Századok – 1969

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 1257/V–VI

EOLY'ÓIR ATSZEMLE 1279 szerepet tulajdonított. —MAURICE CHOURY : Újra a Párizsi Kommünről (76—89. 1.) rávilágít, hogy a levéltári források menynyire szétszórtak, hány helyen kell a kutatásokat folytatni, a mutatók is mennyire hiányosak. Egyúttal új adalékokkal szolgál a Kommün történetéhez. Megemlékezik a Nemzeti Gárda zászlóaljainak tisztválasztásairól, a politikai kérdésekről, miként próbálták a katonákat „depolitizálni", s mennyire nem sikerült ez — részben éppen az I. Internacionálé tagjai fellépésének, s annak köszönhetően, hogy e zászlóaljakban aktív szerepet játszottak, a zászlóaljak katonai parancsnokaivá választották őket, valamint a blanquistákat. A Bibliothèque Nationale archívumából, s a kerületi kis példányszámú forradalmi lapok ritkaságszámba menő példányaiból hoz felszínre új adalékokat erre a folyamatra. Érinti a Nemzeti Gárda Központi Bizottságának és a Kommiinnek kapcsolatát, majd a Kommün történetének ismeretes belső vitáját: a kisebbség és a többség szembekerülését a végrehajtóhatalom jogkörének meghatározásánál. E történetileg tanulságos vitának ismeretlenebb vetületeit is megvilágítja: így azt, hogy a Húsz Kerület népi bizottságai azt követelték a Kommüntől, hogy a választott szervek tagságát jelentősen szélesítsék ki, kettőzzék meg. Choury aláhúzza: végeredményben a Kommün volt az első proletárhatalom, amely e pontnál szembekerült a talánnyal: mennyiben kell a fennmaradás érdekében a forradalmi diktatúrához nyúlni, s mennyire kell éppen ezeknek az érdekeknek engedve a választott szervek demokratizmusát, illetőleg a néptömegek beleszólását szűkíteni, s ezek milyen újabb problémákat okozhatnak. Choury a demokratizmus sokoldalú érvényesülésének érzékeltetése mellett is alábúzza: a különféle szervek további demokratizálási igényeit a Kommiinnek el kellett hárítania. Másfelől azonban rámutat, hogy a Kommün vezetői — köztük Frankel Leó — mennyire kezdeményezően, bátran mertek fellépni a néptömegek helyzetének javítása érdekében. LE MOUVEMENT SOCIAL 1967. okt. -dec. szám. — A folyóirat Jean-Daniel Reynaud szerkesztésében ezúttal különszámot jelentetett meg, amelyet teljes egészében a szociológia ós a történettudomány kölcsönhatása vizsgálatának szentelt. — BERNARD MOTTEZ: Bérformák és munkás-akció típusok (5—12. 1.) hangsúlyozza, hogy a munkásakciók természetének vizsgálatánál a kutatóknak a béreken túlmenően tekintettel kell lenniük az ár—bérmozgásra, a profit alakulására is, s óv attól a nézettől, mintha a bérek meghatározott magassága eleve determinálná, hogy bizonyos munkásakciók mikor ós hogyan következnek be. — RENÉ KAES: A történeti emlékezet és a történelem felhasználása a francia munkásoknál (13—32. 1.) az 1860-as évektől nyújt áttekintést arról, hogy a munkásmozgalomban igényt tartottak a világos és a tanulságokat, a történeti folyamatokat jól megértető, az erkölcsi következményekre is reflektáló történeti összegező kép kialakítására — amely szemben áll a régi történelemtanítással, a terhelő részletadatokkal. Utal az 1958—1962 között végzett nagyobb statisztikai felmérés tapasztalataira is, hogy a munkásokat mennyire érdekli a történelem. A beérkezett válaszok tanulságosak: a munkások 56%-a érdeklődéssel várja a történeti írásokat, 14 viszont határozott nemmel válaszolt, mert a történelmet magát felháborítóan immorálisnak tartja, a történeti munkák pedig nem objektívek. A felmérés során az is kiviláglott, hogy a munkások körében milyen korszakok, történeti szereplők iránt mutatkozott érdeklődós. A megkérdezettek 24%-a Napóleonról olvasna szívesen, 21% forgatja szívesen a nagy királyok, XIV. Lajos ós IV. Henrik történetét, amelyeket a „nemzeti nagyság" tesz számukra vonzóvá. Az adatok egyúttal azt is bizonyítják, hogy a nők szívesebben nyúlnak e témákhoz, mint a munkásférfiak. Az érdeklődők további 20%-a pedig az antik ókor, illetőleg az őstörténet témaköréből megjelenő könyveket keresi, amiben ugyancsak több tényező játszik szerepet, az erkölcsi kategóriák, illetőleg a művészet iránti érdeklődés is. Jelenkorunk problémái iránt a megkérdezettek 16%-a mutatott érdeklődést. A belső megoszlás ezen a területen a következő: a társadalomtörténeti, gazdasági kérdések iránt 6, a technikai fejlődés iránt 3, a háborúk s a katonai és diplomáciatörténeti kérdések iránt 6, a második világháború ellenállási harca s ennek összefüggései iránt 2%. Érdekes, hogy az 1789-es francia forradalom iránt is viszonylag élénkebb az érdeklődés. A megkérdezettek 14%-a olvas szívesen a forradalom időszakáról, mindenekelőtt a forradalom nagy alakjairól, Roberspierre, Marat, Danton és a többiek életútjáról. A későbbi forradalmi mozgalmak esetében azonban ez az érdeklődés jelentősen megcsappan s az olvasók 7%-a keresi az 1830, 1848, 1871-ről, a szindikalista mozgalom virágkoráról, illetőleg az 1917-es forradalomról szóló munkákat. A középkor ugyancsak kisebb vonzerőt gyakorol: az olvasók 6%-át ragadja ma-