Századok – 1969
Közlemények - Szakály Ferenc: A parasztvármegye történetéhez a XVII. században 690/IV
A 1"ARASZTVÁRMEGYE TÖRTÉNETÉHEZ 691 vidéket. Kovács György panaszolja, hogy négyszer gyűjtötte össze az alája rendelt parasztság concursusát, de az mindannyiszor eredmény nélkül oszlott el, anélkül, hogy új tiszteket állított volna. Ez a helyzet változatlanul tartott még a vizsgálat időpontjában is. Ekkor parancsolt rájuk az alispán, hogy kétszer tizenöt nap alatt pótolják az elmulasztottakat. Mi volt az oka annak, hogy a parasztság egészében kiadta kezéből azt a szervezetet , azt a fegyvert, amely valami csekély védelmi lehetőséget biztosított számára a „dulók, fosztok, sarcoltatok" ellen ? Miért válik görnyesztő teherré a parasztvármegye tisztségének viselése, ami sok veszéllyel,4 de különböző engedményekkel és némi pénzzel is járt ?5 Miért üzeni a távol maradt Jónás Máté, hogy ő „szívesen le rászta" volna a tisztséget, ha tehette volna? Az egyik ok nyilván a nemes vármegye felemás magatartása volt. Osztályérdekei azt diktálták a megyei nemességnek, hogy az adóalany megvédése érdekében működni engedje ugyan a parasztság önvédelmi szervét, de csak annyira, hogy a feudális uralkodó osztály számára ne váljanak veszedelmessé. Az instrukciók a megkötések és akadályok tömkelegét állították a parasztvármegye eredményes működése útjába. A garázdálkodó végbeliekkel szemben a nemes megye is tehetetlen volt. A legkirívóbb gonosztettek megtorlását is csak igen ritkán tudta elérni a különböző katonai hatóságoknál. Ez azonban csak az egyik ok, a kisebb baj. A katonaság jiroblémája volt a másik, a komolyabb ok. A vitézlő rend fegyelmének felbomlása, demoralizálódása már magára vonta kutatóink figyelmét.0 Hogy ez a nép szempontjából a valóságban milyen következményekkel járt, az a konkrét részletadatok vizsgálata közben mutatkozik meg igazán. Forrásunk élesen rávilágít a parasztság és a fékét vesztett katonaság között egyre kiéleződő ellentétekre. A VI. forrás minden egyes tanúja azt vallja, hogy a katonaság fenyegetései miatt nem merik vállalni a parasztvármegye szolgálatát, s a katonák teljesíthetetlen követelései, ahogy ők mondják a „sarczoltatás", a „bitangh fizetés" tönkreteszik őket. A nógrádi vidék, a bányavárosok védvonalának ' . mondhatatlan szegénységbe juttatott, fizetetlen katonái a kétfelől adóztatott hódoltsági paraszt fosztogatásával igyekeztek szükségleteiket fedezni. A török váraktól kevésbé ellenőrzött Duna- -Tisza közi nyílt vidéken ereszkednek alá egészen a ma már Tolna megyéhez tartozó Bogyiszlóig, vagy még tovább. Mint az Úszódon lakó Tótt Mihály mondja, „nemcsak két s 3 с zaj tat hajdú és > katona", hanem jelentős nagyságú kompániák7 ezek, amelyek néha valósá-4 Pm. Lt. Intimata inutilia (a továbbiakban: I. I.). 1066. nr. 13.; Patbai András kecskeméti főbíró a nemes vármegyéhez (Kecskemét, júl. 28.): a katonák Balassa Györgyöt, a parasztvármegye gondviselőjét (= kapitányát) három részre vágták. 5 A megfelelő évben mentesültek az adózás alól. A büntetéspénzekből és a latroknál talált portékából bizonyos részt kapott a paraszt vármegyei tisztviselő. Vö: Pm. Lt. AMP. 1667. nr. 2 több pontjában is. G Pl. Benczédi László : Bányavidéki várőrségek folyamodványai Eszterházy Pálhoz. 1668 — 1681. Történelmi Szemle, 1961, 155 —178. 1. Ugyanarra az időszakra és ugyanarra a területre vonatkozik, amelyre jelen forrásunk, és így mintegy ugyanannak a kérdésnek másik oldalát mutatja. 7 Vö: Pm. Lt. 1. I. 1666. nr. 13: „a Tiszán túl öszve gyűlvén ugyan felessen, amint halljuk, hét avagy nyolcz száz ( !) katonák, falukat dúltak." — Összehasonlításul közlünk egy adatot más területről is: Tolvay György levele Csáky Ferenchez. Ónod. 1665. aug. 4.: júl. 22-én a „felföldi" (füleki, divinyi, kékkői ós újvári) katonák — körülbelül 700 — 800-an — Rácországban raboltak. A levelet ismerteti: Kandra Kabos jelentése a gróf Csáky-féle missilis levelekről. Századok, 1872. 698. 1. 6*
