Századok – 1969

Történeti irodalom - Egy könyvtár regénye (Ism. Markovits Györgyi) 796/IV

TÖRTÉNETI IRODALOM 797-amit Szabó Ervin mint szocialista forradalmár végzett . . . Könyvtárpolitikai és politikai törekvései egy tőről fakadtak: forradalmi humanizmusából." Ami a szakmai vonatkozásokat illeti, számtalan példát hozhatnánk fel az új iránti érzéke bizonyítására. Három évtizeddel megelőzve a nemzeti könyvtárt ismerte fel a Dewey-fóle tizedes osztályozás előnyeit, lerakta egy olyan szocialista gyűjtemény alapjait mely a történetírás számára nélkülözhetetlen forrásanyaggá vált Minden irányzat kiadványainak beszerzéséről gondoskodott, mégis, legkimagaslóbb teljesítménye a szocialista irodalom összegyűjtésével végzett munkája, egy olyan korszakban, amikor az általánosan uralkodó retrográd szemlélet következtében ennek az irányzatnak nem volt ós nem lehetett helye másutt, hisz a tudományos könyvtárak számára irányadó szervek, a Magyar Tudományos Akadémia és az egyetemek még a polgári szociológia létjogosultságát is kétségbe vonták. Szabó Ervin e tevékenységével a jövőnek, az utókornak dolgozott, de dolgozott egyben a jelennek, saját korának is — s nemcsak mint könyvtáros, hanem mint aktív politikus. Jogosan állapították meg a későbbi rendőrségi jelentések, hogy ,,a forradalom m 1> gágya" volt a városi könyvtár Már 191 l-ben kezdett e profil láthatóvá válni, „...szinte forradalmi jelentőségű Magyarországon ... A Fővárosi Könyvtár, amilyen már ma is, s még inkább, aminőnek lenni készül: nemcsak magában véve lesz áldás és haszon, hanem a példával is. amit az államnak, a társadalomnak, az országnak mutat ..." — írta Ignotus a Népművelés című lapban. Igaza volt. noha ő nem politikai forradalomra gondolt. Az első világháború idején, egyedülálló módon, a könyvtár aktív bókepropagandát folytat. ,A könyvtárosnak csak egy álláspontja lehet — éspedig háborúellenes" — olvassuk a második háborús évről készült összefoglalóban. „Olyan intézménynek, amely mindenféle nyelvű könyvekkel rendelkezvén a világ minden népe felől nyújt felvilágosítást", köt°lessóge a népek közötti barátságot előmozdítani — írta Dienes László a Könyvtári Szemlében; a könyvtár külföldi lapokat járat (a német Gleichheit, a svájci Plus Grand Monde, a Demain stb ) melyekben a magyarországi olvasó nem csak a nálunk kicenzúrázott pacifista verseket olvashatja (pl Babits : Fortissimo), hanem megismerheti a munkásmozgalmon belül Lenin vezetése alatt csoportosuló háborúellenes erők megnyilatkozásait. Elfogadhatjuk a szerzőnek azt az állítását hogy a hazai forradalmi csoportok kialakulásában ily; n módon a Fővárosi Könyvtárnak is fontos szerepe volt. „1917 végén — írja Remete László — Szabó Ervin állt a mozgalom mögött, amely olyan sok és súlyos gondot okozott a hatóságoknak, a rendőrségnek, ügyészségnek, bíróságnak, minisztertanácsnak. magának az uralkodónak, IV. Károlynak. Ott volt Szabó Ervin keze annak a szervezkedésnek az irányításánál, am -ly Budapest összes üzemeibe, a hadseregbe, a fővárosi és vidéki kaszárnyákba, a haditengerészekhez is eljuttatta az orosz proletárforradalom példájának követésére buzdító, az imperialista háború ellen lázító röpcéduláit." Az akkori idők szinte minden fontos eseményét nyomon követhetjük ebben a ,,könyvtártörténetben". Közeledik az őszirózsás forradalom. Remete Jászi Oszkárt idézi Szabó Ervin temetéséről szólva. „Károlyi megjelenése úgy hatott az emberekre, mint egy hadüzenet a régi világnak", s a szerző kibontja ezt a gondolatot: „Sokak előtt Szabó Ervin temetésén lett nyilvánvaló, hogy Károlyi a 48-as függetlenségi párt vezére kész a parlamenten kívüli erőkkel, a radikális polgárság, a szociáldemokrata vezetés alanti, sőt az attól balra álló forradalmi munkástömegekkel is szövetségre lépni, hiszen az elhunyt Szabó Ervin éppen a munkásság legradikálisabb szárnyának a beavatottak előtt ismert vezére volt ..." A Tanácsköztársaságot megelőző hetekben is az első sorokban látjuk a könyvtár több munkatársát. Dienes László ós elvtársai döntő segítséget nyújtanak a szétvert párt titkos njjászervezósóhez és a bebörtönzött vezetőség helyébe lépő „második", illegális vezetőség megalakításához. Ez Dienes hivatali szobájában történik, ahol többek között ott találjuk Szamuely Tibort, Seidler Ernőt, Rákos Ferencet, Lukács Györgyöt ós Hevesi Gyulát. Nem véletlen, hogy ez a könvvtár az 1919-es Tanácsköztársaság idején vezető szerepet vállalt és töltött be a proletárforradalom kulturális programjának kialakításában és az első lépések megtételében. Kőhalmi Bélának ..A Magyar Tanácsköztársaság könyvtárpolitikája" című összefoglaló munkája után a Szabó Ervin Könyvtár irattárára támaszkodva Remete László sok új adalékot tudott felszínre hozni az e korszakkal tüzetesen foglalkozó fejezeteiben is. E rövid, reményteljes időszak nagy fellendülést hoz, szép tervek születnek a könyvtárban, de aztán huszonöt évre szinte mindent megállít az ellenforradalom uralomra jutása. Szabó Ervin tanítványait, követőit kiűzik a könyvtárból, s velük szellemét is. Olyan rendszerben — írja Remete —, mely a lakosság többséget nyomorúságra vagy