Századok – 1969

Tanulmányok - Farkas Márton: Az Osztrák-Magyar Monarchia megmentésének kísérletei és a páduai fegyverszünet 306/II–III

A MONARCHIA MEGMENTÉSÉNEK KÍSÉRLETEI 341 vizmus miatt Ukrajnát csak akkor ürítik ki, ha őket antant csapatok váltják fel." (Mint ismeretes, Lichtenstein Roveretoban annak idején leadott telefon­közlésében már hangsúlyozta ezt az antant igényt.) A bejelentésnek kül- és belpolitikai szempontból igen komoly perspektívája volt: a hadvezetőség ezzel felkínálta az olasz főparancsnokságnak a volt Monarchia katonai megszállását. Az olasz főparancsnokság által irányított megszállás pedig amellett, hogy meg­könnyítette volna a délkeleti és délnyugati, valamint a közben szintén fel­bomlott és hazaözönlő egykori „Ostarmee" alakulatok leszerelését, lehetőséget adott volna a Habsburg-állam fenntartására — az utódállamok felszámolásán keresztül. A távirat további mondatai még inkább kifejezték az osztrák­magyar hadvezetőség szándékát: közvetlen Hughes összeköttetést kért az olasz főparancsnokságtól és közölte, hogy az olasz hadifoglyok szabadon bocsátá­sára és hazaszállítására „kíséretre és vasúti kocsira van szükség". A távirat következő mondatai pedig, miszerint a „tengeri feltételek azon részét, hogy a Monarchia hajóhadát adják át a szövetséges (olasz) flottának, teljesíteni nem tudják, mert egy héttel ezelőtt kénytelenek voltak kiszolgáltatni a délszlávok­nak „és kérik, hogy az olasz hadvezetőség a jugoszláv kormánytól követelje a hajókat", — attól a kormánytól, amely a francia imperializmus csatlósául szegődött s amelyet az olasz kormány november 4-ig még nem ismert el, — egyenesen szította a francia—olasz ellentéteket. Az utolsó mondatban a had­vezetőség már azt kérte, hogy az olasz hadseregfőparancsnokság nevezze meg azokat a stratégiailag fontos helyeket, amelyek olasz megszállás alá kerül­nének. Az olasz hadvezetőség a Hadseregfőparancsnokság iménti táviratára sajátságos, háttérbe szorult helyzetéből kifolyólag határozatlan választ adott, amelyből az felismerte, hogy az olasz hadsereg ekkora feladat megoldására — szövetségeseivel szemben — nem képes. Ezekután legalább azt akarta elérni, hogy az olasz hadvezetőség a Hadseregfőparancsnokság számára leg­veszélyesebb hadsereg, a délnyugati hadsereg felbomlott alakulatainak lesze­relésében adjon segítséget. Ezért a fegyverszünet erre vonatkozó pontja alap­ján azzal a kéréssel fordult Badogliohoz, hogy Diaz tábornok, a Trient—Bren­ner közötti vasútvonalat és a Franzenfeste—Bruck közötti zónát fegyveresen szállja meg, az ott összepréselődött kb. 800 000 osztrák-magyar katonai sze­mélyt fegyverezze le és vállalja el ideiglenesen élelmezését.165 Diaz tábornok Badoglion keresztül adott válaszában kijelentette, hogy a kérdéses területeket megszállják és az ottlevő osztrák-magyar csapatok élelmezését „baráti alapon" elvállalják.166 Aznap este 19 órakor a Boroevic parancsnokság a Hadseregfőparancs­nokság hozzájárulásával Trimmel tábornokot, az 55. hadosztály parancsnokát Paduába menesztette és kérte, hogy az olasz főparancsnokság ugyanezt tegye 165 Távirat Webernek 1918. nov. 5-én 16f t -kor: HIL: 44. es. AOK Op. Geh. Nr. 2118. Ugyanilyen kérést terjesztett elő all. hadseregparancsnokság a Trientet elfoglaló olasz csapatok parancsnokának. Idézi Nyékhegyi : i. m*. 45. 1. A 11. hads. prancsnokság kérelme: 11. AK. Op. 3780/11. 166 Weber közlése az AOK-nak: „A kérelemnek megfelelve, az Etsch völgyében működő csapataink a vasútvonalakat Trientből a Brennerig megszállják és különítmé­nyeket küldenek ki a Nanders, Landeck, Innsbruck, Sillein s a közbenső vasúti gócpon­tokra." Weber megijedt és kérte az olaszokat: Innsbruckot és Landecket ne szállják meg. Az AOK azonban leintette és utasította: mondjon köszönetet Badogliónak. Ld. HIL: 44. es.: AOK Op. Geh. Nr. 2134.

Next

/
Oldalképek
Tartalom