Századok – 1969

Krónika - Tudományos ülés a Kommunista Internacionálé megalakulásának 50. évfordulóján (Sípos Levente) 261/I

KRÓNIKA 263 jelszavakat. Ugyanakkor a program túlértékeli a forradalmi fellendülést, egészen közelinek látja a forradalmi válságot. Ez az értékelés alapvető szerepet játszott a taktikai vonatkozású szektás hibák elkövetésében. A legkirívóbb, hogy még súlyosabban eltorzult a szociáldemokrácia értékelése. A szociáldemokrata baloldal képviselőit egy sorba helyezték a jobboldallal; a VI, kongresszus programjának megfogalmazása szerint „a szociáldemokrácia fasiszta hajlamokat mutat". A világgazdasági válság éveinek viszonyai között, a fasizmus térhódítása közepette a kommunista mozgalom stratégiai és taktikai fő iránya pontatlannak bizonyult. Mint ismeretes, a nemzetközi viszonyokban bekövetkezett változások elemzése alapján a nemzetközi kommunista mozgalom új stratégiát és taktikát dolgozott ki a Komintern nagy történelmi jelentőségű VII. kongresszusán. A VII. kongresszus program jellegű referátuma nem adta fel a proletárhatalom megteremtésének célkitűzését, de a fasizmus németországi győzelmének hatásaként a stratégiában és a taktikában előtérbe került a fasizmus megdöntése, illetve a fasiszta veszély elhárítása — a munkásegységfrontra épített népfront segítségével. A kommunisták előtt világossá vált, hogy a burzsoá diktatúra megdöntésének előfeltétele a fasizmus szétverése. A tudományos ülés referátuma részletesen foglalkozott az egységfront, az antifasiszta népfront és az antifasiszta népfront-kormány kérdésével, elsősorban a francia munkásmozgalom nyújtotta tapasztalatok alapján. Az elemzésből különösen figyelemreméltók az egységes munkáspártra vonatkozó megállapítások. A VII. kongresszus referátuma leszögezte, hogy a proletariátus osztályharcának, a szocialista forradalomnak az érdekei határozottan azt követelik, hogy egységes munkáspárt működjék az egyes országokban. Dimitrov azonban — hívta fel a figyelmet Szántó György — nem foglalt el abszolutizáló álláspontot: zárszavában lehetségesnek tartotta, hogy a kommunisták tiszteletben tartsanak más, a kommunista pártokéhoz hasonló politikai irányvonalat követő munkáspártokat. Vagyis a munkáspártok pluralitása, ha halványan is, de már a VII. kongresszuson felmerült. Szántó György az egységes munkáspárt máig is vitatott kérdésével kapcsolatban véleményét így summázta: nem lehet kizárólagossá tenni sem a pluralitás elvét, sem az egységes munkáspárt feltétlen létrehozásának szükségességét mint a szocialista forradalom nélkülözhetetlen feltételét. A Komintern VII. kongresszusán helyes megállapítások hangzottak el a háborúról, a háború elleni küzdelem a népfrontpolitika szerves részévé vált. Ennek ellenére közvetlenül a második világháború kitörése után a KI több vonatkozásban hibásan értékelte a helyzetet. Csak azt állapította meg, hogy az imperialisták egymás közötti háborújáról van szó, nem látta, hogy az igazságos antifasiszta háború elemei is jelen vannak. Leszűkítette a kommunisták más politikai erőkkel való együttműködésének, antifasiszta harcának lehetőségeit azzal, hogy leszögezte: a kommunisták nem lehetnek semmiféle egységfrontban azokkal, akik közös frontban vannak az imperialistákkal, akik támogatják a hatalmon levő erőket a háborúban. A Komintern ós egyes kommunista pártok között ellentétek keletkeztek a háború értékelésében. A világháború körülményei között a Komintern képtelen volt a központi irányítás feladatának ellátására. így került sor arra, hogy a KI VB Elnöksége 1943. május lö-én határozatot hozott a Ki feloszlatásáról. Szántó György előadása befejező részében hangsúlyozta, helyes volt a feloszlató határozat meghozatala. A kommunista pártok kinőtték egy centralizált szervezet kereteit, vezető kádereik olyan politikai érettségre tettek szert, hogy képesek voltak nemzeti keretek között folytatni a további küzdelmet a bonyolult, országonként változó viszonyok között. A pártok a világháború alatti és utáni tevékenységükkel bebizonyították, hogy kijárva a Kommunista Internacionálé iskoláját, valóban „felnőttekké" váltak. Az ünnepi ülés előadásához számos korreferátum és hozzászólás kapcsolódott, melyek a Komintern történetének egyes részkérdéseit világították meg az újabb kutatások alapján. Az egyik vizsgált kérdés a III. Internacionálé megalakulása volt. В élei Ernő hozzászólásában a KI létrehozásának történelmi szükségszerűségét a munkásmozgalom jobboldali ós centrista irányzatainak az első világháború alatt és közvetlenül utána tanúsított magatartása vázolásával bizonyította. Rámutatott, hogy a jobboldal a háború kitörésekor nagy jelentőségű politikai fordulatot hajtott végre. Kapcsolatba lépett saját országa imperialista burzsoáziájával és igyekezett az egész munkásmozgalmat a háborús érdekeknek alárendelni.Ez a politika a munkásarisztokráciának az imperialista profitban való (a vüágháború előtt is meglevő; érdekeltségét fejezte ki. Valójában a jobboldal belpolitikailag csupán az imperialista burzsoá állam polgári demokratikus intézményeinek reformok útján történő kiépítésére törekedett úgy, hogy a munkásarisztokrácia szabadon részt vehessen a burzsoá politikai és társadalmi életben. A jobboldali munkásmozgalmi irányzatok politikájához hozzátartozott a forradalmi proletariátus képviselői ellen indí-