Századok – 1969
Figyelő - L. Benke Zsófia: Néhány ifjúsági történelmi regényről 1291/V–VI
FIGYELŐ 1301 osztály számára készült. Mindezek a szempontok természetesen más más jellegű feladatot rónak az íróra. Mégis, mint ahogy egyrészről a zsúfoltság, másrészről az adatszegénység is egy bizonyos fokon túl kedvezőtlenül hat vissza a regényre. Takács Tibor: Thököly ifjúsága pl. szépirodalmi szempontból is még jobb könyv ienne, ha többet mondana koráról. Az aprólékos gonddal megírt történet cselekménye körül kétségtelenül érezzük a történelmi levegőt, de mert igen szűk a kör, amelyben ez a cselekmény mozog, a vékony légrétegen túl valahogy légüres teret sejtünk. Ha nincs szabály arra, hogy a történelmi regény írója milyen korszakot, évtizedeket vagy esetleg csak napokat dolgozzon fel regényében, hogy történelmi adatok sokaságának, vagy csak néhány kulcsadatnak és szempontnak a felvázolásával állítsa az olvasó elé a tárgyalt korszak hű képét, még kevésbé lehet meghatározni, hogy milyen eszközökkel keltse életre a múltat. A történelmi regénynek azonban mindenképpen úgy kell premier plan-ba hoznia a múltat, hogy szinte a már ismert események említése nélkül is ráismerhessünk a korra és a színhelyre. Az ábrázolás hűségének ugyanis elsősorban a regény atmoszférájának hitelességéből kell adódnia, melyet fölényes tárgyismeret ós a szépírói készség szerencsés találkozása hoz létre. Külsődleges momentumokkal, tudnivalók száraz sorolásával nem lehet egy elmúlt korszakot hitelesen megjelentetni. A külső eszközök túlzott igénybevétele még akkor is vitatható, ha ezzel az író még csak fokozni kívánja a történetileg egyébként is hiteles ábrázolást. Itt vetődik fel az archaizáló stílus alkalmazásának kérdése. Nyilvánvaló, hogy minden író kortársainak ír, és minden olvasó legkönnyebben saját korának nyelvét érti. Ha a múlt eseményeit a múlt korok szóhasználatával mondjuk el, lehet, hogy elvileg közelebb hozzuk az olvasót az elmúlt korhoz, de az olvasott szöveg szükségszerűen mesterkélten hat. A kérdés tulajdonképpen nem is úgy vetődik fel, hogy helyes-e a történelmi regényt teljesen régies stílusban írni, mert nyilván a megírás és az olvashatóság technikai nehézségei miatt így nagyon kevés regény készült. A tényleges probléma a szereplők beszéltetóse körül mutatkozik. Való igaz, hogy nem beszélhette sem Mátyás király, s<?m a Thököly-, vagy a Rákóczi-kor parasztja a huszadik századi magyar nyelvet, de vajon nem termószetesebb-e, hogyha a mai olvasóhoz mégis a ma használt szavakkal, a ma érvényes nyelvtani szabályok rendjében szólnak? Az archaizáló stílus alkalmazása ellen szól az is, hogy igen nehéz következetesen alkalmazni. A többszáz éve használt nyelv tökéletesen helyes visszaadásához kevés a kor széleskörű és pontos történeti ismerete ; olyan nyelvészeti felkészültségre van szükség, amely általában messze meghaladja az író tudományos felkészültségét. Súlyosbítja még e feladatot, hogy időben visszafelé haladva egyre kevesebb a — korabeli nyelv tanulmányozásához szükséges — magyar nyelvű forrásanyag. A nyelvjárások léte még tovább bonyolítja a problémát. Napjaink történelmi regényírói — és ez a vizsgált regényekre is érvényes — kétféle megoldás között választanak. Vagy végig mai stílusban írják regényeiket, vagy pedig a párbeszédekben helyeznek el egy-egy korabeli szót, fordulatot. Nagy László tanulmányában ez utóbbi formát helyesli.1 1 Hangsúlyozza azonban, hogy a korabeli kifejezésnek, megszólításnak vagy fordulatnak feltétlenül az adott korra kel jellemzőnek lennie. Ez az itt-ott elhelyezett néhány archaikus kifejezés azonban — nézetem szerint — szintén megbontja a regény stílusát és nem ritkán mesterkélten hat. így azokkal a regényírókkal kell egyetértenünk, akik mai nyelven szólaltatják meg hőseiket, természetesen kerülve a túl modern vagy éppen anakronisztikusan ható kifejezéseket. 6. Az ifjúsági történelmi regények szempontjából is feltétlenül figyelmet érdemel az a vita, mely a közelmúltban a Tiszatáj hasábjain a történelmi regény alapvető műfaji problémáit boncolgatta. A Tiszatáj 1967—1968. évi számaiban mintegy másfél éven át irodalmárok, történészek és könyvtárosok fejtették ki nézeteiket a műfaj jelenbeli állapotát és jövő sorsát illetően. Csetri Lajos vitaindító cikkében Lukács György A történelmi regény című könyvében képviselt álláspontjával egyetértően a történelmi regényt válságban levő, rövidebb vagy hosszabb időn belül halálra ítélt műfajnak tekinti.1 2 Véleménye szerint — és ehhez a véleményhez csatlakozik a vita szinte valamennyi irodalmár résztvevője — a történelmi regény hagyományos típusaiban ma már nem képes a bestseller szintje fölé emelkedni; a műfaj termékeinek többsége a giccs határán van. Csetri 11 Nagy JAszló: Gondolatok a történelmi regényről. Tiszatáj. 1968. XXII. 2. sz. 170-175. 1. 12 Csetri Lajos: Regény és történelem. Tiszatáj, XXI. 1967. 2. sz. 155-161. 1.
