Századok – 1969
A történelemoktatás kérdései - Tölgyesi József: Numizmatikai ismeretek az általános iskolai történelemtanításban 762/IV
NUMIZMATIKAI ISMERETEK AZ ÁLTALÁNOS ISKOLAI TÖRTÉNELEMOKTATÁSBAN 763 A 7. osztályos tankönyvben a nemzeti önállóságra való törekvés oly jellegzetessége, mint az önálló pénzkibocsátás, csupán így szerepel: ,,1848. augusztus 14-én . . . elkezdődött az önálló magyar pénz kibocsátása." Ha erről csak ennyit tudnak majd tanulóink, bizony kevés lesz. Itt nem esik szó a már fogalommá vált Kossuth-bankó kifejezésről — bár igaz, hogy 15 leckével később egy futó szóként előfordul, — és a tanár numizmatikai ismereteire és nevelőmunkájára bízza, hogy bemutatja-e ezeket valamilyen forrásból, s felkelti-e hazafias érzésüket e nemzeti ereklyék megbecsülése iránt. A 8. osztályos tankönyvben említés sem történik olyan jelentős eseményről, mint a Tanácsköztársaság vagy 1944-ben a Vörös Hadsereg pénzkibocsátása. Sem ezekről, sem pedig az 1945 — 46-os inflációs pénzekről nem találunk egyetlen illusztrációt sem. A tankönyvi illusztrálást nemcsak ezek, hanem az első, 1946-os kibocsátású 1, 10 és 100 forint címletű pénzek is megérdemelték volna, mert 1945 után a forint politikai és gazdasági életünk egyik legjelentősebb vívmánya volt. Az alábbiakban röviden ismertetjük a pénz fogalmát, történetét, valamint az egyes osztályokra vonatkozóan azokat a numizmatikai, történelmi ós közgazdaságtani kiegészítéseket, amelyeket szükségesnek tartunk a tananyag általunk megjelölt helyein a tanulókkal megismertetni. II. A pénz épp úgy történelmi kategóriájú fogalom, mint annyi más, amelyik az emberiség létével, történetével függ össze. Időbeni és térbeni változása és változatossága tartalmi (funkcionális és anyagi vonatkozásban) és formai megjelenésében széles skálájú abban a több ezer éves folyamatban, amióta a termelés olyan fokot ért el, hogy szükségessé vált bizonyos termékek átadása másoknak ellenérték fejében. (Az őskor és minden kor, köztük a mai primitív népeinek cseretevékenysége.) Ekkor a pénz fogalmát úgy kell érteni, mint közvetlenül materiálisként jelentkező egyenértéket, amely a termelés fokának megfelelő szinten \ esz részt a munka átadásában. Ilyenek voltak pl. a táplálékpénzek (gabona, gyümölcsök, magvak), az állatpénzek (szarvasmarha, juh), dé lehetett minden más olyan tá' gy is, amelyben meghatározott munkabefektetés jelentkezett. Ezért lehetett pénz a bazalt-Iá v'ából készült kőbuzogány, különböző kagylók a tengerparti népeknél (s ma is egyes szigetvilágok bennszülött törzseinél), különböző átmérőjű (5 cm-től 4 méterig terjedő) lapos kőkorongok, üvegből, porcelánból készült korongok felfűzve, különböző állatok tépő- és zápfogai stb. Óceániában pl. még a közelmúltban is értékmérőnek számított a díszes kagyló- és csigahéj, valamint a cápafog. Néhány évtizeddel ezelőtt Új-Guineában a kannibál törzsek között az emberfej-pónz is forgalomban volt. Más törzsek kőbaltával ,,fizettek". Mindegyiknél érvényesült az a közgazdasági törvény, hogy a cserében kb. azonos munkamennyiségek váltottak gazdát. Természetesen ezek elterjedését, egyenértékszerepként való alkalmazásukat mindig a hely és idő aspektusából kell vizsgálnunk. Ahogy változik a társadalom (a termelés; a termelőerők és a termelési viszonyok), úgy ez magával hozza a pénz szerepét betöltő matériák megváltozását oly irányban, amelyik jobban megfelel az illető társadalom gazdasági struktúrája sajátosságainak. Az előbb említettük a pénz fogalma tartalmi oldalának olyan változását, amely idő és hely függvénye. A fenti ,,pénzek" olyan helyen alakultak ki, ahol a munka tárgya csak a gyümölcs, a növényi magvak, az apró állatok, a kagyló, csiga beszedése, kövek faragása lehetett, mert más lehetőség nem volt. A földrajzi hely adta más körülmények más pénzek kialakulásához vezettek. Azonban ott is a munka tárgya határozta meg az értékmérő konkrét megnyilvánulási formáját. így pénzként szerepelhetett Észak-Amerikában a hódbőr, az ősi ugor népeknél bármilyen prém, bőr stb. A rabszolgaság kialakulásával a rabszolga is betöltötte az állandó csereeszköz szerepét. De ezzel egyidőben a fémek egyre nagyobb mértékben történt felhasználása lehetővé tette, hogy fémeszközök szerepeljenek mint a munkamennyiségek csereeszköze. A munkamegosztás fejlődésével és az áruk mennyiségének, választékának növekedésével azonban a több értékmérő zavart okozott a kereskedelemben. Ezért a termelésnek ezen a fokán már szükség volt egy olyan árura, amelyik kiemelkedik a többi közül, amelyre minden más áru becserélhető, amelyben az összes többi áruban megtestesülő munka értéke kifejeződik. Az ókori társadalom kronológiai sorrendben a különböző fémekben (réz, bronz, vas, ón, ezüst, arany) találta meg az értékmérő funkcionális szerepét. A fém rúdalakban töltötte be ezt a szerepet, vagy pedig közvetlenül felhasználható szerszámok formájában. Alakjukban néha felvették azoknak a tárgyaknak a formáját, amelynek értékét képviselték. Pl. Augustus római császárnak sonkát utánzó pénze volt. A tárgyak, eszközök alakját utánzó pénzből alakult ki a kerek, korong formájú fémpénz. Képe azonban megőrizte azokat a tevékenységi formákat, melyeknek eredményét képviselte.
