Századok – 1969

Tanulmányok - Ormos Mária: A Rajna-vidék német megszállásának közép-európai hatása 664/IV

684 ORMOS MÁRIA azóta kötött paktumok, nem lehetnek örökösek, a politikának evoluálnia, alkalmazkodnia kell az idők szükségleteihez és nem lehet a politikában a rideg betűkhöz ragaszkodni". Űgy látszik, teljesen igaza volt François-Poncet-nek, amikor megállapította, hogy a német ígéretek az angol közvélemény, s ezen át az angol kormány számára születtek. A francia nagykövet nem kis iróniával állapította meg: „Hitler ismeri az idealizmust, ami a Csatornán túli egyházi férfiakat, öreg dámákat, pacifista ligákat és munkáspárti elektorokat áthatja. Rájuk, rejtett németbarát érzelmeikre, az elveszett bárány hazaterelésére irányuló vágyukra gondolt akkor, amikor Európáról úgy beszélt, mint egy családról, a nyugati népekről, mint ugyanazon civilizáció gyermekeiről és amikor bizonygatta, hogy legfőbb gondja kultúrájuk közös érdekeinek védelme." A pacifista angol körök hangulata és e hangulat ügyes német kihasználása az angol kormány számára azonban csak az ürügy szerepét játszotta. A valóságban ez a politika továbbra is arra irányult, hogy a francia — német egyensúly megteremtésével Angliát az európai kérdésekben mentesítse, nem számolva azzal, hogy ez az egyensúly máris eltolódott Németország javára, s minden további engedmény Anglia számára is életveszéllyel jár. E vakságnak újabb indítékára kell rámutatnunk az erőteljesen szovjetellenes angol konzervatív körök befolyásának megnövekedésében. E jelenség egyik pregnáns kifejeződése volt március 7-én a berlini angol nagykövetség egyik titkárának kijelentése. Eszerint — Anglia örült a német újrafegyverkezésnek, mert „egy napon szüksége lehet a német katonákra Oroszország ellen".17 Ezek után már az sem csodálatos, hogy Eden párizsi tanácskozása napján a német külügyminisztérium angol forrásból azonnal értesítést kapott arról, hogy Párizsban az angol külügyminiszter nagyobb ellenállásra talált, mint amire számított. A „francia ellenállás letörésére" sikerült azonban annyit elérnie, hogy a tanácsülés színhelyét Genf helyett Londonba helyezzék. Ezt a lépést a német kormány az angolok legügyesebb sakkhúzásának tartotta. Miután a francia kormány március 9-én a Népszövetséghez fordult és a belga kormány — elejét veendő minden hatályosabb francia lépésnek — ehhez csatlakozott, a brit kormánynak is tudomásul kellett vennie, hogy a látszat megóvása végett hozzá kell járulnia Németország verbális elítéléséhez. Március 10-én, a párizsi tanácskozáson — mint Flandin megállapította — Edennek be kellett látnia, hogy a locarnói szerződés nemcsak agresszió esetére írja elő Anglia kötelezettségét, hanem a demilitarizált zóna megsértése esetére is. Egyes francia politikusok, mint Massigli, Franciaország genfi delegátusa, azt követelték, értesse meg a francia kormány az angolokkal, hogy Európa jövőjéről döntenek. „A szóban levő kérdés jelenleg az, hogy Európa német lesz-e, vagy nem." A francia kormány kísérletet is tett erre, de mindössze azt érte el, hogy Angliát egy formális kompromisszumba tudta belevinni. Megjegyzendő, hogy erős baloldali csoportok ezt is ellenezték. Eden csak az" K. 03. 1937 — 21 — 864(875) Masirevioh Iondoni m. követ táv. márc. 9.: 864(926) Feljegyzés Kánya m. külügyminiszter és Geoffrey Knox budapesti angol követ beszélgetésérői, márc. 11.: 864(1018) Barcza vatikáni m. követ jel. máre. 11.: K. 64. 1921—21 — 201(191) Sztójay berlini m. követ táv. márc. 12.: K. 63. 1937 — 21 — 864 (928) Villani táv. márc. 13.: 864(933) Masirevich táv. márc. 14.: DDF II/l 301. sz. 413 — 414. 1.: 316. sz. 426-427. 1.: 317. sz. 427-428. 1.: 322. sz. 431-432. 1.: 339. sz. 450-451. 1.: 345. sz. 455. 1.: 348. sz. 458. 1.: 357. sz. 473-474. 1.: 359. sz. 475-476. 1.: 363. sz. 480. 1.: 386. HZ. 497. 1.: 409. sz. 529 — 531.1.: 435. sz. 562.1.: 436. sz. 563.1.: 438. sz. 564. 1.: 448. sz. 577 — 578.1.: 450. sz. 582 — 583. 1.