Századok – 1969
Tanulmányok - Szekeres József: A fővárosi népbiztosság 347/II–III
364 SZEKERES JÓZSEF és a temetési árak leszállítására. Ezeket az intézkedéseket egészítette ki szervesen a Czéh Nándor-féle koporsógyár községi kezelésbe vétele.3 0 A népbiztosok — bár ez nem tartozott közvetlen hatáskörükbe — mégis sokat tettek a főváros közellátásának javítása érdekében. A felelőtlen elemek megfékezésére szolgált a jogtalan élelmiszer- és más rekvirálások tilalmának kimondása, amely elsősorban a dolgozók, a kisemberek védelmét célozta, hiszen ezek indultak el vidékre, hogy családjuknak, dolgozó férjüknek s gyermekeiknek élelmet szerezzenek s többnyire ezeket érte a pályaudvarokon önkényesen fellépő különböző szervek és megbízottak, de nagyon gyakran közönséges szélhámosok jogtalan rekvirálása. A burzsoázia rendelkezett annyi pénzzel és tartalékkal, hogy ne személyesen induljon élelmet szerezni magának, hanem megfizethette a fekete élelmiszerkereskedelem magas árait. Április 3-án jelent meg a Forradalmi Kormányzótanács rendelete a közép- és nagybirtok szocializálásáról, amely, mint utólag kitűnt, a Tanácsköztársaság vezetőinek hibás agrár-politikájából következett. Budapesten ez a rendelkezés mégis kedvezően éreztette hatását, mert a népbiztosok ezzel kapcsolatban adták ki rendelkezésüket a főváros megművelésre alkalmas területein a munka megkezdéséről. A népbiztosi rendelkezés szerint bárki megművelheti a földet, akkor is, ha nincs tulajdonában, de jelenleg birtokolja és a termelésből mindössze a felesleget köteles megfelelő áron a közélelmezési szervek részére eladni. Ä főváros lakásviszonyai — mint arról az előzőkben már volt szó — igen kedvezőtlenek voltak a világháború előtt, de különösen kedvezőtlenné váltak a háborúvesztés után, amikor a menekülők és a frontokról visszatérők tömegesen jelentkeztek lakásigénnyel. Sokezer ember a pályaudvarokon forgalomból kivont, rozzant marhavagonokban, vagy a külvárosokban, mindenféle hulladékanyagból sajátkezűleg összeeszkábált bódékban és egyéb nyomorúságos építményekben lakott, ugyanakkor a gazdagok többszobás belvárosi lakásaikban minden kényelmi eszközzel felszerelve, igen tágasan laktak. Méltányos volt tehát az a követelés, hogy a nehéz időszakban a többszobás lakások tulajdonosai a felesleges lakásrészekbe engedjenek beköltözni arra rászorulókat. A burzsoázia természetesen a lakáskiváltságához is végsőkig ragaszkodott, ezért hatósági úton kellett ezt a kérdést megoldani s a nyilvántartások alapján megállapított többszobás lakásokba többgyermekes, igen rossz körülmények között lakó munkásokat beköltöztetni. Az első beköltöztetések a Józsefvárosban voltak, ahol is elsősorban a szükséglakásokból telepítették át a burzsoá-lakásokba a proletárokat. A hajléktalanok száma is egyre növekedett, ezért a Hajléktalanok Menhelyének Budapest területén levő 4 épületét a főváros népbiztosai köztulajdonba vették, mert ezeken a menhelyeken vallásos propagandát csináltak a hajléktalanok megsegítéséből, továbbá az ellátás erősen leromlott a magánsegélyek elmaradása miatt. A vesztett háború, a Monarchia széthullása után a kormányra és a főváros vezetőire nehezedő egyik legsúlyosabb problémát a felbomlott frontokról hazaözönlő katonákról való gondoskodás, a normális polgári életbe valóbeillesz-30 Sajnálatos módon az említett rendelkezéseken túlmenően is szabályozták a népbiztosok a temetéseket, amennyiben csakis egyforma, egységes típusú temetéseket engedélyeztek. A rendelet szerint mindenkit — kivéve az írókat, tudósokat, művészeket •és a proletármozgalom halottait — egyforma módon és egyforma koporsóban, a sorrakerülés rendjében temetnek el Rákoskeresztúron. Ezt az értelmetlen és nagy ellenkezést kiváltó rendelkezést az új városvezetőség, a Budapesti Munkás- és Katonatanács Elnöksége is megerősítette. (Biermann István vallomása PIA. Bkgy. 6302/1920. II. köt. 199.)
