Századok – 1969

Tanulmányok - Ormos Mária: A Rajna-vidék német megszállásának közép-európai hatása 664/IV

A RAJNA-VIDÉK NÉMET MEGSZÁLLÁSÁNAK HATÁSA 685 zal merte a Németország elleni eljárást elfogadni, hogy másfelől kierőszakolta Németország meghívását Londonba. Az utóbbi mozzanat nagy elégtételt okozott Németországban. Korábban elég sokan voltak — mint említettük —, akik Hitler eljárását ellenezték. Nyugtalanná vált a lakosság is. A Rajnavidéken félelem és idegesség honolt, Berlinben március 9—10-én tömegesen vették ki az emberek pénzüket a takarékból. A „lelkesedés" csak akkor kezdett mutatkozni, amikor többé-kevésbé bizonyossá vált, hogy a náci kormány nemcsak elkerüli a külpolitikai bonyodalmakat, de jelentős sikert arat. Miután a kormány megkapta a meghívást a tanácskozásban való részvételre, Hitler lehetőnek vélte, hogy ennek elfogadásához feltételeket támasszon. Március 15-én nyújtották át Avenolnak, a Népszövetség főtitkárának a választ, mely szerint Németország kész részt venni a tárgyaláson, ha elismerik teljes egyenlőségét és ha a rajnai kérdést a „konstruktív" német javaslatokkal együtt tárgyalják. Ez utóbbiak a Németország szomszédaival kötendő megnemtámadási szerződések voltak. Érdemes feljegyezni e tervezetről Hassell római német nagykövet nyilatkozatát. „Egy ilyen megállapodás — mondta Hassell a római magyar követnek — papírrongy, amivel Budapesten mindenki tisztában van." Németország feltételeit a tárgyalásban való részvételre az angol kormánynak nem állt módjában teljesíteni. Március 16-án tehát a Népszövetség tanácsának ülése nélküle jött össze. Itt Franciaország csak nagy nehézségek árán érte el, — nem kis mértékben Litvinov szovjet népbiztos segítségével, valamint csehszlovák, román és spanyol támogatással — a német lépés határozott hangú elítélését.1

" Ám most is csak a hang volt határozott, a valóságban a német náci kormány ismét megnyerte a játszmát. Ennek ellenére a március 19-én hozott népszövetségi határozat és a locarnói hatalmak Németországhoz intézett memoranduma nagy elégedetlenséget váltott ki Berlinben. A határozat mint agresszort megbélyegezte Németországot, a memorandum pedig közölte, hogy az új státus rendezéséről a locarnói hatalmak csak akkor hajlandók tárgyalni, ha Németország a francia— szovjet szerződés megítélését illetően elismeri a hágai nemzetközi bíróság illetékességét, nem szaporítja a rajnai megszálló erőket, nem épít ott erődítményeket, s beleegyezik a francia—belga—német határ mentén egy 20 kilométeres szakasz megszállásába a garantáló államok által. A memorandum kétségtelenül tartalmazott pozitív elemeket, s abban az esetben, ha a locarnói hatalmak annak végrehajtását egységesen képviselik, kiindulási pontul szolgálhatott egy további együttműködésre. Erről azonban nem volt szó. Eden haladéktalanul közölte, hogy a memorandum nem jelent »K. 63. 1937-21-864(900) Sztójay berlini m. követ jel. márc. 7.: 864(874) Feljegyzés Kánya külügyminiszter és Mackensen budapesti német követ beszélgetéséről, márc. 9.: 864(889) Sztójay jel. márc. 11.: 864(974) Khuen-Héderváry párizsi m. követ jel. márc. 14.: 1936-23/41-38(1026) Villani római m. követ jel. márc. 17.: 21/43 — 1073 Sziklay kölni konzul jel. márc. 17.: 1937—21 — 864(1085) Szabó Gy. müncheni fŐkonzul jel. márc. 18.: 1937 — 21 — 864 (1082) Sztójay jel. márc. 18.: DDF II/l 354. sz. 471 — 472. 1.: 365. sz. 481.1.: 367. sz. 482.1.: 370. sz. 483.1.: 372. sz. 484-485.1.: 380. sz. 493—494.1.: 390. sz. 501-502. 1.: 398. sz. 514 — 515. 1.: 407. sz. 525. 1.: 410. sz. 532 — 533. 1.: 414. sz. 541—542. 1.: 429. sz. 555. 1.: 437. sz. 563. 1.: 439. sz. 564—565.1.: 443. sz. 569. 1.: 444. sz. 569 — 570. 1.: 445. sz. 570-571. 1.: 458. sz. 600-604. 1.: 454. sz. 585 — 586. 1.: DGFP(C)V; 76. sz. 105 — 106. 1.: 101. sz. 136 — 140. 1.: 119. sz. 157. 1.: 123. sz. 162 — 163. 1.: 194. sz. 179 — 180.1.: 154. sz. 200 — 201.1.: 163. sz. 215 — 216.1.: mint szerkesztői jegyzet a locarnói hatalmak memoranduma: 208 — 214. 1.