Századok – 1969
Tanulmányok - Farkas Márton: Az Osztrák-Magyar Monarchia megmentésének kísérletei és a páduai fegyverszünet 306/II–III
310 FAKKAS MÁRTON A békeajánlat elküldése után alig egy nappal a Balkánon állomásozó antant csapatok támadása szeptember 15-én áttörte a központi hatalmak arcvonalát. * A délkeleti arcvonal összeomlása és Bulgária kapitulációja a központi hatalmak, mindenekelőtt a Monarchia helyzetét rázkódtatta meg alapjaiban. Volt azonban néhány olyan körülmény, amely a hadseregfőparancsnokságnál bizonyos optimista reményeket ébresztett fel. Az antant offenzívája ugyanis nem hagyott kétséget afelől, hogy a szövetségeseken belül az olasz imperialista igények háttérbe szorításáról van szó, amely viszont az olasz kormányhoz való közeledés lehetőségét csillogtatta meg, különösen az után, hogy az antant csapatok előnyomulása a vártnál lassúbb ütemben történt. A hadvezetőség a délkeleti arcvonalra legjobb számítás szerint is csak 23 és У 2 hadosztályt tudott összepontosítani, azt is csak december 21-ig, amely a Balkánon lévő 32 antant hadosztállyal szemben a legkisebb reménnyel vehette fel a harcot, annál is inkább, mivel az osztrák-magyar csapatok bomlása itt is gyorsuló tendenciát mutatott.1 9 A hadvezetőség a fentiek alapján a délkeleti arcvonalon lévő vagy oda felvonuló csapatoknak (beleértve a 7iémet csapatokét is !), az általános hadihelyzetet komolyan befolyásoló ellenállásával nem számolt,2 0 s feladatuknak csupán azt tekintette, hogy az ellenséget egy defenzív pozícióban mindaddig feltartsák, míg az újabb diplomáciai kezdeményezésekkel a háborút lezáró fegyverszünetet és a békét meg nerri kötik. A délkeleti arcvonal a hadseregfőparancsnokság számításaiban másodlagos szerepet kapott, a Monarchia sorsát eldöntő és meghatározó arcvonalat a délnyugati frontban látta, ahol a hadsereg zömét kitevő 57 és l /<> hadosztálya helyezkedett el.2 1 Mindennek következményei bel- és külpolitikailag csakhamar megmutatkoztak: újult erővel megindult a fegyverszünetért és békéért folyó diplomáciai harc, amit belpolitikailag messzemenőn alátámasztott a Monarchia föderatív átszervezésének utolsó kísérlete. A magyar kormány az adott helyzetben a hadvezetőség kezdeményezéseivel és intézkedéseivel szemben heves ellenállást fejtett ki. A magyar uralkodó körök megítélése szerint ui. az antant balkáni előnyomulásával szemben Magyarország szinte „védtelen" volt, aminek következménye az lesz, hogy az ellenség várható betörése „minden bizonnyal forradalmi jelenségeket fog kiváltani".2 2 Az pedig egyenesen felháborodással töltötte el őket, hogy Hussarek osztrák miniszterelnök a nemzetiségi burzsoá vezetőkkel megkezdte tárgyalásait egy koalíciós kormány létrehozására, ciZcLZ cl Bundesstaat megteremtésére. Nem kisebb szerepet játszott a magyar kormány ellenállásában, hogy a hadvezetőség már említett felfogása a délkeleti arcvonal funkciójáról voltaképpen a béke megnyeréséért folyó harc kiszolgáltatottjává tette. Mindez azonban a hadseregfőparancsnokságot a legcsekélyebb mértékben sem zavarta, így a szeptember 27-én tartott koronatanácsi ülésen,2 3 majd az 19 Vö. H. Kerchnawe: Der Zusammenbruch der Öster.-Ungar. Wehrmacht im Herbst 1918. München, 1921. 32. 1 20 József főherceg: i. m. VII. köt. 599. I. 21 KAW: AOK Op. Nr. 112000 geh. Ev. b. Nr. 94-1918. 22 Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek az első világháború korából. Összeállította: Iványi Emma, Bpest. 1960. 508-509. 1. 23 Generaloberst Arz: Kampf und Sturz der Kaiserreiche. Wien, 1935. 101. 1.
