Századok – 1969
Tanulmányok - Farkas Márton: Az Osztrák-Magyar Monarchia megmentésének kísérletei és a páduai fegyverszünet 306/II–III
326 FAKKAS MÁRTON hogy dr. Poppert, a stockholmi követség vezető tisztviselőjét, aki a háború előtt több évig tartózkodott az USA-ban, Washingtonba küldi a Wilsonnal való személyes kapcsolat felvétele végett.10 5 A Hadseregfőparancsnokságot ezek a jelentések illetve táviratváltások láthatólag felvillanyozták. A had vezetőségben a körülményekhez képest optimista hangulat kapott lábra. Annál keservesebb meglepetésként hatott a Weber által október 30-án leadott jelentés 13h-kor, amelyből kiderült, hogy az olasz hadvezetőség Ruggerának adott válasza szerint, amelyet október 29-én 22h -kor közölt vele, nem hajlandó tárgyalni a fegyverszüneti bizottsággal, mert annak Ruggera által átadott dokumentumaiból,, . . . nem derül ki, hogy a bizottság tagjai teljhatalmú megbízással rendelkeznek-e". Az olasz főparancsnokság közölte Ruggerával, hogy nincs szándékában a fegyverszünetről vagy az ellenségeskedések megszüntetéséről tárgyalni, ellenben azt megteszi, hogy az osztrák-magyar hadsereg felhatalmazott képviselőinek átadja a feltételeket. Ruggera nyomban tiltakozott, kijelentvén, hogy a bizottság valamennyi tagja teljhatalmú megbízással rendelkezik és újólag kérte: nevezzék meg a napot, a helyet, az órát a bizottság fogadására. Az olasz hadvezetőség egyrészt az időhúzás taktikáját alkalmazta (hogy csapatai minél nagyobb területet foglaljanak el), másrészt érzékeltetni akarta, hogy Bécs és az arcvonal között sokkal rövidebb az út, mint Bécs és az antant, illetve Wilson között. Ezért október 30-án 10h 15'-kor elutasító választ adott. A válasszal Ruggera 17h -kor Roveretóba visszatért és Weberen keresztül azonnal a Hadseregfőprancsnokság tudomására hozta. Az osztrák-magyar hadvezetőség ezáltal ismét súlyos elhatározások elé került. Október 30-án délután, Ruggera jelentésének vétele után, a helyzetet úgy értékelte, hogy az olasz főparancsnokság még a feltétel nélküli fegyverbtétel esetén sem hajlandó megállítani hadseregei előnyomulását, mert győztesen akar bevonulni Triesztbe, Trientbe és a többi meghódításra kijelölt területre, továbbá, hogy mind emellett olyan feltételeket akar diktálni — tárgyalások és az ellenségeskedések beszüntetése nélkül —, amelyekkel kikényszeríti a hadsereg teljes kapitulációját.10 6 Az osztrák-magyar hadvezetőség az olasz főparancsnokság magatartását és döntését a legnagyobb elkeseredéssel vette tudomásul. A felháborodás nem az olasz területi, hanem a Monarchia hadseregének elpusztítását célzó igények miatt hágott magas fokra, amely igények nem tükrözték az antant által kezdeményezett és a Monarchia uralkodó körei, valamint a hadvezetőség által is vállalt „bolsevizmus elleni nemzetközi harc" jogosságának elismerését. Az osztrák-magyar Hadseregfőparancsnokság elkeseredetten látta, hogy az olasz hadvezetőség döntése és magatartása gyengíti vagy lehetetlenné teszi azt a bolsevizmus elleni harcot, amelyet a Hadseregfőparancsnokságnak egyrészt a Monarchia területén kellett megvívnia (ahol ebben az időben zajlottak le a polgári demokratikus forradalmak és félő volt ezeknek a forradalmaknak esetleges átnövése szocialista forradalommá), másrészt az arcvonalakon, mindenekelőtt a délnyugati fronton, ahol a visszafelé özönlő másfélmillió katona válhatott hazatértével a munkásosztály és egyéb dolgozó tömegek szövetségesévé a forradalmak radikalizálásáért és talán már a szocialista 105 StAW: PA. I. 966. Krieg. 25/33. Friedensverh. Prot. Nr. 14273.-1918 okt. 30. 106 Kerchnawe : i. m. 118—119. 1.
