Századok – 1969
Tanulmányok - Szekeres József: A fővárosi népbiztosság 347/II–III
360 SZEKERES JÓZSEF letétbe helyezéséről, a fizetési minimumok megállapításáról, a városházi és községi üzemi dolgozók illetményeinek kifizetéséről, a beérkező szénküldeményeknek az élelmiszer üzemek közötti kiosztásáról. Ezekben a napokban írtak a fővárosi népbiztosok a Munkás Gyermekbarát Egyesülethez a munkásgyermekek helyzetének javítására, továbbá a szociális termelés népbiztosának a fővárosi közüzemek élére munkásigazgató, vagyis akkori elnevezéssel, termelési biztos állítása céljából. Végül az első napok nagyarányú proletárgyermek támogató intézkedéseinek utolsó etappjában került sor a lóversenytéri tribünök helyiségeinek lefoglalására az ott létesítendő óvóda céljaiua. A felsorolt ügyekben az addig semmiféle gyakorlati jártassággal nem rendelkező népbiztosok lényegében helyesen jártak el. Nem rajtuk múlott, hogy a volt városházi vezetőket nem távolították el véglegesen, hanem csupán szabadságolták vagy más, alacsonyabb munkahelyre sorolták be őket s továbbra is rendszeresen megkapták fizetésüket. A leváltott vezetők zöme természetesen megmaradt annak, ami volt s bejárva a városházára, az ingadozó tisztviselőket — s ezek alkották akkor a városházi tisztviselők zömét — igyekeztek a diktatúra ellen hangolni. Szinte leplezetlen ellenforradalmi központok alakultak ki Ripka Ferenc volt gázgyári vezérigazgató, a későbbi főpolgármester körül, aki az üzemi (XII) ügyosztályon mint „szakértő" működött a Tanácsköztársaság időszakában, de tevékenyen részt vett az ilyen mozgalomban Folkusházy alpolgármester, Szendv Károly későbbi polgármester és még néhányan a kapitalista rendszer városi vezetői közül.26 A népbiztosok első intézkedéseit a kisebb és nagyobb horderejű rendelkezések sorozata követte. Ezeket a rendelkezéseket nehéz csoportosítva tárgyalni, mert legtöbbjüket a szükséglet felmerülése időpontjában hozták meg» minden különösebb előretervezés nélkül. A legközelebbi nagyobb jelentőségű központi jellegű kormányintézkedés az 1919. április 2-án kiadott Ideiglenes Alkotmány volt, amely körvonalazta az új állam felépítésének módját és formáját. Március 27-én az összes fővárosi kórházakból kitiltják a lelkészeket és az apácákat, azzal a fenntartással, hogy az egyházi rendből kilépők mint polgári alkalmazottak továbbra is megmaradhatnak helyükön. A következő napon a főváros összes iskoláiban és tanfolyamain beszüntették a tandíjak szedését, az összes régi iskolaigazgatót felmentették állásából és helyükbe szocialista érzelmű pedagógusok kerültek, megszüntették a fővárosi iskolákban a hittan oktatását s a felszabaduló órákban a társadalmi viszonyok ismertetése és közismereti tantárgyak előadása vált lehetővé. Ezen a napon tették közzé a népbiztosok a Margit-szigetnek a nép számára való megnyitásáról szóló rendeletet, a Forradalmi Kormányzótanács pedig a lakbérek 25%-os leszállítását és a munkásegyetemek felállítását rendelte el. E nagyfontosságú intézkedések mellett egy kevésbé megfontolt rendelet is készült a temetők köztulajdonba vételéről: „Elrendeljük . . . hogy a főváros területén levő mindazon felekezetiy stb. temetők, amelyek eddig magánkezelésben voltuk, a főváros tula jdonába átadassanak." Ezt a rendeletet kétségen kívül elhamarkodottan hozták, hiszen mi haszna lehetett a munkásosztálynak egy felekezeti temető szocializálásából ? Viszont a nagytömegű kispolgárság és a munkásosztály elmaradottabb, vallásos érzelmű rétegeit ez az intézkedés sértette, s tápot adott az ellenforradalmi agitációnak. Kétségtelen tény, hogy a helyes intézkedések mellett — a problé-26 Budapest Népbiztossága Hivatalos Közlönye, 1919. ápr. 4. Áthelyezések c. rovat.
