Századok – 1969
Tanulmányok - Szekeres József: A fővárosi népbiztosság 347/II–III
A FŐVÁROSI NÉPBIZTOSSÁG 351 február 20-án a Népszava szerkesztősége előtt lejátszódott véres provokációs összecsapás után a rendőrség letartóztatta a párt vezetőségét, mintegy 60 személyt, Dienes is részt vett az új pártvezetőség megszervezésében. Éppen az ő hivatali helyiségében alakult meg az új vezetőség.6 Amikor március 21-én létrejött a megállapodás a Gyűjtőfogházban a két munkáspárt között, Dienes, valamint az új pártvezetőség tagjainak egy csoportja nem értett egyet a két párt egyesítésével, illetőleg a pártfúzió egyes részleteivel. Ezt a véleményét Dienes egyáltalában nem titkolta, sőt, amikor 22-én az újságokból értesült arról, hogy a Forradalmi Kormányzótanács Preusz és Vincze mellett őt is fővárosi népbiztossá nevezte ki, habozott, hogy ennek eleget tegyen-e. Nyilván ugyancsak alapos rábeszélésre volt szükség, hogy Dienes — feladva elvi megfontolásait — 24-én megjelenjék a Városházán, elfoglalja helyét a direktóriumban és megkezdje munkáját két népbiztos társa oldalán. Láthatjuk tehát, hogy a fővárosi népbiztosság két jobboldali szociáldemokratából és egy meggyőződéses kommunistából tevődött össze, kölcsönös bizalmatlansággal viseltettek egymással szemben, s ilyenformán csupán egyetlen szikrára volt szükség, hogy a szakadás közöttük bekövetkezzék. Ez, mint láttuk, április 1-én már be is következett. Ha Landler Jenő a maga tapintatos és hajlékony diplomáciai rátermettségével újból össze is hozta az együttest, a lappangó elvi ellentétek, személyes ellenszenv fékezték a népbiztosok tevékenységét, bénítólag hatottak munkájukra. A fővárosi népbiztosság konkrét tevékenységével kapcsolatban számos ízben került előtérbe a VAOSz, a Városi Alkalmazottak Országos Szakszerve zete. Ezzel szemben kevés adat található arra vonatkozóan, hogy milyen tevékenységet fejtett ki maga a párt városházi vonatkozásban. Ezért joggal állapíthatjuk meg, hogy a politikai párt szerepe egyáltalában nem bontakozott ki mint vezető, élenjáró erő a szakszervezet mellett. Sajnos, ezzel a jelenséggel nemcsak a Városházán találkozhatunk. A tanácshatalom egész fennállása idején a fiatal és tapasztalatlan kommunista vezetőréteg abból következőleg, hogy nem volt tisztában a forradalmi párt élcsapat jellegével, nem érvényesíthette annak vezető szerepét sem. A pártfúzió után a Magyar Szocialista Párt semmiképpen sem tekinthető következetes leninista— marxista pártnak, a proletárdiktatúra tényleges vezető erejének. Az általános helyzetet tekintve ellentétes jelenségként állapítható meg, hogy éppen a VAOSz — bár csatlakozott a Szakszervezeti Tanácshoz — sohasem válhatott a jobboldali szociáldemokrácia fellegvárává, e szervezeten belül, annak tevékenységében mindenkor érezhető volt a kommunisták irányító munkája. A VAOSz történetének feldolgozására ezideig még nem került sor.7 1917-ben alakult meg, amikor, az orosz forradalmi események hatására, Magyarországon a dolgozó tömegek elégedetlensége, balratolódása nem csupán az egyre fokozódó ösztönös sztrájkmozgalmakban, hanem a szervezett mozgalom nagyarányú fellendülésében is kifejezésre jutott. A VÁOSz működésének első szakaszában csaknem kizárólag a városházi altisztek, takarítók, küldöncök és hasonló beosztású, főleg fizikai munkát 6 Dr. Dienes László volt fővárosi népbiztos visszaemlékezései a Párttörténet Intézet Archívumában. — PIA.H —d — 23. — A visszaemlékezés néhány gépelt oldali terjedelmű, s 1950-ben készült. 7 A Városi Alkalmazottak Országos Szakszervezetének létrejöttére és működésére fontos adatokat tartalmaz a Budapesti Büntetőtörvényszék Kgy (Kommunista gyorsított) 6302/1920. sz. ítélete. - PIA. Kgy. 6302/1920. VIII.'köt. 678. 1. 5*
