Századok – 1969

Közlemények - Lengyel Alfréd: Adatok a Győr megyei kivándorlási mozgalom történetéhez (1890–1910) 717/IV

ADATOK A GYÖK MEGYEI KIVÁNDOHLÁSHUZ 721 sági bajai, az agrárválság problémái közepette részben nem is bánta, liogy az ipari proletárság jelentős tömegei mellett nem szaporodik túlságosan az elégedetlen vidéki (elsősorban falusi) népelemek tábora. Jellemző ezzel kapcsolatosan a belügyminiszternek gr. Laszberg Rudolf győri főispánhoz intézett egyik leirata, amely a felvilágosító szolgálattal összefüggésben az alábbiak közlését tartotta szükségesnek: „Ha az érdekeltek a lebeszélések ellenére megmaradnának szándékuk mellett, Győr megye alispánja és Győr város polgármestere a Dél-Amerikába (főleg Braziliába) kivándorolni akarók részére útlevelet ajánlatba ne hozzon, nehogy az útlevél kiszolgáltatása folytán a népnél azon felfogás, vagy látszat nyerjen teret, hogy a hatóság a kivándorlási szándékukat helyesli, vagy támogatja és nehogy a kormányt az a látszat érje, hogy az anyagi és erklöcsi romlásra vezető ezen szándékuk kivitelét az útlevelek kiszolgáltatása által könnyíti."1

1 Az idézett leirat a Brazília felé irányuló vándorlások leállítását hangsúlyozta ki. Soraiban és mentegetőzései közben akarva-akaratlanul is ráfordította a figyelmet az Egyesült Államokra, amely éppen ez idő tájt új lehetőségeket nyújtott nagyobb tömegek befogadására. 1901-től kezdődően tehát az USA-ba vezető hajóutak forgalma növekedett meg ugrásszerűen (ebben természetesen a dél-amerikai államokkal kapcsolatos útlevélzárlatnak is szerepe volt), de a tiltott utakon Braziliába távozó honfitársak száma is ekkor már nagyon lecsökkent, miután az ottani (pl. a Sao-Paolo-i) állapotok szörnyűségeiről az itthon maradt lakosság is egyre tisztább képet nyert. Annak ellenére, hogy Sao Paolo tartomány 1901-re 30 000 bevándorló szállítására írt ki pályázatot, Győr megye alispánja ugyanakkor arról tett jelentést felettes hatóságainak, hogy a Dél-Amerikába történő kivándorlási mozgalom a megye területén szinte megszűntnek tekinthető. — A jelentés nem tagadja a közigazgatási ós rendészeti intézkedések részleges csődjét, amikor befejező részében ezeket írja: Amit a lakosság, eddig a hatóságoknak és lelkészeknek el nem hitt, arról a saját vére szavaiból és leveleiből most már teljesen meggyőződött és minden kételyt kizáróan tudomásul vette, hogy az igért anyagi előnyök nem mások, mint a kivándorlási ügynökök gálád cselfogásai."12 Az USA-val kapcsolatos vándorlási láz azonban annál jobban terjedt, és az onnan érkező, a családfők által küldött (helyenként nem is jelentéktelen) pénzösszegek még inkább felcsigázták sok emberben az érdeklődést.1

3

1902-ben ugyan Győr megyéből csak 372-en vándoroltak ki, de ezek úgyszólván valamennyien Észak-Amerikában keresték boldogulásuk lehetőségeit. S a tendencia további országos alakulásának sötét árnyékait már akkor előre vetítette az a szédületes folyamodási hullám, amely az illetékes hatóságokat mindenütt elárasztotta. A belügyminiszter egyik körrendeletében súlyos aggodalommal állapítja meg, hogy az amerikai útlevelek száma rohamosan emelkedik és a napi sajtó közleményeiből is kiderül, hogy az USA-ba irányuló kivándorlási mozgalom ekkor egészen fenyegető méreteket öltött.14 Az országgyűlés ezért gyorsított ütemben tárgyalta le a kivándorlási ügy szabályozását, főleg a korlátozását célzó töi'vényt. amely 1903. március 11-én szentesítést is nyert és 1903. évi IV. törvénycikk-ként került a Corpus Jurisba.15

Az új törvény messzemenően szabályozta a szállítási vállalkozók kötelmeit, a kivándorlók és a vállalkozók jogviszonyát (kötelezővé téve a szerződés írásba foglalását), a vissza vándorlók útiköltségének fedezésére szolgáló kivándorlási alap létesítésének és kezelésének kérdéseit, valamint meghatározta azoknak a hatóságoknak (kivándorlási tanács, körzeti kivándorlási biztosok) a jogkörét, amelyek ettől kezdődően véleményező és ellenőrző szervekként működnek a kivándorlási ügy minden vonatkozásában. Az első kivándorlási törvény elvileg helyes úton járt, de attól eltekintve, hogy már nagyon is megkésve lépett érvénybe, gyakorlatilag nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Győr megye példája is azt mutatja, hogy a mozgalmak a korlátozások ellenére sem vesztettek erejükből, sőt az esetleges további megszorításoktól, tilalmaktól való félelem inkább az ellenkező visszahatást eredményezte, főleg a mezőgazdasági napszámosok. cselédek és az ipari segédmunkások rétegeiben. És ebből a szempontból az a kormány-intézkedés sem segített, hogy a magyar állam az angliai Cunard Hajózási Vállalattal kötött szerződést a Fiume—New York útvonalra, abból az elgondolásból kiindulva, hogy talán ilyen módon intenzívebb ellenőrzést tud kifejteni a kivándorlás felett. 11

GyÁL: Alispáni iratok. IX. 200/1900. " GyÁL: Alispáni iratok. I. 27/1900. " A községi jegyzők beterjesztett kimutatásai szerint egyik-másik kivándorló (Tét, líjmalomsok, Nagymóriohida) 1000-től 3000 koronáig terjedő ősszegeket küldött haza. " GyÁL: Alispáni iratok. X. 21/1902. 16

Törvények Gyűjteménye. 1901-1903. (Bpest. 1908Л 1903. évf. 43-«. 8 Századok 1969/4. sz. /