Századok – 1969

Tanulmányok - Farkas Márton: Az Osztrák-Magyar Monarchia megmentésének kísérletei és a páduai fegyverszünet 306/II–III

A MONARCHIA MEGMENTÉSÉNEK KÍSÉRLETEI 309 amint Boroevic tábornagy és József főherceg vezérezredes arcvorialparancsnokok kijelentették: egy ellenséges támadás menthetetlenül a teljes katonai vereséghez és a hadsereg felbomlásához vezet.1

4

IV. Károly és környezete a fegyveres erő bomlásának és a hátország elmélyülő válságának nyomasztó hatása alatt egyszersmindenkorra elvetette a háború fegyveres befejezését, és az ellenséggel való kompromisszumos megegyezést célzó diplomáciai akciók megindítása mellett döntött. IV. Károly és a hadseregfőparancsnokság tisztában volt azzal, hogy egy iiyen béke elérésének lehetősége egyrészt a hadsereg további „kitartásán" (Durchhalten) áll vagy bukik, másrészt a Monarchia bizonyos belső átszervezésének függvénye, amellyel az állam területén fenyegető szocialista forradalmi veszélytől éppúgy félő antant hatalmak és a nemzetiségi burzsoá vezetők is talán megnyerhetők. A hadvezetőség, amely IV. Károly elhatározásaira döntő befolyással volt, a „történelmi feladatok": a „durchhalten stratégia" maradéktalan érvényesítése, a nemzetiségeknek bizonyos nemzeti jogokat biztosító Bundesstaat megteremtése, valamint a békekötés után a forradalmi erőknek a hadsereggel történő megsemmisítése koncepciójának realizálása céljából támogatta Burián szeptember 14-i békelépését, amely a hivatalos diplomáciai akciók nyitánya lett. A hadseregfőparancsnokság beleszólása a „politikai ügyekbe" részben az arcvonalparancsnokok, többek között József főherceg ismételt „különbéke" követelésének,1

5

részben az augusztus 13—14-i spai tárgyalások tapasztalatainak következménye volt. A király inkább ez utóbbiak hatása alatt állt: a német hadsereg augusztus 8-i stratégiai veresége nyomán Ludendorff ugyanis kijelentette, hogy Németországra többé ne számítsanak. A hadvezetőség fellépését csak siettette Hintze német külügyi államtitkár augusztus 15-i béketapogatódzása a belga és az amerikai kormánynál, sőt agusztus 21-i akciója is, amely a német birodalmi gyűlés pártvezetőit igyekezett rávenni a diplomáciai akciók támogatására. A fentieken kívül Arz vezérkari főnökre rendkívüli hatást gyakorolt az arcvonalparancsokságok vezérkari főnökeinek augusztus 21-én tartott bellunói tanácskozása, amelyen követelték: mindent el kell követni, hogy az ellenséget így, vagy úgy békekötésre bírják, mielőtt a Monarchia összeomlana és a hadsereg felbomlana.1

6 Willerding altábornagy, a tiroli arcvonal vezérkari főnöke felindultan fordult Arzhoz: „Béke kell most, amikor még fegyver van a kézben. Isten oltalmazzon az orosz állapotoktól !"17 IV. Károly ezek után, — bár a csehszlovák Nemzeti Tanács elismerése az USA kormánya részéről szeptember 3-án az uralkodó körökre deprimálólag hatott —, Buriánt a szeptember 14-i lépésre utasította, amelynek kapcsán a Monarchia javasolta, hogy „nem kötelező megbeszélések egy semleges helyen kezdessenek meg, hogy azt tanulmányozzák, nem volna-e lehetséges a béke."1

8 14 Österreich-Ungarns Letzter Krieg, Herausgegeben vom Österreichischen Bundesministerium für Landesverteidigung und vom Kriegsarchiv, Wien, 1930—1938 (a továbbiakban: ÖULK) VII. köt. 445-447. 1. 15

Vö. József főherceg: i. m. VII. köt. 142. 1. 16

ÖULK VII. köt. 454-456. 1. 17

Vö. József főherceg: i. m. VII. köt. 237-238. 1. 18 Deutsches Zentralarchiv, Potsdam, Stellvertreter des Reichskanzlers, Auswärtige Angelegenheiten 16. B. 2: „Der Tag" No. 472-1918.