Századok – 1969

Krónika - A magyar polgári demokratikus forradalom 50. évfordulóján. Tudományos ülésszak az Akadémián (Pál Lajos) 246/I

KRÓNIKA 255 totta el, s ezért Károlyi 27 társával együtt január 25-én kilépett a pártból, s megalakította az Országos Függetlenségi Károlyi-Pártot. Lovászyók január 26-i programja a radikális és a Károlyi-párt programjának eklektikus keveredését mutatta, középpontjában a területi integritás követelésével. A polgári front bomlását mutatta a Polgári Demokratikus Párt újjászületése; ez a párt először Lovászyhoz csatlakozott, de február közepén kilépett s önálló pártként működött tovább. A polarizáció az Országos Radikális Pártban is végbement. A jómódú kereskedők január elején testületileg kiléptek a pártból. Jásziók csoportja a decemberi program alapján maradt, de továbblépett az üzemek vonatkozásában. Eszerint az egyéni vezetés méreteit meghaladó üzemeket szövetkezetek kezére akarták adni; a szövetkezeti vagy állami vezetésre nem alkalmas üzemeket pedig állami felügyelet alá kívánták helyezni. 1919. január 9-én újabb párt alakult, a Magyar Polgári Párt, a nagytőkéseknek és a nagybirtokosoknak a forradalmat ellensúlyozó szerepre hivatott szervezete, mely a régi uralom visszaállítását hirdette meg. Forradalomellenes céllal, a nagybirtokosság, az úri birtokosok szervezésében és vezetésével, a jómódú parasztság bevonásával alakult meg 1919 január elején az Országos Kisgazda és Földművelő Párt. Programja egyszerre uszított a kommunisták, szociáldemokraták és a polgári radikálisok, a „három ateista párt" ellen; a parasztság vallásos érzését igyokezték — mint az előadó rámutatott, nem minden eredmény nélkül — felhasználni a forradalmi átalakulás ellen. A legszélsőségesebb ellenforradalmi párt, a Nemzeti Egység Pártja 1919. február 19-ón alakult meg Bethlen István vezetésével. Alakuló ülésén Bethlen a földreform és adóreform-törvény miatt támadta a kormányt, s a területi integritás védelmét hirdette meg. Ugyanakkor a forradalmi erők is támadták a kormányt, a lassú ós mérsékelt reformok miatt. A kormány késedelmeskedése, a baloldali szociáldemokraták szervezésében február végén megindult földfoglaló mozgalom, amely útját akarta állni a föld magántulajdonba adásának, a KMP hasonló álláspontja, valamint a jobboldal ellenkező előjelű manőverei a földreform megkezdésének megakadályozására, a helyzet kiéleződését eredményezték. Ilyen viszonyok között lényeges volt a Károlyi-párt taktikája, szövetségi politikája. A párt február 15-i ,,szózat"-ából kitűnt, hogy az addigi partnerek mellett a kisgazdákkal akart együttműködni. Bár Károlyi elítélt minden ellenforradalmi megmozdulást, a kisgazdák felé fordulása a szocialista forradalomtól való félelmét mutatta; ezt alátámasztja az is, hogy Károlyi és a polgári radikálisok hozzájárultak a KMP vezetőinek letartóztatásához. Károlyi ezek mellett kísérletezett az Országos Keresztényszocialis Néppárttal való akcióegység megteremtésével. A klérus még megőrizte a kormány külső támogatásának látszatát, de az akcióagysógre már nem volt hajlandó, mert ellenforradalmi restaurációra számított. Ilyen előzmények után került sor a minisztertanács február 26-i döntése alapján a választások április 13-ára való kiírására, s a választási agitáció megkezdésére. Jászi és a polgári radikálisok március közepére felismerték, hogy egy ellenforradalmi restaurációnak csak egy proletárforradalom állhatja útját, ezért arra az elhatározásra jutottak, hogy lemondva a választásokon való részvételről, a proletariátust fogják támogatni. Károlyi a Vix-jegyzók hatására hasonló álláspontra jutott. A március 17-i és 20-i minisztertanácson amellett volt, hogy a KMP és a bolsevizmus ellensúlyozására a szociáldemokrata pártnak kell átadni a hatalmat; így vélte a proletariátust hatalomra juttatni. Arra gondolt, hogy a szociáldemokrata kormány visszautasíthatja a Vix-jegyzéket, s harc esetén az Internacionálé megakadályozhatja elbukásukat. Az előadó rámutatott arra, hogy Károlyi kettős tévedésbe esett: 1. a tiszta szociáldemokrata kormány reformizmusa miatt nem képviselhette a proletariátus érdekeit; 2. az antanthoz szoros szálakkal kapcsolódott Internacionálótól nem várhattak támogatást. Károlyi nagyságát bizonyította viszont az, hogy miután átadta a hatalmat, megértette az új helyzetet és egyetértett azzal, hogy kommunista vezetéssel akadályozzák meg az imperialista intervenciót. Az előadó befejezésül hangsúlyozta, hogy az 1918. évi forradalom polgári pártjainak története azt mutatja: egy olyan történelmi időszakban, amikor a polgári forradalom még el nem végzett feladatait ós már a proletárforradalom szocialista teendőit egyszerre kell megvalósítani, ezt a legradikálisabb polgári kormány sem képes megoldani. E feladatok elvégzésére csakis a munkásosztály és forradalmi pártja hivatott.