Századok – 1969

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 1257/V–VI

FOL V Öl It AÏSZEMI.E 1273 érzékelte a nyugati és keleti egyház közti szakítást. — N. HISTORICKY ÖASOPIS 1968. 2. szám. — LADISLAV LIPSCHER: A szlovák kép­viselők klubja 1918—1920 (133—168. 1.) névszerint is ismerteti a prágai nemzet­gyűlés 40, majd később 54 szlovák képvi­selőjót, akik pártállásuktól függetlenül egyesültek a klubban. Fő tevékenységük a Szlovákia visszaszerzésére irányuló ma­gyar kísérletek elutasítása és az új állam­apparátus kiépítése volt, tevékenyen részt vettek javaslataikkal a törvényhozásban. 1920. ápr. 4-én a nemzetgyűlés feloszla­tásával a klub is megszűnt. — MICHAL BARNOVSKY: Szlovákia iparosításának problematikája 1945—1950 (169—194. 1.) a korabeli tervek részletes elemzése alap­ján megállapítja, hogy az iparosítást há­rom ötéves terv alatt akarták végrehajtani, a szabad munkaerőre építve, a nyersanyag­szegénységre való tekintettel elsősorban az élelmiszeripart fejlesztve, s valamiféle középúton a tőkés és a szovjet iparosítás közt. 1950-től azonban a nemzetközi helyzet miatt a szovjet iparosítási formát kezdték megvalósítani (a bányászat és a nehézipar elsődlegességével). — JTRÍ KORALKA: A porosz-német politika kap­csolata az 1867-es kiegyezéshez és a közép­európai nemzeti problémákhoz (195—207. 1.) hangsúlyozza, hogy már 1849 után po­rosz—magyar érdekszövetség alakult ki Ausztria gyengítésére, a kiegyezésben is ez érvényesült, s ez tipikusan az az eset, amikor két nemzeti mozgalom a szomszédok rovására fog össze. Németország a század utolsó harmadában is igyekezett meg­akadályozni a Monarchia föderatív átala­kítását. — MÁRIA VYVÍJALOVÁ: Alexander Rudnay és a szlovák nemzeti mozgalom (A biblia szlovák fordítása mint napirendi pont az 1822-es pozsonyi zsinaton) (208— 230. 1.) előbb kimutatja, hogy a cseh és szlovák kortársak mind a szlovák mozga­lom támogatójaként és szlovák nemzeti­ségűnek tekintették Rudnay esztergomi prímást. Az esztergomi levéltár anyaga alapján tisztázza, hogy a zsinaton Rudnay javaslatára vetették fel a biblia nemze­tiségi nyelvekre való lefordításának a kér­dését, s Juraj Palkoviö fordítását fel is használták. — B. POLLA: öernová Julius Botto naplójában (231—236. 1.) közli a szlovák történész naplójának az 1907-ben történt csendőrsortűzre vonatkozó be­jegyzéseit, éles bírálatát a magyar kor­mány elnyomó politikájáról. — J. SOPKO ismerteti Mályusz Elemér Krónikaprob­lémák c. tanulmányát (258—259. 1.), K. Kő. Káldy-Nagy Gyula tanulmányát a szigetvári török adóösszeírásokról (277— 278. 1.), BK. [FRANTISEK BOKES] Tilkovsz­ky Lóránt cikkét az 1845-ös történelmi társulat-alapítási kísérletről (278. 1.), Szász Zoltán cikkét a magyar kormány terveiről a nemzetiségi pénzintézetek ellenőrzésére (279—280. 1.), M. L. Sz. Ormos Mária tanulmányát a fegyverkezés kérdéséről 1933—34-ben és Sipos Péter tanulmányát az Imrédy-kormány megalakulásáról (281 —282. 1.), L. H. B. Lőrincz Zsuzsa adalé­kait a Vatikán politikájához (283. 1.). — N. ISZTORICSESZKI PREGLED 1968. 3. szám. — ZSAK NATAN: Karl Marx tanítása és a bolgár történelem (3—22. 1.) Marx születésének 150. évfordulója alkalmából összegezi, miként segítette elő a marxi elmélet a bolgár történelem fontos kérdé­seinek a megoldását. — TRENDAPHILOS TSARIDIS: Görögország külpoltikája 1936— 1941 (25—51. 1.) marxista szempontból vizsgálja a polgári történetírás által fel nem dolgozott kérdést, beágyazva a görög külpolitikát a korabeli európai helyzetbe. Kimutatja, hogy a Metaxas-féle dikta­túra az ország elszigetelődésére vezetett, mert az ingatag rezsim külpolitikai tá­maszra szorult, s ezért ingadozó politikát folytatott, így sodródott be a háborúba. — MAKIJA MARINOVA: A bolgár marxis­ták és a német szociáldemokrata mozgalom 1903—1912 (52—57. 1.) sok adattal vilá­gítja meg a kapcsolatokat, a bolgár szocia­listák cikkeket küldtek a Vorwärtsnek, sokan személyes kapcsolatba is léptek, úgy hogy erre a német rendőrség is fel­figyelt. — GENOVEVA CANKOVA-PETKOVA : Melyik évben alakult meg a bolgár állam (58—61. 1.) a források mérlegelése alapján úgy látja, hogy a Bizánccal való összecsa­pás, majd békekötés, amelyet a bolgár állam kialakulása időpontjának szokás tekinteni, 680-ban történt. Az autonóm fejedelmeik vezetése alatt megszervezett szlávok jelenléte hozzájárult az állam erősödéséhez. — MIHAIL GENOVSZKI: A monarchia, az önálló parasztpárti kormány­zat és a bolgár fasizmus (62—65. 1.) a fasiz­musról folyó vitához szól hozzá: a monar­chikus forma és a dinasztia idegen szárma­zása, gyökértelen volta megkönnyítette összekapcsolódását a fasizmussal. A pa­rasztpárti kormányzat plebejus jellegű demokrácia volt. — KAROL TELBIZOV: Bulgária ismeretlen története 1761-ből (71— 80. 1.) egy Alvincen a ferences Blasius Kleiner által 1761-ben összeállított la­tin nyelvű ferences rendtörténetet ismer­tet, amely Bulgária középkori történetét is tartalmazza. Kéziratos másolata a buda­pesti ferences levéltárban található. A 691 lapból álló szöveg (melyet tartalmilag ismertet) rokonszenvvel szól a bolgár nép-22 Századok 1969/5—6

Next

/
Oldalképek
Tartalom