Századok – 1969

Tanulmányok - Szekeres József: A fővárosi népbiztosság 347/II–III

352 SZEKERES JÓZSEF végző alkalmazottak szervezetét alkotta. Alapító tagja a szakszervezetnek dr. Czóbel Ernő, fővárosi reáliskolai tanár, az ő kezében volt az irányítás és a szervezés is. Később a szervezethez egyre nagyobb számban csatlakoztak tisztviselők, szakképzettséggel rendelkező városházi vezetők és pedagógusok. A proletárdiktatúra létrejöttét megelőző hetekben már úgyszólván minden városi alkalmazott tagja volt a szervezetnek. A már jelentősen megnövekedett szakszervezetben Czóbel Ernő mellett Schiff Rezső elnök, Szöllősi József, Ladányi Ármin, Fenyő Andor jutottak vezető szerephez és többségükben a Kommunisták Magyarországi Pártjának politikáját támogatták. A szakszervezet a proletárdiktatúra kikiáltása után igyekezett a nép­biztosságot támogatni. Március 22-én, amikor a három népbiztos közül Preusz Mór és Vincze Sándor megjelentek a Városházán, Bódy polgármester szobája előtt jelentős tömeg vonult fel és követelte azonnali eltávolítását. A tömeg — melynek élén a VAOSz vezetői haladtak—csak a két népbiztos felszólítására oszlott szét. A továbbiakban ugyancsak a VAOSz vezetősége dolgozta ki azt a listát, amelyben javaslatot tettek számos főtisztviselő leváltására, illetőleg helyettük új, haladó szellemű és megfelelő képzettségű vezető kinevezésére. A fővárosi népbiztosok az átszervezést a VAOSz javaslatának messzemenő figyelembevételével hajtották végre. * 1919. március 22-én szombaton ismertté vált a Városházán a Forradalmi Kormányzótanács vonatkozó rendelete, amelynek értelmében három népbiztos veszi át a Főváros ügyének irányítását.8 A háborgó kedélyek megnyugtatá­sát szolgálta az a tény is, hogy a három kinevezett közül dr Dienes László, a Fővárosi Könyvtár igazgatója és Preusz Mór, a Neptanács tagja, többé­kevésbé ismertek voltak a tisztviselők előtt, s az is, hogy a kormányzótanács külön felhívásban fordult a tisztviselőkhöz, kérve őket a helyükön való mara­dásra, a munka továbbvitelére. Végül délelőtt 11 órakor az akkori polgármester, Bódy Tivadar szobájában megjelent Preusz Mór, a Typographia nyomdász­szakszervezeti lap szerkesztője és Vincze Sándor újságíró, akiket a szociál­demokrata párt küldött ki. A népbiztosok közölték Bódy polgármesterrel és a főtisztviselőkkel, hogy egyelőre a helyükön maradnak, majd ismertették előttük megbízásukat. Kijelentették, hogy működésükben nem ismernek sem törvényt, sem szabályt, sem szerzett jogot, hanem működésüket a proletariátus érdekei irányítják. Felszólították a polgármestert, hogy azonnal adjon ki egy rendel­kezést, amelynek értelmében a pénztárakból a további intézkedésig nem esz­közölhetők kifizetések, majd bejelentették, hogy az alkalmazottakhoz kiált­ványt intéznek, melyet még aznap el kell juttatnia az összes fővárosi felügyelet alatt működő hivatalhoz, üzemhez, iskolához ез intézményhez. A kiáltványt később megfogalmazták és a házi nyomdába küldték.9 Időközben, míg a népbiztosok felhívásukat fogalmazták, mintegy 300 főnyi tisztviselői tömeg gyűlt össze Bódy polgármester szobája előtt s hangosan követelte a panamista és korrupt polgármester s néhány alpolgármester azon­nali eltávolítását. A már-már tettlegességhez folyamodó „lázadó" tisztviselő­ket a két népbiztos csendesítette le, felhíva őket munkahelyükre való vissza­térésre, hangoztatva, hogy a szakszervezettel egyetértésben ők hozzák a szük-8 Népszava, 1919. márc. 22. 9 Népszava, 1919. márc. 23. Beszámoló a szombati nap fővárosi eseményeiről.

Next

/
Oldalképek
Tartalom