Századok – 1969
Történeti irodalom - Egy könyvtár regénye (Ism. Markovits Györgyi) 796/IV
796 TÖRTÉNETI IRODALOM 796-EGY KÖNYVTÁR REGÉNYE Remete László: A FŐVÁROSI SZABÓ ERVIN KÖNYVTÁR TÖRTÉNETE (Budapest. 1966. 324 1., 30. t.) Több évtizedet ölel fel. Cselekménye izgalmas, levegője korhű, szereplői élők, fejlődők, a jellemek az olvasó szeme előtt bontakoznak ki. Ezért akár regénynek is nevezhetnők a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár történetét. Ugyanakkor azonban komoly, tudományos, úttörő történeti monográfia, mely egy évtizedes alapos, átfogó kutatómunkán nyugszik. Szerzője átvizsgált a feldolgozáshoz minden jelentős forrást, a hazaiakból a vonatkozó történeti munkákat, a korabeli sajtót, s ami szorosabban a tárgyhoz tartozik, a könyvtár minden dokumentációját — szerzeményezés, katalógusok, irattár, személyi iratok, kívánságfüzet — és még sok más anyagot, mely mind hozzájárult a könyvtártörténet szigorú hűségének biztosításához. Kitekintése is van, a könyvtár fontosabb eseményeinek vizsgálatával párhuzamosan megnézi, mi történik a külföldön hasonló vonatkozásokban. Igen alaposan kidolgozott rész az ..előtörténet", de terjedelmében és mélységében a legértékesebb az utána következő korszak leírása, Szabó Ervin haláláig, s valóban: a Szabó Ervin-i korszak ilyen tüzetes feltárása méltónak bizonyult a különleges figyelemre. Sok újat mond számunkra az októberi forradalom, majd a Tanácsköztársaság könyvtári története is. Az ellenforradalom huszonöt éve már kevésbé részletes, de ezt indokoltnak látjuk: mindazt, ami az előző évtizedekben történt, a visszájára próbálták fordítani, kisstílű, műveletlen, karrierista akarnokok „korhűvé" akarják tenni a szocialista Szabó Ervin nagy hagyományát: fasizálni Magyarország egyedülálló társadalomtudományi könyvtárát, mely nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő jelentőségű kultúrintézmény. Az 1904-ben ténylegesen életrehívott intézmény előtörténetében Toldy Ferenc 1868-ban készített könyvtárópítósi tervezete az évtizedeken át húzódó akció egyik jelentős dokumentuma. „Kérdést nem szenved, hogy egy városi könyvtár felállítása városunknak nemcsak díszére, hanem a városi lakosság szellemi műveltsége, közvetve pedig annak anyagi jóléte előmozdítására is szolgálna" — írta. Egy emberöltőn keresztül fáradoztak kiváló személyiségek, hogy megteremtsék a városi könyvtárt, anélkül, hogy bármilyen konkrét eredményt értek volna el. Az elődök közül a szerző joggal foglalkozik külön fejezetben Toldy Lászlóval, aki elsőként hangoztatta a Budapest múltjára vonatkozó irodalom gyűjtésének fontosságát, ós létrehozta a huszadik század első éveire a ma már európai viszonylatban is tekintélyes Budapesti Gyűjtemény csíráját. Érdemei vannak az alapok lerakásában Kőrösy Józsefnek is. aki 1870—1903 között mint a főváros statisztikai hivatalának igazgatója épített ki egy jelentős statisztikai gyűjteményt, amely ugyancsak magja lett a mai könyvtárnak. ..A könyvtárnoknak gyakorlott ós megfelő nyelvismeretekkel bíró férfiúnak kell lennie, megkívántatik továbbá, hogy a társadalmi tudományokban jártassággal bírjon és hogy irodalmi szakműködóst felmutasson" — írta 1903-ban a jövendő könyvtárost jellemezve, s a könyvből megtudjuk, hogy e sorok leírásakor már Szabó Ervinre gondolt. Szabó Ervin, a Fővárosi Könyvtár első könyvtárosa 1907-ben, útjára bocsátván az intézmény első. ma is élő publikációját, az ..Értesítőt" (később „Évkönyv") így vázolta programját: „Olvasni akarnak olyanok, akik azelőtt nem-igen zavarták a könyvtárak csöndjét: az ipari munkás, aki gazdasági és politikai érvényesüléséért folytatott harcának gerjesztő elemeit ós értelmi igazolását keresi a technika ós a természettudomány, de főként a társadalomtudomány és a szociálpolitika új eredményeiben." Ebben az egy mondatban megtaláljuk Szabó Ervin felfogásának alapját a városi könyvtár hivatásáról. Remete László megrajzolja korunk egyik kiemelkedő alakjának portréját, a nagytudású. hajlíthatatlan jellemű tudós, történész, könyvtárpolitikus Szabó Ervinét, aki aktív részese volt kora csaknem minden haladó szervezkedésének. Szerkesztette a Huszadik Század-ot, részt vett a Társadalomtudományi Társaság vezetésében, befolyást gyakorolt a szabadkőműves mozgalomra, kapcsolatot tartott az új eszmék iránt fogékony ifjúsággal, ott volt a Galilei Körben, a Szabadgondolat, a Világosság című folyóiratoknál, s szervezte a német—osztrák-magyar szociáldemokrata reformizmus elleni forradalmi harcot. 1904-től 1918 -ig vezette a fővárosi könyvtárt. A hivatali intézményt társadalomtudományi könyvtárrá alakította át. Ez magában úttörő vállalkozás volt. Üj fejezetet nyitott a hazai könyvtártörténetben, amikor a főváros és az ország első újtípusú könyvtárrendszerének, a fővárosi könyvtár kerületi közművelődési hálózatának alapjait lerakta. Beírta tehát nevét a magyar kultúrtörténetbe mint könyvtárpolitikus és mint könyvtáralapító, de mégis, szerepe ennél sokkal lényegesebb, „. . . mert egyetemesebb jelentőségű,
