Századok – 1969

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 1257/V–VI

1274 FOLYÓIB.ATSZEMLE ről. Az erdélyi és bánáti bolgárok körében biztos elterjedt, s Paiszij Szlávbolgár történetéhez hasonlóan hozzájárult nemzeti öntudatuk fejlődéséhez. — A visszaemlékezések rovatában IVAN MARINOV: Öt nap a K. Muraviev-kormányban (81—102.1.) nyugalmazott altábornagy, visszaemlékezését közli a 1944. szeptember 4—9. közti időre, amikor a szeptember 1-én kinevezett Muraviev-kormány hadügyminisztereként működött. Az emlékirat arra kíván fényt vetni, hogyan történt meg a szeptember 9-i győzelem vérontás nélkül. 4. szám. — KRÂSZTJO MANCSEV, VALÉRIÁN BISTBICKY: A belgát—jugoszláv közeledés és Csehszlovákia, 1933—1937 (3—• 30. 1.) jelentős részben a prágai külügyi levéltár anyagát felhasználva azt mutatja meg, hogy 1935-ig Bene§ mindent megtett a közeledés elősegítése érdekében. Utána a csehszlovák külpolitika már tartózkodóbb lett, mert a közeledést Németország jó szemmel nézte. Franciaország mégis helyeselte, hogy így terjessze ki befolyását. Az 1937-ben kötött szerződés azonban nem hozott eredményeket, mert egyik oldalról sem kívánták őszintén a közeledést. — BISZTBA A. CVETKOVA: A hajdut-mozgalom a bolgár területeken a XV—XVIII. században (31—59. 1.) új török források bevonásával foglalja össze a népi szabadcsapatok harcainak a történetét, s a török hatóságok intézkedéseivel igazolja, hogy nem rablócsapatokról volt szó. A török ellen irányuló szabadságharc mellett a mozgalomnak antifeudális éle volt. Különösen a XVII—XVIII. században volt erős, s olykor szabadságharc szintjére emelkedett. — SZIMEON DAMJANOV: Az 1868—78-as kubai függetlenségi harc és a bolgár közvélemény (60—72. 1.) számos adattal igazolja, hogy a hasonló helyzetben lévő bolgár nép emigráns sajtója nagy érdeklődést tanúsított a harc iránt. — MIHAIL VOJNOV: Preszlav, Szredec, Ohrid — a bolgár cárok és patriarchák három középkori székvárosa (72—76. 1.) a korabeli forrásokkal azt igazolja, hogy 972 után, az első bolgár cárság utolsó évtizedeiben a nyugati bolgár terület uralkodói, elsősorban Sámuel egész Bulgária uralkodói voltak. •— VASZIL SZL. KISZELKOV: Szava Dobroplodni (77—87. 1.) a bolgár megújulási mozgalom egyik részvevőjének az életét ismerteti (1820—1895), tanítóként működött, írt is, az ismert művek felsorolását is adja a szerző. — NIKOLAJT GENCSEV: Szükség van a bulgáriai fasizmusra vonatkozó komoly kutatásokra (88—91. 1.) a fasizmusvitához hozzászólva a III. Internacionálé megfogalmazását a fasizmusról nem tartja elégségesnek. Bulgáriai genezisében az idegen dinasztiának is szerepe volt,, sajátossága itt a széles tömegbázis hiánya. Három korszakát különbözteti meg: 1.1919—23 az első szervezetek létrejötte; 2.1923—31 a fasizmus a hatalmon, de már 1926-tól megindul bizonyos defasizálás, 1931—34 ez folytatódik, helyreállítják a parlamentáris kormányzatot; 3.1934—44, ezen belül 1934—35 a monarchofasiszta diktatúra előkészítése a májusi államcsínnyel, majd 1935-től a monarchofasiszta diktatúra. Tisztázandónak tartja a polgári ellenzék szerepét, hiszen ez objektíve a forradalom szövetségese volt, de kutatását eddig elhanyagolták. — GORO GOROV: Vaszil Levszki Hriszto Ilics visszaemlékezéseiben (92—110. 1.) részleteket közöl a bolgár megújulási mozgalom harcos részvevőjének, Hriszto Ilicsnek (1853—1930) valószínűleg 1893—98. közt írt és 1966-ban előkerült emlékirataiból az 1870-es évek elejére vonatkozólag. — N. JUGOSLOVENSKI ISTORIJSKI ÖASOPIS 1968. _ I—2. szám. — VLADIMÍR STOJANŐEVIÓ: Georgi Szava Rakovszki és a bolgár—szerb együttműködés kérdése a balkáni népeknek a török uralom alól való felszabadítása érdekében (5—24. 1.) megállapítja, hogy a bolgár forradalmi mozgalom vezetője 1856-ban Újvidéken került először kapcsolatba a szerb nemzeti mozgalom képviselőivel, s tőlük vette át a délszláv együttműködés és egység gondolatát, őket pedig megismertette Bulgária helyzetével. I860—63 folyamán Szerbiában élt, Mihály fejedelem törökellenes politikájának híve volt, ekkor szervezte a bolgár légiót, majd szerb diplomáciai küldetésben járt Athénben és Cetinjében. — DIMITRIJE DjoRDjEVió: A Habsburg-monarchia szétesése — véletlen vagy szükségszerűség (25—42. 1.) az 1966-ban Stanfordban ezen a címen megtartott nemzetközi konferencián elhangzott előadásának bővített szövege. Áttekinti a Monarchia és a balkáni országok fejlődését. Megállapítja, hogy a Monarchiának a XVIII. századig komoly történeti hivatása volt a török elleni harcokban, az egyes országok gazdasági fejlődósében, a kulturális életben. Ezt a küldetését teljesítette, de a XIX. század új viszonyaihoz már nem tudott alkalmazkodni, a nemzeti és a szociális kérdés megoldatlansága elkerülhetetlenül vezetett felbomlásához. — BOGDAN KRIZMAN: A szerb hadi misszió az Egyesült Államokban, 1917 december — 1918 február (43—73 1.) elsősorban a szerb külügyminisztérium anyaga alapján mutatja be a katonai küldöttség tárgyalásait. A legrosszabb pillanatban érkezett,