Századok – 1969
Tanulmányok - Szekeres József: A fővárosi népbiztosság 347/II–III
A FŐVÁROSI NfiPBIZTÓSSÁG 365 tésük képezte. A főváros népbiztossága segítségére sietett ezeknek a többnyire fiatal embereknek azáltal, hogy munkaalkalmat biztosított részükre, megfelelő díjazás mellett a fővárosi kertészetekben, vagy más községi üzemeknél. A népbiztosok rendelkezést hoztak a polgári házasságkötés lényeges egyszerűsítésére is. A házasságkötés érvényességéhez a rendelet alapján elég volt, ha a házasulandók ilyen szándékukat bejelentették, egyidejűleg bemutatták irataikat, bizonyították, hogy a házasságkötésnek nincsen törvényes akadálya, ami után az illetékes anyakönyvvezető tisztviselő azonnal, minden bürokratikus hosszadalmas „kihirdetési" ceremóniától mentesen, házasfeleknek nyilvánította a párokat és az erről szóló okmányokat is azonnal kiadta. Nem utolsósorban ezen egyszerűsített eljárásnak tulajdonítható, hogy a fővárosban a diktatúra 3 és fél hónapja alatt megkötött házasságok száma oly szembetűnően túlhaladta mind a korábbi, mind a későbbi idevágó adatokat. A népbiztosok gondoskodtak arról is, hogy a reakciós jellegű emlékek, szobrok vagy utcanevek minél előbb eltűnjenek a fővárosból. Az első lépés ezen a területen április 6-án történt, amikor is a mffleniumi emlékműről eltávolították a Habsburg királyok szobrait. Eközben történt az az incidens, hogy a szobrok elszállítását figyelő nagy tömeg, meglátva Ferenc József, a háborút kezdeményező „apostoli" király szobrának leemelését, spontán módon félresodorva az ott dolgozó munkásokat, nekiesett a szobornak és rövid idő alatt darabokra törte. A közüzemek működésének zavartalan fenntartására a népbiztosok fokozott figyelmet fordítottak, ami elengedhetetlenül szükséges volt a városi élet folyamatossága és az ipari üzemek munkája szempontjából. A víz-, gáz- és elektromos művek, valamint az élelmezési és köztisztasági üzemek szén- és anyagellátásának biztosítására már a proletárdiktatúra első napjaiban népbiztosi intézkedések történtek. A későbbi hetekben is a közüzemi problémákat kellő súllyal kezelték. Mégis csak a közüzemi dolgozók hősies erőfeszítései tették lehetővé a háborús évek felfokozott használata következtében leromlott gépi berendezések, járművek és az antant blokád következtében gyakran jelentkező anyaghiány ellenére a legfontosabb közszolgáltatások fenntartását. Budapesten a forradalmi időkben is folyamatos maradt a városi életre jellemző és nélkülözhetetlen víz-, gáz- és elektromos energia szolgáltatás, szemétszállítás. Az üzemek dolgozói helytállásukkal is kimutatták ragaszkodásukat és szeretetüket a proletárdiktatúra iránt. A közüzemi munkások tudatában voltak, hogy az ellenforradalom ügyének igen jó szolgálatot tenne a közszolgáltatások akár csak részleges leállása is, éppen ezért fokozott erővel, felelősségtudattal végezték munkájukat A Forradalmi Kormányzótanács IX. sz. rendelete (1919. március 26.) alapján az ipari, közlekedési és bányaüzemeket köztulajdonba vették és társadalmi vezetés alá helyezték. A fővárosi üzemeknél, miután azok addig is köztulajdonban voltak, egyedül a vezetés átalakítására került sor. A népbiztosok az üzemek munkásainak javaslata alapján a régi vezetők egyrészét leváltották, másrészüket szakértőként alkalmazták. Az üzemek vezetését a szakszervezetekkel és a Szociális Termelés Népbiztosságával egyetértésben termelési biztosokra ruházták, akik lényegében a vezérigazgatói teendőket látták el. Melléjük rendelték a műszaki és kereskedelmi tanácsadókat. A vezetők mellett működött az ellenőrző munkástanács, amely a közvetlen irányításba nem folyt be, de figyelemmel kísérte az üzem menetét, védte a munkások érdekeit és segítette a termelési biztost. Az ellenőrző munkástanács feladata volt 6 Századok 1969/2—3
