Századok – 1969
Tanulmányok - Farkas Márton: Az Osztrák-Magyar Monarchia megmentésének kísérletei és a páduai fegyverszünet 306/II–III
A MONARCHIA MEGMENTÉSÉNEK KÍSÉRLETEI 341 vizmus miatt Ukrajnát csak akkor ürítik ki, ha őket antant csapatok váltják fel." (Mint ismeretes, Lichtenstein Roveretoban annak idején leadott telefonközlésében már hangsúlyozta ezt az antant igényt.) A bejelentésnek kül- és belpolitikai szempontból igen komoly perspektívája volt: a hadvezetőség ezzel felkínálta az olasz főparancsnokságnak a volt Monarchia katonai megszállását. Az olasz főparancsnokság által irányított megszállás pedig amellett, hogy megkönnyítette volna a délkeleti és délnyugati, valamint a közben szintén felbomlott és hazaözönlő egykori „Ostarmee" alakulatok leszerelését, lehetőséget adott volna a Habsburg-állam fenntartására — az utódállamok felszámolásán keresztül. A távirat további mondatai még inkább kifejezték az osztrákmagyar hadvezetőség szándékát: közvetlen Hughes összeköttetést kért az olasz főparancsnokságtól és közölte, hogy az olasz hadifoglyok szabadon bocsátására és hazaszállítására „kíséretre és vasúti kocsira van szükség". A távirat következő mondatai pedig, miszerint a „tengeri feltételek azon részét, hogy a Monarchia hajóhadát adják át a szövetséges (olasz) flottának, teljesíteni nem tudják, mert egy héttel ezelőtt kénytelenek voltak kiszolgáltatni a délszlávoknak „és kérik, hogy az olasz hadvezetőség a jugoszláv kormánytól követelje a hajókat", — attól a kormánytól, amely a francia imperializmus csatlósául szegődött s amelyet az olasz kormány november 4-ig még nem ismert el, — egyenesen szította a francia—olasz ellentéteket. Az utolsó mondatban a hadvezetőség már azt kérte, hogy az olasz hadseregfőparancsnokság nevezze meg azokat a stratégiailag fontos helyeket, amelyek olasz megszállás alá kerülnének. Az olasz hadvezetőség a Hadseregfőparancsnokság iménti táviratára sajátságos, háttérbe szorult helyzetéből kifolyólag határozatlan választ adott, amelyből az felismerte, hogy az olasz hadsereg ekkora feladat megoldására — szövetségeseivel szemben — nem képes. Ezekután legalább azt akarta elérni, hogy az olasz hadvezetőség a Hadseregfőparancsnokság számára legveszélyesebb hadsereg, a délnyugati hadsereg felbomlott alakulatainak leszerelésében adjon segítséget. Ezért a fegyverszünet erre vonatkozó pontja alapján azzal a kéréssel fordult Badogliohoz, hogy Diaz tábornok, a Trient—Brenner közötti vasútvonalat és a Franzenfeste—Bruck közötti zónát fegyveresen szállja meg, az ott összepréselődött kb. 800 000 osztrák-magyar katonai személyt fegyverezze le és vállalja el ideiglenesen élelmezését.165 Diaz tábornok Badoglion keresztül adott válaszában kijelentette, hogy a kérdéses területeket megszállják és az ottlevő osztrák-magyar csapatok élelmezését „baráti alapon" elvállalják.166 Aznap este 19 órakor a Boroevic parancsnokság a Hadseregfőparancsnokság hozzájárulásával Trimmel tábornokot, az 55. hadosztály parancsnokát Paduába menesztette és kérte, hogy az olasz főparancsnokság ugyanezt tegye 165 Távirat Webernek 1918. nov. 5-én 16f t -kor: HIL: 44. es. AOK Op. Geh. Nr. 2118. Ugyanilyen kérést terjesztett elő all. hadseregparancsnokság a Trientet elfoglaló olasz csapatok parancsnokának. Idézi Nyékhegyi : i. m*. 45. 1. A 11. hads. prancsnokság kérelme: 11. AK. Op. 3780/11. 166 Weber közlése az AOK-nak: „A kérelemnek megfelelve, az Etsch völgyében működő csapataink a vasútvonalakat Trientből a Brennerig megszállják és különítményeket küldenek ki a Nanders, Landeck, Innsbruck, Sillein s a közbenső vasúti gócpontokra." Weber megijedt és kérte az olaszokat: Innsbruckot és Landecket ne szállják meg. Az AOK azonban leintette és utasította: mondjon köszönetet Badogliónak. Ld. HIL: 44. es.: AOK Op. Geh. Nr. 2134.
