Századok – 1969

Tanulmányok - Szekeres József: A fővárosi népbiztosság 347/II–III

I 356 SZEKERES JÓZSEF 3. A fürdéshez igazolványt nem. kaphatnak azok a gyermekek, akik fertőző betegségben szenvednek Ennek a rendeletnek a végrehajtására megfelelő részletes utasításokat adtunk ki. Budapest, 1919. március 24. A főváros népbiztossága: Preusz Mór Vincze Sándor Dienes László"1

5 Egy másik rendelkezés s svábhegyi nagyszállónak Budapest tüdőbeteg gyermekei részére való átadásáról intézkedett, kimondva, hogy a beteg gyermekek orvosi felügyelet mellett, ápolók és tanítók közreműködésével találnak majd gyógyulást abban a szállóban, amely eddig a burzsoázia kényelmét szolgálta. Ötven év távlatából tekintve talán kissé furcsának látszik, hogy egész sor fontos gazdasági-politikai intézkedés helyett elsőnek egészségügyi vonatkozású rendeleteket adtak ki a fővárosi népbiztosok. Részben érthető is ez, ha arra gondolunk, hogy öt évtizeddel ezelőtt a munkásság és különösen a munkásgyermekek milyen nyomorúságos körülmények között éltek, gondoljunk itt a hosszú s elvesztett háború kihatásaira valamint a megszállt területekről idemenekültek nagy számára, akikkel együtt Budapest lakossága azokban az években is már közel járt a két millióhoz, pedig mennyivel kevesebb lakás stb. volt még akkor.10

Ennek jellemzésére egyetlen adat elegendő: 1910-ben Budapesten a népesség 33,9%-a lakott 3—4-ed magával szobánkint és további 36,1% zsúfoltan 5 és többedmagával egy szobában. A háború alatt kb. 210 000-rel emelkedett a budapesti lakosok száma, de 1910 óta mindössze 20 000 szoba épült fel csak. Tehát 1919-ben, amikor a menekültek is a fővárosba özönlöttek, a lakásviszonyok sokkal rosszabbakká váltak az említett békebeli állapotoknál. De ugyanilyen képet nyújt az élet bármely más területének vizsgálata. Tehát érthető, hogy a hatalomra került munkásvezetők elsősorban a legkiáltóbb ellentétek és visszásságok felszámolására törekedtek, hogy azonnal adjanak valamit a munkásoknak. Nem is lett volna hiba, ha ilyen intézkedések tömegével látnak napvilágot egyéb fontos, a gazdasági és politikai életre kiható intézkedések mellett. De ezek az intézkedések egyelőre elmaradtak. Ez főleg azzal magyarázható, hogy járatlanok voltak az ügyek intézésében, ha elméletileg foglalkoztak is a hatalom gyakorlásának kérdéseivel, nem gondoltak arra, hogy oly váratlanul alkalmuk lesz tényleges hatalmat gyakorolni. A népbiztosok közül Preusz Mór egy 1938-ban tartott bírósági tárgyaláson azt vallotta, hogy ő mindig utálta a kommunistákat és egyenesen Folkusházy alpolgármester felkérésére vállalta el a népbiztosi megbízatást.1

7

Azonban egy ellenséges osztálybíróság előtt tett 16

Fővárosi Közlöny, 1919. márc. 24. 16

Budapest számokban, 1919. jún. 23. 17

Preusz Mór 1920-ban Ungvárra menekült s ott egy kisebb nyomdaüzem tulajdonosa lett. 1938-ban, amikor e területek átmenetileg újból visszakerültek Horthy-Magyarországhoz, eljárás indult Preusz ellen 1919. óvi népbiztosi tevékenysége miatt. Jóllehet csaknem 20 év telt el, ügye mégsem vált elévültté, mert az Igazságügyminisztérium utasítására a Bp. Kir. Ügyészség 1928-ban és 1936-ban elévülést meggátló kihallgatásokat folytatott a három népbiztos ellen. Preusz Mórt végül a Kúria egyévi börtönre