Századok – 1969
Tanulmányok - Farkas Márton: Az Osztrák-Magyar Monarchia megmentésének kísérletei és a páduai fegyverszünet 306/II–III
A MONARCHIA MEGMENTÉSÉNEK KÍSÉRLETEI 327 forradalmak kiharcolásáért.10 7 Bármennyire is keserves volt tehát az olasz főparancsnokság döntését és magatartásátrtudomásul venni, a helyzet megoldásának egyik kulcsát, ti. az ellenséges támadások azonnali beszüntetését és a fegyverszünetet, továbbra is — és Ruggera jelentése óta fokozottabb mértékben — nála kellett keresni. A megoldás másik kulcsa pedig a visszaözönlő felbomlott hadsereg mindenképpeni megállítása és a fegyverszünet szabta feltételekkel történő újjászervezése volt, amelyhez a forradalmakkal hatalomra jutott új kormányok segítségét kellett kérni. A hadvezetőség e kettős feladat megoldásához azon nyomban hozzáfogott. Október 30-án 16h -kor utasította Webert, hogy az egész bizottsággal azonnal induljon útnak és vegye át az olasz főparancsnokság feltételeit. Weber ugyanakkor egy katonapolitikai tájékoztatót is kézhez kapott, amely tartalmazta a hadsereg felbomlásának megdöbbentő tényeit és ,,a bolsevizmushoz vezető út lehetőségeit" ecsetelte, amennyiben az olasz hadvezetőség az ellenségeskedéseknek azonnal véget nem vet. Weber utasítást kapott, hogy a tájékoztató adatait hozza az olasz hadvezetőség tudomására és megfelelő érzelmi hangsúllyal hangoztassa az olasz polgári lakosság szenvedéseit az előnyomulás következtében rendetlenül visszavonuló osztrák-magyar alakulatok „fosztogatása" és „garázdálkodása" miatt és értesse meg, hogy az osztrák-magyar hadsereg ellenállása gyakorlatilag megszűnt és a Hadseregfőparancsnokság legfőbb gondja a ,visszaözönlő csőcselék megállítása", nehogy az rázúduljon a hátországra és „bolsevista forradalmat csináljon". Mialatt Weber a kapott parancs alapján Roveretóból elindult, a hadvezetőség megkezdte — Weber útjának eredményességétől függetlenül — a visszaözönlő felbomlott csapatok megállításának kísérletét. Először is parancsot adott Boroevicnak és Krobatinnak, a tiroli arcvonal helyettes parancsnokának, hogy a még rendelkezésükre álló erőkkel és eszközökkel kíséreljék meg az ellenállás felújítását, azaz: állítsák meg a visszavonulást. Alig telt el egy nap, bebizonyosodott, hogy a visszaözönlő felbomlott hadsereg megállítása képtelenség. Kiderült, hogy linzi, salzburgi, tiroli, innsbrucki ezredek „sem hajlandók közvetlen hazájuk védelmére sem". A felbomlott alakulatok visszaözönlése változatlan erővel folyt tovább.10 8 A magasabb parancsnokságok november 1-е óta még arra is képtelenek voltak, hogy legalább a visszavonulás irányát befolyásolják vagy az egyes csapattestek menetütemét szabályozzák, lassítsák, illetve más csapattestekkel való fegyveres összeütközéseket elkerülendő, fokozzák, siettessék. A kétségbeejtő helyzetben a hadvezetőség az utódállamok nemzeti tanácsaihoz is fordult: küldjenek képviselőket a csapatokhoz és fékezzék le a felbomlott alakulatok mozgását. Az utódállamok a Károlyi-kormány kivételével nem is válaszoltak. Viszont a magyar hadügyminiszter, Linder Béla — tekintettel arra, hogy az új kormány rendkívül félt a „közrendet és békét fenyegető" katonatömegektől, november 2-án 3h ЗО'-ког elrendelte a fronton lévő magyar alakulatok fegyverletételét.109 Linder parancsa megdöbbenést váltott ki a Hadseregfőparancsnokságnál. Lassan azonban a mérsékelt optimizmus kapott lábra, mert előtte néhány 107 Uo. 164. 1. 108 HIL: AOK 1/2/14. es.: Liquid. KM. Abt, für die A. i. F. Gruppe: Ehem. Qu. Abt. des AOK. Nr. 36.: Isonzo AK. Op. Nr. 3614/1918. nov. 14. 109 HIL: 44. es. HÜM 28108/Eln. 1. - 1918. nov. 2.
