Századok – 1969

Krónika - Tudományos ülés a Kommunista Internacionálé megalakulásának 50. évfordulóján (Sípos Levente) 261/I

KRÓNIKA 261 későbbi időszakra vonatkozóan is, mert a német fasizmus hatalomrajutása után nem a nemzetek összefogását, hanem a nemzeti gyűlölködés lángját szította magasra. A magyar oktobristák előnytelen helyzetbe kerültek egyrészt azért, mert nekik kellett fizetni az egész dualista rendszer hibáiért, másrészt azért, mert olyan feltételek között kerültek hatalomra, melyek már nem feleltek meg korábban kialakult; programjuknak. A nagy tömegek a kikiáltott népköztársaságban egyre kevésbé láttak garanciát arra, hogy legfőbb szociális követeléseik megvalósulhatnak. A környező országok népei még nagyobb illúziókat fűztek a kiharcolt függetlenséghez, ugyanis ebben látták szociális természetű követeléseik megvalósítását is. Végül hangsúlyozta az előadó, hogy Magyarországon a nacionalizmusnak kisebb befolyása volt, ami összefüggött azzal, hogy 1867 óta az ország, ha korlátozott formában is, de saját politikai életét élte, s így a néptömegek figyelme inkább a tőke és munka, a parasztság és nagybirtok harcára koncentrálódott. Az oktobristák szembeállása a bolsevista mozgalommal tömegbázisuk rohamos elvesztését jelentette. Ez a körülmény azonban nem tehet bennünket elfogultakká, igazságtalanokká a magyar polgári progresszió harcosai iránt, akik pozitív tevékenységükkel méltán foglalják el helyüket a magyar történelem nagyjainak sorában — fejezte be előadását Mucsi Ferenc. Pach Zsigmond Pál elnöki zárszavában így összegezte az ülésszak eredményeit: „Megnyitó szavaimban annak a reményünknek adtam hangot: mai tudományos ülésünk is hozzá fog járulni — erőinkhez képest — ahhoz, hogy az 1918-as magyarországi polgári demokratikus forradalom az őt megillető helyet foglalja el a közgondolkodásunkban, társadalmunk történeti tudatában. Most, ülésünk befejeztével, úgy gondolom, mindannyiunk nézetét fejezem ki, amikor úgy vélem: ebbeli várakozásunk nem volt indokolatlan. Az előadás, a korreferátumok további lépést jelentettek abban az irányban, hogy 1918-at az események marxista elemzése alapján, a történelmi valóságnak megfelelően értékeljük. Ez az értékelés általában reális volt, s nem próbált a korábbi egyoldalúságokkal újabb, ellentétes előjelű egyoldalúságokat, idealizált beállítást szembehelyezni. S ugyanakkor ez az értékelés — nagyjában és egészében — kifejezésre juttatta az 1918 évi magyarországi polgári demokratikus forradalom tiszteletét, nagyrabecsülését részünkről, az utódok részéről: a folytatók és meghaladók részéről. Joggal idézhetjük hát — tudományos ülésünk befejezéseként — Marx egyik első magyarországi tolmácsoló' jának, Szabó Ervinnek a szavait, akinek — tévedései mellett is — jelentős szerepe volt 1918—19 szellemi előkészítésében, — joggal idézhetjük azokat a szavait, amelyeket 1848 -49-ről írt le, de amelyeket 1918-ra, 1919-re is bízvást vonatkoztathattak az ellenforradalmi rendszer negyedszázadában történelmünk nemzeti tudatának igazi letéteményesei: „Ha van a magyar nemzet történetében esemény, amelyre büszkeséggel tekinthet vissza: bizonyára a forradalom az: s ha egy nemzet múltja feljogosít következtetésekre a jövőre vonatkozólag, a forradalom nagyszerű harcaiból merítjük a reményt a jövőre." Pál Lajos TUDOMÁNYOS ÜLÉS A KOMMUNISTA INTERNACIONÁLÉ MEGALAKULÁSÁNAK 50. ÉVFORDULÓJÁN Az MSzMP KB Párttörténeti Intézete és Politikai Főiskolája 1969. március 3-án tudományos ülést rendezett a Kommunista Internacionálé létrehozásának 50. évfordulója alkalmából. Nemes Dezső akadémikus elnöki megnyitójában rávilágított a Komintern megalakítása és a magyar munkásmozgalom közötti összefüggésekre. 1919 januárjában a már működő kommunista pártok felhívással fordultak a világ proletariátusának forradalmi osztagaihoz, hogy új, forradalmi internacionálét hozzanak létre a forradalmi erők nemzetközi összefogásának megszervezésére. Pártunk büszke arra — jelentette ki Nemes Dezső —, hogy a januári felhívás aláírói között Lenin neve mellett ott áll Kun Béla neve is. A Komintern magyarországi hatásával kapcsolatban rámutatott, hogy éppen az új internacionálé megalakulásának napjaiban és közvetlenül utána vált intenzívebbé az MSzDP baloldali képviselőinek tárgyalása a gyűjtőfogházba zárt kommunista vezetőkkel, a két párt együttes harcáról és egyesülésének feltételeiről. Bár ebben természetesen a hazai forradalmi erők fejlődése játszotta a döntő szerepet, bizonyos, hogy a III. Internacionálé megalakulása messzemenően ösztönözte e tárgyalásokat. Az elnöki megnyitó a továbbiakban a Kominternnek az egész nemzetközi munkásmozgalomban betöltött szerepét méltatta, s hangsúlyozta, hogy negyedszázados harci