Századok – 1969

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 836/IV

FOLYÓIRATSZEM 1Л: 839 csait nem hajtották végre. Nov. 20-án szovjet csapatoknak sikerült elfoglalniok Mogiljovot, de a tábornokok egy áruló segítségével el tudtak menekülni. — Sz. B. OKUNY: O. D. Fors historizmusa (68—66.1.) Olga Fors írónő 1924—26-ben megjelent „Kőbeöltözöttek" c. regényét elemzi, amely egy személy sorsában az 1860-as évek forradalmárainak az életét mutatja be. A regény mintegy felszólítás volt a történészek számára, hogy a maguk eszközeivel ugyanolyan egységben, mindenre kiterjedően ábrázolják a kort. — THAN HUY LIEU: A vietnami forradalom és a vietnami— szovjet barátság (66—70.1.) 1930-tól, a kommunista párt megalakulásától foglalja öszsze a forradalmi mozgalom fejlődését és hangsúlyozza a szovjet segítség jelentőségét. — I. G. SZENXEVICS: Georgij Szkanderbeg —az albán nép szabadságharcának vezetője a XV. században (71 — 82. 1.) az albániai feudalizmus sajátságainak elemzése után vázolja Szkanderbeg pályafutását. — A vitarovatban I. F. DROZDOV: A hagyományok hozzátartoznak a nemzet fogalomhoz? (83 — 91. 1.) elhanyagolt kérdésnek mondja a problémakört. A hagyomány szélesebb fogalom a szokásnál, sok évszázados fejlődés eredménye, későbbi is a szokásnál, és magasabbrendű. Bizonyos meghatározott történeti körülmények szülötte, de idővel önállósul. A hagyományok eredete a gazdasági élet egyik vagy másik ágának a túlsúlyához kapcsolódik, amiben a földrajzi körülményeknek van szerepük. A szerző meghatározása szerint a hagyományok a társadalmi viszonyok ismétlődő elemének megnyilvánulási formái egy adott társadalmi közösségen belül (ez lehet osztály, csoport, nemzet stb.). Másként úgy is foghatók fel, mint a felépítményi elemek átadási, áthagyományozási formája. A lelki alkat részei, így tartoznak bele a nemzetfogalomba, de nem kizárólagos részei. Ezért esak a szélesebben kifejtett nemzetfogalomba foglalhatók bele. — Folytatódik JIRÍ DAVID leírásának közlése (92—97. 1.), itt az államapparátussal kapcsolatos megfigyelései. — Sz. L. TYIHVINSZKIJ: PU Ji excsászár emlékiratai (98—106. 1.) ismerteti az 1964-ben kínaiul, majd némi kihagyásokkal angolul is megjelent emlékiratokat (a készülő orosz fordítás kapcsán) és magyarázatként áttekintést ad a mandzsu dinasztia szerepéről Kína történetében. Pu Ji 1945-ben szovjet hadifogoly lett, 1946-ban értéktárgyait felajánlotta a szovjet államnak. 1950-ben a hatóságok kínai kérésre átadták Kínának, ott börtönben, ill. fegyencházban dolgozott, 1969-ben amnesztiát kapott. Emlékirataiban leleplezi a japán politika számos kulisszatitkát. Végig hangoztatja átnevelődését fogsága idején, ez azonban nem tekinthető őszintének. A könyv kiadása és a körülötte folyó propaganda a mai kínai vezetők nacionalizmusát bizonyítja. Az emlékiratból itt közölt rész (105—117. 1.) Pu Ji gyermekkorát mutatja be a forradalom után is meghagyott pekingi császári udvarban. — K. A. MERECKOV: A Leningrád környéki harcokban (118—129. 1.) befejezi emlékiratainak közlését. — V. V. KARGALOV rövid áttekintést ad a szovjet egyetemi történelmi tankönyvekről (130—132.1.). — V. A. GEORGIJEV: A keleti kérdés angol— amerikai polgári historiográfiája (172—181. I.) két irányzatot különböztet meg. A konzervatív irányzat szubjektivista, elszakítja a külpolitikát a gazdasági fejlődéstől és a belpolitikától, idealizálja Anglia szerepét. A liberális figyelembe veszi a gazdasági és egyéb tényezőket, nem tagadja, hogy Anglia erősen érdekelt volt a keleti kérdésben. — V. М. KOROCSKIN: Ismerte-e N. G. Csemisevszkij K. Marx Tőkéjét ? (201— 205.1.) teljesen bizonyítottnak mondja, hogy a Tőke orosz fordításával kapcsolatban kibontakozott hazai vitát ismerte. Számos bizonyítéka van annak, hogy ekkoriban már felismerte a proletariátus történelmi szerepét. — V. A. MELNYIK: M. P. Drahomancv ukrán felvilágosító (205— 208. 1.) ismerteti az 1841 — 1895 élt történész és politikus pályafutását. 1876-tól emigrációban volt. Mindig szembeszállt azokkal az elképzelésekkel, amelyek szerint Ukrajnát el kellene szakítani Oroszországtól. — Sz. Sz. LURJE: A hatalomért vívott hare I. Péter utódai idején (208—214. 1.) II. Péter két menyasszonyának, Mensikov, ill. Dolgorukov leányának a sorsán keresztül mutatja be az 1725 után a kormányzatot kezében tartó klikken belül kitört harcokat. 4. szám. — A szám tanulmányai Marx születésének 160. évfordulójára íródtak. D. M. KUKIN: V. I. Lenin — Karl Marx ügyének nagy folytatója (3—14. 1.) azt mutatja meg, hogyan fejlesztette tovább Lenin a marxi örökséget a tudományos kommunizmus, a politikai gazdaságtan, a dialektikus és történelmi materializmus elméletében és a párt gyakorlatában. — V. Sz. VIDGOSZKIJ: A materialista történetfelfogás megalapozása Karl Marx által (16—31. 1.) azt bizonyítja, hogy Marx gazdasági elmélete, amely a társadalmi viszonyokat szinte természettudományos módszerekkel vizsgálja, volt az, amely a tudomány szintjére emelte a történelmi materializmust. — V. E. KUNYINA: К. Marxnak a reformizmus ellen folytatott harca történetéhez (32—43. 1.) az I. Internacionálé időszakában mutatja be Marx állásfoglalását az angol munkásmozgalom