Századok – 1969
Tanulmányok - Vadász Sándor: A zimmerwaldi konferencia 641/IV
656 VADÁSZ SÁNDOIl rámutatott javaslatuk nagy mozgósító erejére és annak szükségességére, hogy egységes taktikát dolgozzanak ki a konferencián. E nélkül, jelentette ki, nem lehetséges eloszlatni a félreértéseket, kétértelműségeket és az opportunisták ismét becsapják majd a tömegeket. Közvetlenül Lenin után kapcsolódott be a vitába Ledebour, azzal a nyilvánvaló célzattal, hogy lerontsa világos okfejtésének a résztvevőkre gyakorolt hatását. Sajnálkozott a konferencia megosztottsága miatt, majd ügyes taktikával honfitársának, Thalheimernek hozzászólásához kapcsolódva a baloldaliak javaslatának elvetését indítványozta. A vita hevessége nem csökkent. Racovski és Merrheim is felszólaltak. Racovski szükségesnek tartotta, hogy a Kautsky—Haase-követőket is bevonják a mozgalomba. Merrheim igyekezett meggyőzni Lenint, hogy az új Inter -nacionáléról vallott nézetei helytelenek. Hozzászólásának értékesebb részében igen részletes és plasztikus képet rajzolt a francia munkásosztály súlyos helyzetéről, a háborúellenes csoportok harcának nehézségeiről, amire Lenin is felfigyelt.38 A konferenciának végül is döntenie kellett a baloldal határozati javaslatáról, valamint a beterjesztett három kiáltványtervezetről (Baloldal, Ledebour, Trockij). Grimm azt indítványozta, hogy mindhárom tervezetet adják át megvitatásra egy külön bizottságnak; ennek a feladata lesz kidolgozni a konferencia egységes kiáltványát. Grimm javaslata mellett 19-en, ellene 12-en szavaztak. A Zimmerwaldi Baloldal 8 tagján (Lenin, Zinovjev, Berzin, Radek; Borchardt, Höglund, Nerman és Platten) kívül Trockij, Roland-Holst és a két eszer is ,,nem"-mel szavazott — meglehetősen váratlanul. Az említett bizottságba Grimmet, Ledebourt, Lenint, Trockijt, Merrheimet, Racovskit és Modiglianit választották be.3 9 A vita kiújult és még viharosabb lett, mivel egyrészt Lenin itt már csak egyedül képviselte a baloldalt, másrészt pedig Ledebour fellépése is támadóbbá vált. Lenin tudatában volt annak, hogy engedményeket kell tennie a konferencia sikere érdekében; taktikája az volt, hogy a bolsevikok korábbi határozatainak szellemében kiegészítéseket javasolt — a tőkések profitjáról, a békeharcról, a hadihitelek kötelező elutasításáról —, amelyek elfogadásuk esetén a helyes elvi állásponthoz közelítették volna a kiáltványt. A német küldöttség tagjai azonban hevesen tiltakoztak, főként nem akartak kötelezettséget vállalni arra, hogy a Reichstagban legközelebb a hadihitelek ellen szavaznak. Ledebour ultimátumszerűén követelte Lenintől, hogy álljon el a kiegészítésétől, ellenkező esetben nem írja alá a kiáltványt. Az internacionalisták egységének megóvását szem előtt tartva Lenin több kérdésben engedett. A Trockij által megfogalmazott „Európa proletárjai" címet viselő kiáltvány kompromisszum eredménye volt. Erőteljes kifeje-3S Szerencsére fennmaradtak Leninnek az üléseken cédulákra írt pár szavas feljegyzései és a zimmerwaldi konferenciáról szóló cikkéhez készített vázlata. Ezek a sebtében odavetett jegyzetek — pillanatnyi reflexiók — igen értékesek, mert bepillantást engednek Lenin gondolataiba. Az egyik ilyen megjegyzés Merrheim beszámolójára vonatkozik: ..Doklad Merrh(eim'a): b(or)ba sz Jouhaux i sz VHum(anité)." Leninszkij szbornik XIV. 189. 1. 39 Lenin jegyzeteiből ismerjük a szavazás eredményét: az egy Racovskit kivéve (21) a felsoroltak mindegyike 29 szavazatot kapott. Lásd: uo. 187. 1.
