Századok – 1969
Tanulmányok - Farkas Márton: Az Osztrák-Magyar Monarchia megmentésének kísérletei és a páduai fegyverszünet 306/II–III
342 FAKKAS MÁRTON a Cordevolle völgyében, Cortina D'Ampezzoban és a Pustertalban levő csapatokkal is. Weber Verh. 61/1. és 61/2. sz. jelentésében csakhamar közölte: az olaszok 30 000 ember számára máris útnak indítottak élelmiszert Toblachba és Bruneckbe. Kérte a hadvezetőséget, kövessen el ő is mindent a garázdálkodó ,,rablóbandák"-nak, különösen Villach környékén és a Dráva—Gall völgyében való megfékezésére. Diaz tábornok 1918. november 6-i újabb válaszában tudtul adta: az élelmiszerszállítmányokat mindenütt útnak indították, azok késése kizárólag azzal függ össze, hogy a vasútvonalak és a hidak fel vannak robbantva.167 Ugyanebben a táviratban hozta a Hadseregfőparancsnokság tudomására a Pustertalban levő felbomlott csapatok lefegyverzésének és élelmezésének elhatározott szándékát is. Az osztrák-magyar hadvezetőség a kedvező hír után újabb táviratot intézett az olasz főparancsnoksághoz. Ebben már a Boszniában, Dalmáciában és Hercegovinában rekedt és felbomlott, mintegy 200 000 főnyi osztrákmagyar katonaság élelmezését kérte, mivel — úgymond — a délszláv kormány a hajóközlekedést megszüntette és a Hadseregfőparancsnokság képtelen a mondott területekre élelmiszert szállítani. Ezután Weber jelentette: Badoglio újból nyomatékosan utasította az 1. és 8. olasz hadsereg parancsnokságát az Etsch völgyében és a Pustertalban levő osztrák-magyar csapatok élelmezésére, továbbá intézkedéseket foganatosított a cattarói élelmiszerszállítmányok elindítására is.168 E táviratváltásokból plasztikusan kidomborodott a két főparancsnokság kéz-kezet mos gyakorlata. Az osztrák-magyar hadvezetőség a hazaözönlő felbomlott kötelékeket az olasz főparancsnokság segítségével — úgymond — a „hasukon keresztül" igyekezett megfogni, illetve megszelídíteni, majd fegyvereiket elszedni. Az akció olyan sikerrel kecsegtetett, hogy a hadvezetőség november 6-án Weberhez intézett táviratában ismét biztosította az olasz hadvezetőséget az olasz hadifoglyok szabadonbocsátásáról.16 9 Közben az előrenyomuló olasz csapatok megkezdték az általuk elért osztrák-magyar csapatok lefegyverzését. Erőszakos fellépésük nyomán előfordult, hogy egyes csapatok a fegyverek átadását megtagadták. így pl. Haidenschaftnál két osztrák-magyar hadtest nem volt hajlandó fegyvereit kiszolgáltatni. Az olasz főparancsnokság azonnal tiltakozott a Hadseregfőparancsnokságnál s kérte, utasítsák az illető csapatokat fegyvereik leadására.170 Megtörtént az is, hogy az olasz hadsereg egyes alegységparancsnokai az összes fegyvereket elszedték, illetve az olyan csapatok fegyvereinek átadását is követelték, amelyek még nem bomlottak fel. Mivel az osztrák-magyar hadvezetőség elsősorban a felbomlott és „bandákbaverődött", „megbízhatatlan elemek" fegyvereinek elszedését kérte, félve attól, hogy a felállítandó 20 hadosztály fegyverigényét nem tudja kielégíteni, most már ő tiltakozott az ilyen olasz „túlkapások" ellen.17 1 Az olasz hadvezetőséggel így kialakult pozitív együttműködés jelei között a Hadseregfőparancsnokság csakhamar hozzáfogott a fegyverszünet 167 Nyékhegyi : i. m. 49. 1. 168 Mindkettőt ld.: HIL. 44. es.: AOK Op. Geh. Nr. 2129 és Verh. 62. ós 65. sz. 169 HIL: 44. es. Verh. Nr. 61/2-ben AOK Op. Geh. Nr. 2126. 170 Ld. Scipioni tábornok (Badoglio helvettese) jegyzékét Weberhez: HIL 44. cs.: Verh. Nr. 67-ben, ugyanott említi AOK Op. Nr. 2143-1918. nov. 7. is. 171 HIL: 44. cs.: Verh. Nr. 69: AOK Op. Geh. Nr. 2133. és Verh. Nr. 70 mellett AOK Op. Geh. Nr. 2135.
