Századok – 1969

Tanulmányok - Szekeres József: A fővárosi népbiztosság 347/II–III

A FŐVÁROSI NÉPBIZTOSSÁG 361 mák gyors megoldására való törekvés jegyében—hozott elsietett rendelkezések, mint a temető-államosítások, az új temetkezési rend, a fővárosi kórházak és iskolák vezetőinek válogatás nélküli elbocsátása, a szakképzett egyházi egészségügyi személyzet eltávolítása és a tanítás új rendjének átmenet nélküli bevezetése — nem szolgálták a munkáshatalom erősítését, hanem megzavarták az első napok kirobbanó lelkesedését, szükségtelen fennakadásokat okoztak a mindennapi életben, s megosztották a munkástömegeket is. Az Ideiglenes Alkotmány értelmében megtartandó választások előkészítő munkálatainak közepette érkezett Budapestre a nemzetközi forradalmi mozgalom pétervári (ma leningrádi) harcosaitól, a városi szakszervezeti tanácstól a budapesti munkások és katonák harcát értékelő és elismerő üdvözlet: „A petrográdi munkástanács üdvözli a magyar proletariátust. A ti győzelmetek új erőt kölcsönöz nekünk a munkásosztály diktatúrájáért a kapitalizmus ellen folytatott harcban. Karöltve veletek, drága elvtársaink, az utolsó csepp vérig fogunk küzdeni közös ellenségünkkel. Bízunk abban, hogy közel van al II.Internationale győzelme."2'7 Április 1-én az Újvárosháza nagytermében, ahol a Tanácsköztársaság igen sok fontos eseménye zajlott le, összeültek a fővárosi Munkás- és Katonatanácsok, valamint a pártszervezetek kiküldöttei, hogy az ideiglenes alkotmány tervezetét megvitassák, továbbá, hogy megbeszéljék a forradalmi munkás-és katonatanácsok és a kerületi közigazgatás kapcsolatainak kérdését. Rónai népbiztos terjesztette elő az alkotmánytervezetet, amelyet több felszólalás után kiegészítésekkel elfogadtak. Ugyanakkor elhatározták, hogy az április első felében megtartandó választások és az új Központi Forradalmi Munkás- és Katonatanács megalakulásáig is jobb kapcsolatot építenek ki a fővárosi direktórium (népbiztosság) és a kerületek között. A kerületi tanácsok feladata a közös intézkedések megbeszélése, a választások előkészítése stb. Ennek érdekében elhatározták, hogy a kerületi tanácsok vagy direktóriumok egy-egy megbízottat küldenek a fővárosi népbiztosság által rendezett előkészítő ülésekre, akik a kerületet képviselik. A megbízottak első tanácskozásukat április 2-án délután tartották. A következő napon nyilvánosságra hozott Ideiglenes Alkotmány előírta, hogy minden budapesti kerületnél kerületi tanácsot kell alakítani, amelybe a kerület minden 500 lakosa egy tagot küld. A kerületi tanács azonban legfeljebb 300 tagból állhat. Az ügyek intézésére a kerületi tanácsok intézőbizottságot állítanak, amely legfeljebb 20 tagból áll. Az alkotmány szerint a megválasztott kerületi tanácsok saját kebelükből alakítják meg az 500 tagú központi munkástanácsot, amely ugyancsak intézőbizottságot és elnökséget hoz létre, s így viszi az ügyeket. Ugyancsak e napon tették közhírré a választások időpontját is. Az Ideiglenes Alkotmány rendelkezése alapján a kerületekben megalakultak az Ideiglenes Munkástanácsok, amelyek azután kiküldve megbízottaikat a fővárosi direktórium mellé — és a központi irányításnak is bizonyos konkrétabbá válása következtében — lehetővé vált a főváros életének alaposabb és körültekintőbb rendezése a proletárdiktatúra szellemében. Jelentős változások következtek be a közegészségügy területén. A régi rendszer által kinevezett kórházigazgatókat és gondnokokat eltávolították, helyükbe fiatal és tehetséges orvosokat, valamint fizikai munkás vezetőket tettek. Létrehozták a Központi Agynyílvántartót a Rókus kórházban s innen történt az összes fővárosi kórházakba a betegfelvétel. Ezzel megszüntették az "Népszava, 1919. márc. 30.