Századok – 1969

Krónika - A magyar polgári demokratikus forradalom 50. évfordulóján. Tudományos ülésszak az Akadémián (Pál Lajos) 246/I

254 KRÓNIKA A december 11-i minisztertanácsi ülésen ugyanakkor Kunfi leszögezte, hogy a kormány balratolódása a kommunista előretörés megakadályozását is szolgálja. A szociáldemokraták ezzel egyidőben nem járultak hozzá a kommunista mozgalom erőszakos elfojtásához. Nem lényegtelen — hangsúlyozta az előadó —, hogy a polgári haladás hívei a proletárforradalmat csupán amiatt utasították el, mert még nem tartották elég érettnek rá a gazdasági, társadalmi viszonyokat. A reakció mindenféle csoportjától az különböztette meg őket, hogy úgy vélték, a szocializmus a legfejlettebb tőkés országokban ( fog kialakulni, ezért az oroszországi szocialista forradalmat nem is tekintették igazi proletárforradalomnak. A „békés belenövés" elméletét hirdették, s az elvont polgári humanizmus talaján ellenezték a diktatórikus módszereket. A kommunisták előretörését, a „bolsevizmus" térhódítását akarták megakadályozni azzal is, hogy a kisgazdapártot és a keresztényszocialista pártot bevonták a kormányba. A polgári pártok ilyen összefogása — mutatott rá az előadó — objektíve hibás lépés volt, mert szembekerültek a haladás követelményével, sőt korábbi haladó törekvéseikhez képest is visszalépést jelentett, nem véletlen, hogy a reakció gyorsan és kedvezően reagált erre. Utalt ugyanakkor az előadó arra, hogy Károlyi korábbi álláspontjához képest előbbre lépett. Ellene volt a szocialista forradalomnak, de nem osztályérdekből, hanem mert korainak tartotta. | Az ellentétek azonban Károlyi december 22-i beszéde után, melyben az ellenforradalmi restauráció elleni összefogást tartotta fő feladatnak, még jobban kiéleződtek. Lovászy december 23-án lemondott miniszteri tisztségéről ós hozzálátott valamennyi polgári erő — pártállástól független — tömörítéséhez, közelebbi célként a fennálló helyzet rögzítése, radikális föld- ós adóreform megvalósítása, távolabbi célként a szocialista forradalom megakadályozása végett. Le kell szögezni, hogy a polarizálódás ellenére a politikai demokrácia a dualizmus félévszázada alatt sem haladt annyit előre, mint november 1. ós december 31-e között, ezt mutatja a néptörvónyek megalkotása is. A gazdasági, társadalmi nehézségek miatt azonban a tömegek igényeit már nem elégítették ki a polgári haladás céljai. A Károlyi-párt válsága az új esztendőben is folytatódott. A jobboldal részéről Batthyány Tivadar megismételte a földreform és a vagyonadó-reform elleni támadását. Fő törekvése az volt, hogy minden reform ügyében a nemzetgyűlés döntsön, s így a vagyonmentés érdekében bizonytalan időre halassza ezek elintézését. Károlyi Mihály újévi beszédében elismerte, hogy szükség lehet konzervatív pártalakulásra, főleg akkor, ha a nemzetközi viszonylatban a reakció kerekednék felül; ebben az esetben ő átengedné a vezetést, mert ilyen módon véli megőrizhetőnek az addig elért eredményeket. Ugyanakkor kijelentette, hogy ő nem lesz híve, sem vezére a kon- / zervatívoknak. i Károlyi újévi beszéde politikai pályafutásának jelentős állomása volt. Egyértelműen állást foglalt a balfelé fordulás mellett, továbbra is az osztályegyüttműködés alapján. Osztályától és mindennemű konzervativizmustól újabb nagy lépéssel távolodott el. Nem vette viszont észre — mutatott rá az előadó -, hogy az adott történelmi helyzetben mindenféle konzervativizmus haladás-ellenes. , Lovászy újévi beszéde egyértelműen^soviniszta, szocializmus- és kommunistaellenes volt. A január 6-án Lovászy vezetésével megalakult Polgárszövetség a polgárság pártokon felülálló osztályszervezete kívánt lenni. Nagyatádi-Szabó is csatlakozott a szövetséghez, melynek alelnöke lett. Ez a szervezet jómódú tőkés középpolgárokat, soviniszta függetlenségieket, jómódú parasztokat, földbirtokosokat és néhány soviniszta egyetemi tanárt fogott össze. A spartakisták mozgalmának vérbefojtása, a Polgárszövetség megalakulása változást vont maga után a Károlyi-pártban ós a kormányban egyaránt. A január 18-án megalakult Berinkey-kormányban megerősödött a szociáldemokraták helyzete, s Nagy- , atádi-Szabó révén a jómódú parasztság is képviselethez jutott. Nagyatádi programjában 200 holdon felül minden birtok, 100 holdon felül a háború alatt szerzettek kisajátítását, valamint a feudális maradványok eltörlését és a falusi tisztségviselők szabad választását követelte. Elsősorban a hadviselteket és hátramaradottaikat kívánta földhöz juttatni, utánuk a kis- és közópbirtokosokat, agrárproletárokat, és gazdasági cselédeket, — kedvező vételár és megfelelő fizetési feltételek biztosításátásával. A Károlyi-párt jobbszárnyának megítélése szerint a Berinkey-kormányban az erőviszonyok a munkásság javára billentek, de Károlyi és hívei is megelégelték, hogy egy pártban legyenek a múlt olyan képviselőivel, akiktől őket világnézeti szakadók válasz-