Századok – 1969

Figyelő - Berend T. Iván: Történész-szemmel a Fényes szelekről 224/I

FIGYELŐ 225 Részben ezzel magyarázható a Fényes szelek különlegesen kiterjedt vitájában jelentkező értelmezések és nézetek éles divergenciája. De nem csak ezzel ! Fontos szerepe volt a film történetiségének is. A megítélés legnagyobb buktatóit a film és a történeti valóság kapcsolata rejtette magában. Ha azt kérdik, hogy a Fényes szelek történetileg jó, helytálló-e, csak azt válaszolhatom, hogy semmiképpen sem az. (Eddig egyetlen Jancsó-film sem volt ilyen!) Ezzel természetesen korántsem vitatom az ezernyi történelmi részigazságot. Külön-külön szemlélve a film konkrét történelmi vonatkozásai többnyire helytállóak. Ez is, az is volt, ilyen, meg olyan epizódok is megtörténtek, s csak nagyon kevés a történelmileg kimondottan hamis, disszonáns elem. Mégis, a történelmi kép egésze, az ezernyi részigazság ellenére is hamis. Hamis a NÉKOSz-ábrázolás, de erről már annyit írtak, hogy felesleges lenne a szót szaporítani. Igaz, hogy ez a film, a szerző ellentétes nyilatkozata ellenére sem NÉKOSz-történet, annál sokkal általánosabb. Csakhogy a történelmi valódiságon ez sem változtat. Hamis a történelmi kép általában is. Hamis, mint az 1945 — 48 közötti évek „történeti modellje", hiszen kimarad a képletből a legfontosabb — sokan tették szóvá az osztályharc kemény, és mindig kétoldalú összecsapása, az ellenfél melynek sorában az egyház csak az egyik, de kíméletlenül kemény partner volt — bemutatása, a harc ábrázolása. Sőt hamis a történelmi kép akkor is, lia az 1947—1950 közötti, vagy körüli sok értelmű fordulat bármilyen sűrített ábrázolásának tekintjük a filmet, hiszen a fordulat a történelmi valóságban rendkívül összetett volt, a proletárdiktatúra győzelmét és ezzel nagy társadalmi igazság felülkerekedését jelentette, de egyben a proletárdiktatúra dogmatikus-káros értelmezésének diadalmaskodását is, ami a legsúlyosabb törvénytelenségek, gazdaságpolitikai hibák stb. kiindulása is lett. A film, mint történelmi film ezt az ellentmondásosságot nem adja vissza, ehhez képest egyoldalúan leegyszerűsít, vagyis történelmileg végső soron hamis. A Fényes szeleket tehát nem lehet igaznak elfogadni bármilyen korszakértelmezés vagy azonosítás esetén sem a történelmi valóság hű művészi tükrözésének. Történelmi film esetén semmilyen művész sem lehet olyan szuverén, hogy önkényesen ..korrigálja" a valóságot. A vitatkozók jelentős része éppen ennek alapján tört lándzsát Jancsó és filmje felett, sokszor egészen messzemenő következtetésig jutva el. Csakhogy a Fényes szelek önálló életre kelt művészi alkotás értelmében a legkevésbé sem történelmi film. És erre is elmondható: egyetlen Jancsó-film sem volt az ! A történelmi környezet mindig társadalmi mondanivaló számára képezett keretet. A számon nem kérhető történeti valóság helyett tehát sokkal fontosabb a társadalmi mondanivaló valósága. Többen megírták már, magam is úgy látom, hogy az ismert Janesó-képlet nyert új formában megfogalmazást: a hatalom és a tömeg, az ember kapcsolatának problémája. Méghozzá most is — mint az eddigi Jancsó-filmekben mindig — inkább a maga elvontságában mintsem konkrét történeti megjelenésében. Jancsó a Szegénylegényekben, a Csillagosok, katonákban és a Fényes szelekben egyaránt hajlamos a hatalmat általában vizsgálni, a hatalom gyakorlásának belső általános törvényszerűségeit, logikáját, elidegenedési tartalmát középpontba állítani. Ez az elvont hatalomszemlélet már sok bírálatot váltott ki, hiszen hatalom és ember viszonya, mint a társadalmi relációk általában nem vizsgálható az osztályviszonyokon kívül. Ennek alapján tehát a történetiség mellett a film társa-15 Századok 1969/1