Századok – 1969

Folyóiratszemle - Magyar folyóiratok - 821/IV

FOLYÖLLt ATSZEMLE 823 JÁSZ DEZSŐ: Hispániában. A spanyol polgárháborút dandárparáncsnoki beosztásban végigharcolt szerző visszaemlékezése az 1936-os első időszak harccselekményeire. 4. sz. — KLJACKIN, SZ. M.: A szovjet milicia történetéből (1917—1902). A milicia a marxizmus klasszikusainak tanításaiban, mint az állandó, reguláris hadseregnek, a burzsoá osztályhadseregnek helyébe lépő új hadszervezési forma, a fegyveres erő sajátos szocialista változata, a felfegyverzett nép erőszakszervezet-tevékenységének szervezeti formája szerepelt. A Nagy Októberi Forradalom győzelme után a polgárháború megakadályozta, hogy a milícia legyen a kiépülő új szocialista hadsereg alapvető formája s elkerülhetetlenné tette új reguláris hadsereg, a Vörös Hadsereg megszervezését a proletárdiktatúra védelmére. A breszt-litovszki béke súlyos korlátozásokat rótt a szovjet fegyveres erő létszámára, fegyverzetére. Szükségessé vált olyan formák keresése, melyek során a lakosságot a hadsereg szorosan vett keretein kívül katonai kiképzésben részesítik. Erre alkalmasnak mutatkozott a milícia forma, melynek kiépítése ily módon 1918-ban megindult. Az 1920-as években a Vörös Hadsereg felső vezetésében viták folytak le, melyek során végleg kialakult a reguláris hadsereg és a milícia illetékességi köreinek tisztázása: nem olvasztották be továbbra sem egészen a reguláris hadseregbe, bizonyos társadalmi-hadkiegészítő szereppel továbbra is megmaradt. — GODÓ ÁGNES: A horthysta vezetés Balkán-politikája ( 1941 —1943). A tanulmány a horthysta kormányzatnak Jugoszlávia felé irányuló külilletve katonai-politikáját elemzi a második világháború idején. Első része ismerteti Magyarország részvételét Jugoszlávia katonai megszállásában, továbbá a visszafoglalt területek Magyarországba való politikai-adminisztratív beolvasztására irányuló törekvéseket. A második része a Kállay féle ún. kiugrási politika viszonyát vizsgálja a Jugoszláviával kapcsolatos problémákhoz. Az idevágó fejtegetések középpontjában annak felderítése áll: hogyan befolyásolta a háborúból való kiválás э1бkészítésén dolgozó Kállay-féle politikát egy várható angolszász balkáni partraszállás reménye, s hogyan játszott ez a tényező szerepet abban, hogy a horthysta kormányzat ellenállott a náci Németország nyomásának 1943-ban, mely ki akarta kényszeríteni, hogy Magyarország csapatokkal vegyen részt Szerbia megszállásában (a szovjet frontról való kiesés után) és a Tito-féle partizánmozgalom felszámolására tervezett nagyszabású hadmüveletekben. — NÁNDORI PÁL : A hirtenbergi fegyverszállítás. A magyar külügyminisztérium iratanyaga alapján részletesen ismerteti az ügy történetét. 1928-ban, az előző évben a fasiszta Olaszországgal kötött szerződésben megalapozott együttműködés keretében, a trianoni békeszerződés kijátszását, revíziós célokat szolgáló illegális magyar fegyverkezés céljaira az olasz kormány Ausztrián át nagyobb fegyverszállítmányt küldött Magyarországra. Áz ügy az antant államok politikai vezetése tudomására jutott. Azok jegyzékben követeltek Ausztriától felvilágosítást. Az osztrák kormány — mely be volt az ügybe avatva — azt állította, hogy a szállítmány címzettje nem Magyarország volt, a fegyverek az osztrák Heimwehr szervezet részére érkeztek. — ROKOSSZOVSZKIJ, K.: Győzelem a Volgánál. A szovjet marsall visszaemlékezésének a volgai csatával foglalkozó része. — Sz. LEVÉLTÁRI KÖZLEMÉNYEK 39. évf. (1968) 1. sz. — GYÖRFFY GYÖRGY tanulmánya a tihanyi apátság alapítólevelének hamisított példányát elemezve megállapítja, hogy a hamisítás céljára az eredeti I. Béla kori s a király pecsétjével megerősített oklevelet használták fel; de mivel az időközben hatályát vesztette, ledörzsölték, s új, az apátság akkori birtoklási érdekeinek megfelelő szöveget írtak rá. Pecsét és szöveg ellentétét egy, a szövegbe beleírt magyarázattal próbálták feloldani, de a hamisítás oly nyilvánvaló volt, hogy nem merték felhasználni. Az oklevélen rajta maradt királyi pecsét a legkorábbi fennmaradt magyar viaszpecsét. — BOGDÁN ISTVÁN Papírellátásunk és papírkereskedelmünk a XVIII — XIX. században című tanulmánya áttekinti a köz- és magánigazgatás, valamint a nyomdák papírbeszerzési útjait. — HANS LEO MIKOLETZKY a gazdaságtörténet osztrák levéltári forrásait ismerteti, sajnálattal emelve ki, hogy a modern magángazdaság levéltári forrásanyaga a levéltár és a kutatás számára ma is hozzáférhetetlen. — TÓTH TIBOR tanulmánya a Somogy megyei, 1919-ben szocializált mezőgazdasági üzemek szervezetét és ügyvitelét mutatja be. — SASHEGYI OSZKÁR két, az 1848—49. évi téli hadjárat idején keletkezett tervezetet tesz közzé, melyek az átalakuló félben levő osztrák császárságon belül Magyarország helyzetét igyekeznek meghatározni. E tervek érdekesen tükrözik az e tárgyban keletkezett különféle véleményeket: a jogeljátszás elméletét valló osztrák politikai körökétől a konzervatívokon keresztül a magyar alkotmány polgári vonásokkal való átmentését célzó javaslatokig. — KARSAI ELEK dokumentumokat közöl a Public Record Office anyagából az első királypuccs történetéhez. A dokumentumok tanúsága