Századok – 1969

Tanulmányok - Hajdu Tibor: Az 1918 októberi polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság története kutatásának újabb eredményei 287/II–III - L. Nagy Zsuzsa: Az 1918 októberi polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság története kutatásának újabb eredményei 287/II–III

294 HAJDÚ TIBOB, kásság részéről, a szocialista forradalomnak. A baloldal viszont ugyanezen felismerés alapján közölte a kormánypártokkal: meg fogja akadályozni a választásokat, mert az antant-orientáció csődöt mondott, és Szovjet-Orosz­országgal szövetséges munkáskormány kell. Ezután március 17-én a minisztertanács ülésén a polgári miniszterek fel­ajánlották lemondásukat. A Radikális Párt ennél is tovább ment: nyiltan hangoztatta, hogy a választáson az SzDP-t többséghez kell juttatni, mert csak szociáldemokrata kormány mentheti meg az országot a bolsevizmustól. Ezek­ben a napokban tehát a polgári pártok elmaradva a rohanó óráktól, nem vol­tak tisztában a munkásmozgalom erőviszonyainak alakulásával, azzal, hogy az adott helyzetben a szociáldemokrata kormány azonnal átcsúszik a proletár­diktatúra platformjára, ha nem akarja elveszteni a munkásosztály támogatá­sát. Március közepén a munkásság direktóriumai sorra vették át a közigazgatás irányítását Kaposvárott, Szegeden, Szekszárdon, Miskolcon stb. Budapesten a szakmák és üzemek dolgozói egymás után követelték a kommunisták szaba­donbocsátását. Döntő fordulatot jelentett a március 18-i csepeli határozat. A csepeli munkásság a Párizsi Kommün évfordulóján mondta ki a Magyar Kommün kikiáltását. A csepeli határozat után a munkásság, a fővárosi hely­őrség többsége és velük a baloldali szociáldemokraták csatlakoztak a kommu­nistákhoz. Ebben a helyzetben nyújtotta át március 20-án Vix alezredes a de Lobit tábornok által aláírt, de Vix nevéhez fűződő hirhedt jegyzéket. Vajon szükség volt-e még a proletárforradalomhoz e jegyzékre vagy e nélkül is megtörtént volna? A kérdésre csak azért nem lehet egyértelmű választ adni, mert maga a jegyzék is egy folyamat betetőzése volt. Károlyi harcias szatmári beszéde március 2-án már jelzi csalódását Wilsonban, közele­dési kísérletei Ausztriához, a Csehszlovákia elleni tervek új orientációra utal­nak. A sajtóból kitűnik, hogy az úgynevezett Vix-jegyzék lényege már hetek­kel előbb kiszivárgott. Tehát a jegyzék átadása nem váratlan fordulat, hanem az utolsó csepp, amelytől a pohár kicsordult. Ha az összefüggő történelmi folyamatot mesterségesen elemeire bontjuk, azt mondhatjuk: a belső forra­dalmi válság feltétlenül elvezetett volna a proletárforradalomhoz március végéig, mindenesetre a választások előtt. A Vix-jegyzék nélkül azonban le­folyása aligha lehet ennyire sima. A burzsoázia kezét megkötötte, hogy a hatalom birtokosának el kellett volna fogadni a diktátumot; elutasítani egy polgári kormánynak öngyilkosság, ez csak a világforradalom platformjáról volt lehetséges. Mindez azt jelenti: a jegyzék akkor érkezett, mikor az új forradalom már csak napok kérdése volt, de megbénította a hatalmon levők ellenállását, a proletárforradalom támogatójává tette legalább egy időre a hazafias értelmiséget és kispolgárságot, a tisztikart. Öntsünk olajat az új kor­mányzat kerekeire, mondta Károlyi, a szovjet kormány megalakulása után, Jászi, Buza és más hívei hasonlóan nyilatkoztak. Károlyi, Szende vezető állást vállaltak, a Berinkey-kormány szociáldemokrata tagjai közül Böhm és Kunfi népbiztos lett. A Vix-jegyzék elősegítette a forradalom békés úton való győzelmét, de csak egyik oka volt annak. Azt szokás mondani, hogy a burzsoázia nem adja át a hatalmat önként, dehát a politikai hatalom nem is volt egyszerűen a burzsoázia kezében. Egy befejezetlen, a kettőshatalom állapotában levő forra­dalom útja dőlt el, mielőtt még az új, polgári demokratikus rendszer meg­szilárdult volna. A kommunista párt politikájának célja éppen az volt, hogy megelőzze a polgári rendszer konszolidációját, a polgári földosztást stb.

Next

/
Oldalképek
Tartalom