Századok – 1969
Tanulmányok - Farkas Márton: Az Osztrák-Magyar Monarchia megmentésének kísérletei és a páduai fegyverszünet 306/II–III
A MONARCHIA MEGMENTÉSÉNEK KÍSÉRLETEI 343 határozványainak végrehajtásához is. 1918. november 6-án parancs jelent meg, amely elrendelte „az általános leszerelést és a haderő 20 békebeli hadosztályra csökkentését", hogy a restauráció feltételeit megteremtse.17 2 A parancs végrehajtási utasításait tartalmazó külön parancsban173 már az utóbbi kapott hangsúlyt, jóllehet ezt kifejezetten nem mondták ki, de szelleméből ez következett, mivel előírták, hogy a leszerelés akciója alá van rendelve a 20 hadosztály megtartásának, illetve felállításának. Ez nem jelentett mást, mint azt, hogy az Összmonarchia engedélyezett létszámú hadseregét a leszerelés előtt kell biztosítani és csak ennek megtörténte után lehet végrehajtani. A hazatéréssel párhuzamosan végrehajtott leszerelés és a hadseregnek 20 hadosztályra csökkentése, ill. a fegyverszüneti pontoknak megfelelő új osztrák-magyar hadsereg kialakítása azonban kudarcba fulladt. S ez nem a hadvezetőség „mulasztása" vagy az utódállamok effektive megnyilvánuló ellenállása, még kevésbé az olasz hadvezetőség támogató tevékenységének elmaradása miatt következett be. Az osztrák-magyar hadvezetőség utolsó kísérlete a hadsereg ellenállásán bukott meg, s vele bukott az egész hadseregfőparancsnokság is. Kezdjük azon, hogy a hadvezetőség leszerelési parancsa el sem jutott a visszaözönlő csapatokhoz: a hadsereg felbomlási folyamata november 5-én este elérte magát a Hadseregfőparancsnokságot is. Legelőször a távíróközpont legénysége hagyta el a helyét, a még utolsó órában is parancsokat osztogató hadvezetőség összeköttetése a csapatokkal megszűnt. A Bécs melletti kis város, Baden lakossága és a sebtében megalakult katonatanács fenyegetően készülődött a tábornokok elfogására. A vezérkarban levő nemzetiségi tisztek csakhamar követték a legénység példáját. Sőt az utolsó pillanatokig megbízható, ún. testőrcsapatok is elindultak a gyors felbomlás útján. A magáramaradt szűk vezérkar (néhány személy) Arz vezérezredessel az élén Bécsbe menekült, hogy a Hotel Majestic-ben továbbra is megkísérelje a hadsereg nélkül maradt hadvezetőség funkcióinak gyakorlását. Különféle módon néhány napig még sikerült kapcsolatot teremteni a délnyugati és a délkeleti arcvonal egyes csapataival, sőt az olasz hadvezetőséggel is, de végül maga a hadvezetőség is felbomlott és megszűnt. A Hadseregfőparancsnokság feloszlása után a király lemondott és elmenekült (amely utóbbit még a hadvezetőség tagjai tervezték meg) és a „megmentés" koncepciója, valamint a 20 hadosztály felállításának kísérlete egyelőre lekerült a napirendről: a fegyverszünet pontjait egyszerűen nem lehetett végrehajtani, mert nem volt többé, aki végrehajtsa, s nem volt többé, amin végrehajtani lehetett volna. A Hadseregfőparancsnokság terveit tehát a hazaözönlő délnyugati hadsereg felbomlásával hiúsította meg, így nem vált a Habsburg-reakció eszközévé. De nem vált a többi hadsereg sem: sem a délkeleti arcvonal felbomlott hadseregei, sem az egykori Ostarmee alakulatai. Ennek következtében az Osztrák-Magyar Monarchia területén létrejött utódállamok konszolidációját — 1918 végén — a Monarchia egykori vezetőinek ellenforradalmi akciója már nem fenyegette, mert egyszerűen nem volt olyan fegyveres erő a birtokában, amely ezeket az államokat megsemmisíthette és a Monarchiát visszaállíthatta volna. 172 HIL: 44. es.: KM. Abt. 10. Nr. 884-Res. 1918. nov. 6. 173 HIL: 44. es.: M. kir. Hadilevéltár, Wien, átvevőiroda 1157/1. levéltári szám 4/b részben: AOK Op. Nr. 149.034-1918.
