Századok – 1969
Krónika - A magyar polgári demokratikus forradalom 50. évfordulóján. Tudományos ülésszak az Akadémián (Pál Lajos) 246/I
KRÓNIKA 259 tetőseinek í-észeseivé. Október 14-én a prágai helyőrség cseh nemzetiségű katonái a sztrájkoló munkások mellé álltak, s hogy nem robbant ki fegyveres felkelés, az a burzsoá vezetők árulásának műve volt. Fellépésük azonban azt eredményezte, hogy ezek a burzsoá vezetők is kénytelenek voltak elutasítani a császári manifesztumot, s az önálló cseh állam megteremtését tűzni ki célul — hangsúlyozta az előadó. A prágai példa nyomán a katonaság leválása az államhatalom oldaláról a forradalmak szempont jából fontos többi városban — Budapest, Zágráb, Ljubljana, Krakkó, Temesvár, Trieszt — is fokozatosan bekövetkezett. A belső forradalmi fejlődést gyorsította a délnyugati és a délkeleti arcvonal, valamint az ún. Ostarmee számos alakulatának ezidőtájt bekövetkezett lázadása. A császári manifesztumot követően — a hadvezetőség várakozása ellenére — nem a nemzetiségi csapatok, hanem [az 62. gyalogezred magyar katonái lázadtak fel, s tagadták meg a harc folytatását. Ezután a lázadások sorozata rázkódtatta meg a délnyugati arcvonalat, s az október 24-i olasz támadás, mely napok alatt stratégiai győzelmet hozott, megsemmisítéssel fenyegette azt az erőt, melyet a hadvezetőség a hátországi forradalmak leverésére akart felhasználni. A Monarchia vezetőinek kétségbeesését fokozta, hogy az említett hadsereg megindult a teljes széthullás útján, feltartóztathatatlanul özönlött hazafelé. A hadseregfőparancsnokság, hogy a teljes felbomlást még a hátországi forradalmak győzelme előtt megállítsa, s a hadsereget újjászervezve a forradalmak vérbefojtására felhasználja, az október 28-i Andrássy-jegyzék elküldése után parancsot adott Weber gyalogsági tábornoknak, a fegyverszüneti bizottság elnökének, hogy az olasz főparancsnokságtól báimilyen feltételekkel is, de kérjen fegyverszünetet. Azonban ez az akció is elkésett, mert még a fegyverszünet aláírása előtt a munkás- és katonatömegek kivívták a polgári demokratikus forradalmak győzelmét. A hátországi katonatömegek forradalmi célkitűzései — a béke, a demokrácia, a nemzeti függetlenség, a demokratikus agrárforradalom — egybeestek a forrarlalmak céljaival, de túl is mutattak azon, mert a forradalomtól a kapitalista tulajdonviszonyok megdöntésének kezdetét várták. E tömegek, forradalmi marxista párt hiányában, elfogadták a burzsoázia vezetését, s csak a konszolidáció idején ismerték fel, akkor sem mindenütt, a forradalmak polgári demokratikus jellegét — mutatott rá az előadó. A forradalmak megvívásának formái különböztek egymástól: Csehországban, ' Magyarországon fegyveres felkelésre került sor, a délszláv forradalmakban viszont a katonaság egyszerű átállása eldöntötte a hatalmi kérdést. A hadvezetőség ezt nem tudta megakadályozni, s a nagyobb veszély, a szocialista forradalomba való átnövés ellen a hatalomra került burzsoá vezetőket támogatta. Prágában а к. u. k. erők kapituláltak a fegyveres felkelés előtt, Budapesten azonnal elismerték a Károlyi-kormányt, a délszláv forradalmakban tudomásul vették a I csapatok átállását. Az új kormányok a „konszolidáció" érdekében haladéktalanul szembefordultak saját tömegeikkel, első intézkedéseik közé tartozott a katonák lefegyverzése. Ezen államok belső feszültsége és gyengesége a Habsburg-restauráció reményét ébresztette fel a Monarchia volt vezetőiben. Ezt még a — bár súlyos — páduai fegyverszüneti feltételek is erősítették, ezek ugyanis a már nem létező Osztrák-Magyar Monarchiát továbbra is elismerték. A feltételeket gyorsan elfogadták, annál is inkább, mert , húsz hadosztály megtartására kötelezte a Monarchiát, amit a restauráció érdekében kívántak felhasználni. Weber tábornokkal aláíratták a páduai fegyverszüneti okmányt, s még — egy formális tiltakozással — a hazafelé özönlő 300 ezer katona fogságba ejtését is tudomásul vették, s azonnal hozzáláttak a 20 hadosztály felállításához, s az e szempontból számba nem jövő alakulatok lefegyverzéséhez. A fegyverszüneti határozatokat azonban már nem tudták végrehajtani, sőt november 7-ig maga a hadseregfőparancsnokság is felbomlott. A katonaság lefegyverzése már a nemzeti kormányok feladatává lett. A délnyugati hadsereg felbonlásának történelmi jelentősége abban állt — foglalta össze az előadó —, hogy elősegítette a polgári demokratikus nemzeti forradalmak győzelmét, s a nemzeti államok létrejöttét, megakadályozta a Habsburg-restauráció kísérletét. Az előadó röviden foglalkozott még az Ostarmee felbomlásával, mely a délnyugati hadsereg felbomlása és a polgári demokratikus forradalmak győzelme után következett be. Ez Magyarországon bizonyos mértékig a szocialista forradalom érlelődésónek időszakára esett. Addig, míg az utódállamokban a polgári demokratikus forradalmak konszolidációját segítették elő az e hadseregből hazatérő katonatömegek, Magyarországon a szocialista forradalmi fejlődés előkészítői voltak. 17*
