Századok – 1969
Tanulmányok - Gerics József: Árpád-kori jogintézmények és terminológia törvényhozásunk egyik keltezetlen emlékében 611/IV
616 OKIlICS JÓZSEF ságolt közösségnek, az erdélyi szászoknak 1224-ben engedélyezett, illetve adományozott pecsétet, és ez valószínűvé tenné, hogy ha a zalaiaknak valóban volt ilyen testületi pecsétjük, akkor ezt a királytól nyerhették.1 9 Ha Hevenesi feljegyzése a zalai serviensek pecsétjéről tévesnek bizonyul, az erdélyi szászoknak 1224-ben II. Andrástól adott pecsét ez esetben is a megyénként kirendelendő 12 nemesnek adott pecsét előképének tekinthető. A nádornak a 48. artikulusban előforduló dominus palatínus címe szintén XIII. századi hagyományon alapul: legalábbis 1237-től 1300-ig folyamatosan kimutatható használata.20 Ha a 45. és 46. cikket abban a tekintetben vesszük szemügyre, kiket bíz meg a király és milyen módon az eljárással, igen érdekes összefüggésre találhatunk. „In quolibet comitatu duodecim nobiles conscientiosi et fide digni per dominum regem eUgendi, ex quibus tarnen duodecim nobilibus quatuor debent esse injudices nobilium." Feladatuk a hatalmaskodási ügyekbe n „simul inquirendo sciscitari," azután kinyomozván és megtudván az igazságot „[inquisita? scita?] veritate", jelenteni a vizsgálat lefolyását, („inquisicionis seriem").21 Hasonló természetű feladattal Arpádházi uralkodók is küldtek ki egvegy megyébe elidegenített nemesi vagy várföldek ügyében királyi biztosokat, így egy (keltezetlen, 1257 és 1270 közé datálandó) oklevél szerint Pál veszprémi püspököt utasította IV. Béla, „quod una cum sex nobilibus per vos [sc. regem] mihi adjunetis de facto terrae nobilium de Simigio inquirerem verüatem" A feladat tehát: inquirere verüatem, azok neve pedig, akiket ezzel megbíztak, a feladat alapján inquisitor veritatis. Ez az elnevezés többször is feltűnik pl. 1236-ban, 1238-ban és V. István egyik 1270. évi kiadványában. Ő egy vasmegyei közgyűlésen szintén földügyekben való eljárásra rendelt ki „judices seu inquisitores veritatis",23 stb. „Inquisitores veritatis"-szal későbbi oklevelekben is találkozunk. 1302. január 28-án oklevelet adott ki „Petrus comes Novicastri ас quatuor judices de eodem, Nicolaus comes dictus Churba de Boxa, magister Johannes de Seche, Demetrius comes [filius] Alexandri, Matheus comes filius Pousa et alii nobiles" arról, hogy Illés ispán és családja egyezséget kötött Tuzsai Fekete Miklóssal és családjával kölcsönös pusztítások 19 Hevenesi feljegyzését közli és kommentálja Holub József : Zala vármegye tör" ténete a középkorban. Pécs. 1929. I. köt. 101. 1. A szászoknak adott privilégium (Andreanum) vonatkozó része így hangzik: „Concessimus, quod unicum sigillum habeant. quod apud nos, et. magnates nostros evidenter cognoscatur." Idézi Szentpétery Imre: Magvar Oklevéltan. Bpest. 1930. 148. 1. 4. jegyzet. 20 1237-ben a budai káptalan átírja ,,litteras domini Dionisii palatini"-t (Nagy Imre— Nagy Gyula—Véghely Dezső: Zala vármegye története, Oklevéltár, röv.: Zalai Oki. tár, Bpest. Í886 —1890. í. köt. \ 1. 1.). 1251 és 1260 közt a győri káptalan oklevelében szerepel ,,litterae domini Ii(olandi) palatini (Kubinyi Ferencz: Árpád-kori oklevelek 1095 1301, Pest. 1867. 39. I.). 1272-Ъвп Siikösd esztergomi őrkanonok említi korábbi évekre visszatekintve ,,dominus Rorandus tunc comes palatínus"-t (ÀUO VIII. köt. 400 1 ). 1282-ben az ipolysági konvent oklevelében »praesentia domini palatini" szerepel (ÁUO TV. köt. 247. 1.), 1291-ben és 1295-ben a vasvári káptalan beszél . per . . . dominum Nicolaum palatinum" adott földről (Kubinyi Ferencz: i. m. 160—161. 1.). illetve idézésről „ad praesentiam domini N(icolai) palatini". HO VIII. köt. 311. 1.), 1300-ban a boldvakői várnagy előtt, kötött egyezséget akarják megerősíteni „Uteris viceiudicis domini palatini" (HO VII. köt. 301 1.). 21 Kovachich: i. m. 144. 1. — A szöveget a kézirat (Dl. 13894 sz.) alapján javítja Pauler Gy.: A magy. nemzet tört. az Árpádházi királyok korában. Bpest. 1899.2 II. köt. 581. 1. 360. jegvzet. 1,2 HO VÍI. köt. 114. 1. 23 At, 1236. évi adat: Holub: i. m. 72.1. (Facsimile), az 1238. évi: HO VIII. köt. 33. I.. aV. 1270. évi: ÁHO VIII. köt. 302. 1.
