Századok – 1969
Tanulmányok - Szekeres József: A fővárosi népbiztosság 347/II–III
A FŐVÁROSI NÉPBIZTOSSÁG 357 vallomás értékét mindig leszállítja a büntetés nagyságának kisebbítési vágya. Ezért ha Preusz nem is szerette a bolsevikokat — amint a bíróság előtt mondotta —, valószínűleg Eolkusházy és Bódy felkérése nélkül is elfogadta volna a megbízatását, hiszen erre a nyomdász-szakszervezet adott neki utasítást. Dienes, jóllehet a Fővárosi Könyvtár igazgatója volt, mégsem rendelkezett a kellő politikai tájékozottsággal, „baloldali" kommunista volt, s ez nemcsak a szociáldemokratákkal kötött megegyezés ellenzéséből tünt ki, hanem a tisztviselők előtt tartott egyik előadásából is, amelynek tárgya a szocialista tárí a lalom és a tisztviselők kapcsolata volt. Saját visszaemlékezése szerint is kemény, baloldali elhajló színezetű beszédet tartott itt, amely a köztisztviselőket nemhogy a szocializmus mellé állította volna, hanem egyenesen elidegenítette őket a proletárdiktatúrától.18 Dienes érdeme azonban, hogy a későbbi években volt ereje megszabadulni hibáitól és kitartva marxista elvei mellett többhavi bujdosás után emigrációba vonult, ahonnan csak 1945-ben tért vissza Budapestre. Vincze Sándor munkásbiztosító hivatali titkár és újságíró volt, aki a szociáldemokrata lapoknak dolgozott igen ügyesen, de különösebb képességekről nem tett tanúbizonyságot. Összevetve a népbiztosokról mondottakat, megállapítható, hogy a Forradalmi Kormányzótanács helyesebben jár el, ha Budapest fontosságát mérlegelve, a munkásmozgalomban már tapasztaltabb, nagyobb elméleti képzettséggel és gyakorlati szervezői képességekkel rendelkező személyeket állít a főváros élére az átmeneti időszak fontos kérdéseinek megoldására és a városi igazgatás vezetésére. Ezzel szemben igaz, hogy az első hetek átalakító munkáját a Forradalmi Kormányzótanács alapjában helyes intézkedései szabták meg, amelyek a kapitalista kizsákmányolás lerombolását és a szocialista társadalom felépítését szolgálták. Ebben a keretben volt adott a népbiztosok munkája, amely — miután lényegében a Forradalmi Kormányzótanács központi érvényű rendelkezéseinek végrehajtását szolgálta — alapjában véve pozitívnak ítélhető. De ugyanakkor meg kell állapítani azt is, hogy gyakorlott forradalmi vezető nem az iskolásgyermekek fürdetésének megszervezésével kezdte volna meg tevékenységét a főváros élén, és ezért a népbiztosok tevékenységének értékelésénél utólag azt is megállapíthatjuk, hogy sok fontosfeladatot egyáltalában nem, sokat pedig csak későn hajtottak végre s a végrehajtás tevékenységének ellenőrzését elmulasztották.19 Március 24-én hétfőn a már ismertetett rendelkezéseken kívül a népbiztosok felosztották egymás között a városházi osztályok ellenőrzését és irányításának feladatát is. Dienes László a személyzeti, kulturális és tanügyi osztály felügyeletét látta el, Preusz Mór a közjótékonysági, szociális, pénzügyi-városgazdasági és üzemi ügyosztályok felügyeletét, Vincze Sándor pedig az elnöki, építési, közlekedési és közegészségügyi ügyosztályok ellenőrzését és 10 évi hivatalvesztésre ítélte — lázadás büntette miatt. Az ítélet szerint: „Preusz Mór a lázadó csoport egyik vezetője volt, a fővárost erőszakkal hatalmába kerítette, közigazgatását a lázadó kommunista csoport kezébe ragadta. Nem kétséges, hogy ezt a tettet csak fegyveres hatalom által hajthatták végre". (PIA. Kgy. 6302/1920. XI. köt. 979.) Preusz Mór végül is csak 3 hónapi börtönt szenvedett, mert 1940. szeptember 30-án kegyelemben részesült. — Itt említjük meg, hogy Vincze Sándor volt népbiztos 1919 utáni sorsa ismeretlen, míg Dienes László 1945 után tért vissza Magyarországra. 18 Dienes i. visszaemlékezései alapján. 19 A népbiztosok e magatartása részben menthető azáltal, hogy a folyton változó helyzetben szakadatlanul új és új feladatokkal kellett szembenézni, intézkedéseket meghozni s a rendelkezésre álló idő igen rövid volt.
