Századok – 1969
Tanulmányok - Gerics József: Árpád-kori jogintézmények és terminológia törvényhozásunk egyik keltezetlen emlékében 611/IV
ÁRPÁD-KORI JOGINTÉZMÉNYEK ÉS TERMINOLÓGIA 63í> és kártételek dolgában. Az elintézett sérelmek között szerepelt egy panasz „super aratione terrae . . . quam potencialiter dixerunt arasse". Az egyezmény szerint Miklós a jövőben nem mutathatja Illésék ellen bíróság előtt „litteras octo inquisitorum veritatis de Novocastro super destruccione ville sue Tusa".21 Legkésőbb 1308. március 2-án kelt a „judices jurati et inquisitores veritatis de comitatu Zobolch" oklevele arról, hogy megidézett személyek nem jelentek meg előttük.25 Ha most a törvényben a hatalmaskodások kivizsgálásával megbízott 12 nemest feladatkörük alapján valamilyen pontosabb elnevezéssel kellene jelölni, teljes joggal illetné őket az inquisitores veritatis. Az 1302. évi oklevél közelebbi vonatkozásokat is megvilágít: á törvényben a kijelölt nemesek száma a hozzájuk számított szolgabírákkal együtt 12, nélkülük 8. Az oklevél szintén 8 újvármegyei inquisitor veritatis-ról ír. Ha ehhez hozzáadjuk az oklevélben névszerint említett 4 judex-et, megkapjuk a törvényben előírt 12-es számot. Ezt annál inkább megtehetjük, mert az oklevelet az ispán és a 4 szolgabíró mellett „alii nobiles" is intitulálta, ezeken pedig bizonyára az inquisitores veritatis értendők, amint Szabolcs megye oklevelét is együtt adták ki a „judices jurati et inquisitores veritatis". Az újvármegyei adatból ezen kívül £z is kitűnik, hogy ekkor már az inquisitores nemcsak földügyekben jártak el, hanem birtokpusztítás dolgában is. Ez még közvetlenebb, fontos megegyezés a 12 nemesnek a tanácshatározatban előírt feladatkörével. Azt viszont aligha lehet kétségbe vonni, hogy az 1302. év elején kelt oklevélben leírt eljárás Árpád-kori gyakorlatot tükröz. A tanácshatározat intézkedése eszerint ebben a tekintetben is megfelel a XIII. század végi jogéletnek. Az inquisitores veritatis kérdése átvezetegy az irodalomban sokkal bővebben tárgyalt és lezártnak számító problémához: a nemesi megye tisztikarának, a szolgabíróságnak a kialakulásához. Szabolcs megye oklevelének kiállítói közt egymás mellett szerepelnek az „esküdt bírák és az igazság felderítői", ahogyan ez a 45. artikulusból is kivehető. Csakhogy a 45. artikulus értelmezése itt nehézséget, buktatót rejteget. Hogyan magyarázandó ez a mondat: „in quolibet comitatu duodecim nobiles . . . per dominum regem eligendi, ex quibus duodecim nobilibus quatuor debent esse in judices nobilium".Kovachich kommentárja reagált a problémára: észrevette, de nem foglalt határozottan állást.26 Kívüle Török Pál méltatta figyelemre a nehézséget. Megoldása szerint az intézkedés értelme az, hogy a szolgabírákat a király nevezte ki. Felfogását okleveles adattal is támogatta: hivatkozott a pozsonyi káptalan 1301. július 6-i kiadványára. Eszerint Csallóközi András fia Mihály vétkessége jeléül a bíróság elől elmenekült és ezért „quattuor judices a domino rege deputati ac alii nobiles et iobagiones castri quamplures" birtokainak elvesztésére ítélték.2' 24 Dl. 83155. sz. 25 Kammerer Ernű—Lukcsics Pál—Nagy Imre—Nagy Iván—Véghely Dezső: A . . . Zichy család idősb ágának okmánytára (röv.: Zichy Okm.). Bpest. 1871 —1931, I. köt . 119.1. Az oklevél évszámot nem tartalmaz ugyan, abból azonban, hegy a peres felek ugyanebben az ügyben 1308. márc. 16-án egyezséget kötöttek (uo. I. köt. 116 —117. 1.), mint legkésőbbi terminus következik az 1308. év. 2C „An Hex praeter octo illos regios homines etiam quatuor Judices Nobilium elegerit? e textu articuli huius definiri non potest." (I. m. 145. 1.) 27 A nemesi vármegye megalakulása. Kolozsvár. 1907. 29 30. 1. - Az idézett oklevél: Fejér CD, VJII/5, 17. 1.
