Századok – 1969

Tanulmányok - Hajdu Tibor: Az 1918 októberi polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság története kutatásának újabb eredményei 287/II–III - L. Nagy Zsuzsa: Az 1918 októberi polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság története kutatásának újabb eredményei 287/II–III

1918-19 KUTATÁSÁNAK ŰJAB 13 EREDMÉNYEI 293 A Szabó-féle Kisgazdapárt a régi választási korlátok között nem sokat számított, a forradalom és ellenforradalom éveiben azonban választói tömegével és mint a kommunisták ellensúlya fontos lett a „csizmás miniszter". Mentalitásában idegen volt a nyugati típusú demokráciára vágyó többi kormánypárttól, a nagybirtoktól és a szocializmustól is félve ingadozott forradalom és ellenforradalom között. Mindenesetre erősítette a Berinkey-kormány leg• főbb sajátosságát: kispolgári jellegét. A megélénkülő ellenforradalom táborából a különböző Ébredő és egyéb prefasiszta csoportok, a tisztikar később hatalommá növő érdekvédelmi szervezete, a MOVE keltettek feltűnést. Sokkal fontosabb volt azonban a Keresztényszocialista Néppárt aktivizálódása, amely a polgári pártok közül leginkább rendelkezett szervezeti hálózattal és a választásokon nem indokolatlanul számított a klérus támogatásával jelentős szavazatnyereségre. 1919 első heteiben létrejönnek az ellenforradalmi erők átcsoportosítását jelző új pártok: a nagytőke Magyar Polgári Pártja, Bethlen István Nemzeti Egység Pártja, amely mint a konzervatív nagybirtok pártja a Nemzeti Munkapárt és általában a 67-esek örökébe lépett. Lovászy pártjának jelentősége csökkent ezáltal, viszont a nagybirtok Szabó Kisgazdapártjának ellensúlyozására létrehozta, falusi bázisát biztosítandó, a kifejezetten konzervatív színezetű Országos Földművespártot. A proletárforradalom előestéjén Szabó István a Károlyi-párthoz, a Radikális Párt az SzDP jobbszárnyához csapódott, a nyíltan ellenforradalmi pártok viszont választási szövetségben egyesültek. A forradalmak történetének nagyfontosságú, ez évek harcain is túlnövő jelentőségű eseménye a Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakulása 1918. november 24-én. A kommunista párt tevékenysége ebben az időszakban sikeres és egyértelmű. Taktikájának helyességét az eredmény minden érvelésnél világosabban igazolja. Amiben némileg korrigálni kell a kialakult képet, az a baloldali szociáldemokratákhoz való viszonya. Történetírásunk általában régebben sem becsülte le a baloldali szociáldemokraták szerepét a • forradalomban, de nem vette eléggé tekintetbe, hogy ez a baloldal 1919 elejétől egyre inkább önálló, bár szervezetlen erőként lép fel, a Katonatanács, illetve Pogány—Moór—Feldmann-féle vezető csoportja pedig teljesen önálló politikát folytat, amely meglehetősen hasonló a német függetlenek balszárnyának irányzatához. A kommunisták februári letartóztatása ellen a baloldal nyíltan nem lépett fel, de nem is támogatta, miután a provokáció hátterére fény derült. Még Kunfi is állást foglalt a kommunisták védelmében, a baloldal pedig március elejétől több kérdésben saját önálló irányvonalát követte. (Tárgyalás a kommunistákkal, termelőszövetkezetek szervezése földosztás helyett, államosítás megkezdése, mindenekelőtt pedig a választások bojkottja és tiszta szocialista kormány alakítása.) Az osztályharc kiéleződése és a bebörtönzött kommunisták növekvő népszerűsége is hozzájárult ahhoz, hogy a március tizedike utáni napokban az SzDP-ben a baloldal ragadta magához a kezdeményezést. A baloldalt határozott fellépésre ösztönözte a választások kiírása április 13-ára. Károlyi és Kunfi azt remélte, hogy a demokratikus választás megszilárdítja a Népköztársaság rendszerét. A reálisabban gondolkodó Garami látta, hogy a választáson az SzDP, bármilyen sok szavazatot kapjon, nem nyerheti el az abszolút többséget és végső soron majd kisebbségbe kerül a polgári pártokkal szemben: ezért helyeselte a választás lebonyolítását, mint ami elejét veszi a szerinte időszerűtlen államosítások kiharcolásának a többi társadalmi osztálynál aktívabb mun-