A régi hadsereg Főhadiszállásának, mint az ellenforradalom fészkének felszámolása (43—57. 1.) az Októberi Forradalom utáni hetek eseménytörténetét vizsgálja részletesen. A Mcgiljovban letrő Főhadiszálláson ellenforradalmi kormány megalakítását vették tervbe, de ez nem sikerült. A kormány paran-