Századok – 1969

Könyvszemle - Könyvszemle Egyetemes történelem 1247/V–VI

KÖNYVSZEMLE 1251 Die ältesten steirisehenLandtr.ig8akten.1396— 1Ő19. A legrégebbi stájerországi tartománygyűlések iratai. Bearbeitet von BurkhardSeuffert und Gottfriede Kogler. Teil I. 1396— 1452. Graz 1953. XXII + 117 L; Teil II. 1452—1493. Graz 1958. XVI + 356 l. (Quellen zur Verfassung und Verwaltungsgeschichte der Steiermark. Bd. III. Herausg. von der Historischen Landeskommission für Steiermark.) — Kissé megkésve adunk hírt ennek a nagy vállalkozásnak első kőt füzetéről, mely mintaszerű filológiai pontossággal, minden lényeges mozzanatra ügyelő jegyzeteléssel adja közre a stájerországi tartománygyűlósek legrégibb iratait, 1396-tól 1493-ig. Az iratanyag, amely eleinte meglehetősen töredékes (nem egy XV. század eleji tartománygyűlósről a puszta említésén kívül semmit sem tudunk), az 1460-as évektől kezdve egyszerre megduzzad ós érdemlegessé válik, éppen abban a korszakban, amikor a rendiség politikai szelepe az egész közép- és kelet-európai tájon megnövekszik, s amikor az uralkodók, kilépve a középkori államkeretekből, birodalom létrehozására törekednek. A közreadott iratokból nemcsak azt állapíthatjuk meg, hogy a stájer tartománygyűlósek törvényhozói funkciót nem töltöttek be, hanem azt is, hogy itt a rendiség korántsem volt olyanerős, mint nálunk, vagy akár Csehországban. A stájer rendek engedelmes alattvalói a tartományúrnak, az országba ritkán ellátogató Habsburg császárnak, illetve helyi megbízottainak, — vagy amikor Hunyadi Mátyás Stájerország egy részét meghódítja, a magyar király képviselőjének. A fejlődésbeli párhuzamok ós ellentétek mellett a tartománygyűlések irataiban lépten-nyomon konkrét magyar vonatkozások bukkannak elő. Zömük politikai vagy katonai, ritkábban közös (főleg török ellenes), gyakrabban egymás elleni harcokról értesülünk, helyesebben megismerjük a tartománygyűlések ezzel kapcsolatos határozatait. Megtudjuk, hogy egyes stájer városok már 1398-ban magyar őrséget alkalmaztak, hogy 1459-ben egy csoport a kőszegi várnagy vezetésével Albrecht osztrák hereeget akarta Mátyással szemben királyjelöltként felléptetni, amit persze a stájer rendek éppen nem elleneztek volna. Mátyás és főemberei egynémelyike mellett szó esik az iratokban Beatrix királynéról, majd Mátyás halála után az utóda ellen indított háborúról s azokról a magyarokról, akik Miksa császár, illetve a stájerek oldalára álltak. Éppen nem érdektelenek a gazdasági és kereskedelmi vonatkozású adatok, így a magyar borok behozatalával kapcsolatban a sorozatos vámrendelkezésefc, az első 1411-ből. 1445-ben szigorúan el is tiltják a magyar borok behozatalát, kivéve, ha a stájer urak saját magyarországi kertjeikben szüretelt borról van szó. Ezek az adatok nem egyszer új színekben mutatják be az amúgy sem nagyon ismert stájer—magyar történelmi kapcsolatokat. Sajnálatos viszont, hogy a többnyire torzult alakban följegyzett magyar neveket a szei'kesztők nem azonosították, s hogy a névmutatóba is a torzult ortográfiával vették fel. Ugyan ki fogja Kövendi Székely Jakabot, Mátyás stájerországi helytartóját (aki 1490-ben Habsburg Miksához pártolt) Zegkl-, vagy Pruisz János váradi püspököt (akinek testvére a Steyr-i templomban van eltemetve) Jany von Wardein néven megtalálni. Benda Kálmán Szávai Nándor: Jean-Jacques Rousseau (Egyetemes neveléstörténet 16—17. fűz. Budapest, Tankönyvkiadó. 1964. 109 l.-\-8l. mell.).—Szávai Nándor könyve után nemcsak a neveléstörténész nyúl érdeklődéssel, hanem az irodalmár, az ideológia-, filozófia-történész, a szociológus stb., ós — mindjárt tegyük is hozzá — egyik sem távozik üres kézzel. A szerző fő vizsgálati szempontja a sorozat jellegéből következően természetesen neveléstörténeti és ezen belül neveléselméleti; ezt a speciális szempontot azonban szerencsésen egyezteti a rousseau-i életmű megismertetése általános szempontjaival. Rousseau főúri mecénások és mecénásnők, írótársak és hitves és nem utolsó sorban saját maga sötét, paranoiás eszméi és kényszerképzetei közt hányódó boldogtalan életének vázlata után a szerző a mindössze tíz évre nyúló írói és filozófiai pálya nagy alkotásait ismerteti. Ezután a genfi bölcs rendszerének filantróp kiindulópontját, racionalista módszerét, a természet emberének általa megalkotott ideáltípusát s ennek egy új, szabad emberi társadalomban remélt újjászületését mutatja be. A következő fejezet az óriást az óriásokkal, Rousseau-t enciklopédista írótársaival méri össze, kimutatva lótelméletének az enciklopédistákótól elmaradó, társadalomszemlóletének őket túlszárnyaló voltát. A szorosabb értelemben vett neveléstörténeti és neveléselméleti fejtegetések Rousseau pedagógiai főműve, az Emil ós pedagógiai célzatú elbeszélése, az Üj Heloïse elemzésével indulnak. A Rousseau által a neveléstörténetben végbevitt „kopernikuszi fordulat" lényegót a szerző tömören és szellemesen abban jelöli meg, hogy Rousseauig ,,. . . a gyermek forgott a nevelés problémája körül, Rousseau-val viszont a gyermek lett a pedagógiai gondolkodás központja. Mert Rousseau felfedezte, hogy külön gyermeki