Századok – 1969
Közlemények - Szakály Ferenc: A parasztvármegye történetéhez a XVII. században 690/IV
Szakály Ferenc: A parasztvármegye történetéhez a XVII. században A Fülekre szorult Pest, Pilis és Solt vármegye 1674-ben rövid időközben három vizsgálatot tartott egymás után a parasztvármegye ügyében. 1674. június 28-án Bélteky Pál alispán hallgatta ki az engedetlen paraszthadnagyokat. Azt a kérdést intézte hozzájuk: miért tette le a megye hatósága alá tartozó Duna— Tisza közi parasztság a maga védelmére törvényesen kezébe adott fegyvert ? (Vö: I. forrás 1) Egy jó hónap múlva — 1674. augusztus 4-én — a megye a büntetés összegének csökkentéséről és a falukra kirótt pénzbírság igazságos felosztásáról rendelkezett (Vö: IV. forrás !). Végül pedig augusztus 6-án ifj. Vattay Pál és Horváth Sámuel szolgabírák azért ültek le bírótársaikkal, hogy megkérdezzék a Kovács György szabadszállási főhadnagy alá rendelt — többségében solti járásbeli — községek küldötteit a fegyverletétel okairól (Vö: VI. forrás !). A sedria vétkesnek találta, és „contumaxoknak" nyilvánította Kovács György szabadszállási, Jónás Máté kunszentmiklósi, Nagy János szalkszentmártoni és Bangó András halasi paraszthadnagyokat, s ezért első fokon kétszer < negyven forintra büntette őket, majd augusztus 4-én mérsékelte a büntetést. Pest, Pilis és Solt nemesi vármegyének valamivel korábban —• 1667-ben 1 — a parasztvármegye számára kiadott instrukciója kimondja, hogy a paraszttisztek kötelesek engedelmeskedni a nemes megye parancsainak. Legelőször is az alispán rendelkezik velük, akinek engedelmességet esküvel kell fogadniok.1 Általában minden büntetést csak az alispán közbejöttével eszközölhettek.г Kialakult szokás volt, hogy tisztújításkor az ó és új tisztek felmentek Fülekre részben a „hitet letenni", részben a viselt tisztről számot adni. 1672. április 24. körül választotta a „paraszt község concursusa"3 a fentebb említett tiszteket, de azok nem mutatkoztak be az alispánnak. Sem ekkor, sem egész hivatali évük alatt. Mikor az alispán látta, hogy ezek maguktól nem jönnek fel, Michalek Miklós másodalispán útján levélben hagyatta nekik, hogy 1673. április 24. után az újonnan választott tisztekkel együtt „compareálylyanak". Ennek sem volt foganatja. Most már az alispán személyesen „citálta" a rakoncátlankodó hadnagyokat — mindhiába. A parasztvármegye ezalatt az idő alatt nem is működött. Fegyvereiket lerakták, a malefactorokat nem üldözték, nem kísértek Fülekre elfogott latrokat. Elkeseredés ülte meg az egész 1 Pest megyei Levéltár (a továbbiakban: Pm. Lt.). Acta miscellanea politica antiqna (a továbbiakban: AMP.). Ki67. nr. 2. 2. pont. 2 Uo. 4. pont: az elfogottakat nem a végvári kapitányhoz vagy földesurakhoz, hanem a fő- vagy alispánhoz kell vinni. A fogalom itt a parasztvármegye egy hadnagysága alá tartozó parasztságot jelöli, amelynek időnkénti összejövetelét concursusnak is nevezték.
