Századok – 1969

Könyvszemle - Könyvszemle Egyetemes történelem 1247/V–VI

1250 KÖNYVSZEMLE volt ez a Karoling-kori viszonyokhoz, de míg a karoling lovast 12 mansió állítja ki, a gyalogost pedig esak 4, a normann lovagi hűbér nagyjából ugyanakkora, mint az egy select fyrd harcost kiállító 5 hide, tehát a lovasság s a gyalogság egyenrangú. Az 1066 utáni angol feudalizmus komplex jelenség volt, melyben összefonódtak a normann ós az ó-angol szálak. A kis hűbérbirtokosok nem voltak vagyonosabbak, mint a jobbmódú angolszász parasztok. Az anglonormann feudális haderő szervezetét vizsgálva arra az eredményre jut, hogy a feudális lovag katonai szerepe lényegesen kisebb mint az eddigi szakirodalom állította. Rendszeresen szerepelnek ugyan a skótok és írek elleni hadjáratokban, de a kontinensen vívott harcokban s az olyan nagy veszélyek idején, mint az 1085-ös és a 1101-es lázadás, vagy a nagyobb inváziós veszélyek idején a zsoldosok s az angol őslakosság szerepe nagyobb volt. Oman, Delbrück, S. Stephenson kutatásai nyomán a történettudomány elfogadta, hogy Nyugat-Európában a XI— XII. században a gyalogság lényegtelen volt. Ezt Verbruggen, Lot és Small újabb eredményei után már másképpen látjuk. A gyalogság a kontinensen sem halt ki egészen. A Capet uralkodók is ismerték a városi ós a „plébánia-milicia" értókét, a flandriai grófok pedig a XI. század óta rendszeresen használtak gyalogoscsapatokat. A normann Angliában a gyalogostaktika fejlettebb volt, mint a kontinensen. A lovagok is gyakran harcoltak gyalog. A normann Anglia 5 nagy csatájában a gyalogság szerepe igen lényeges volt. A normann-kor legnagyobb katonai újítása a kővárak építése. A XI. század végefelé 500—600 vár állott Angliában. A XII. század végén már 400-nál kevesebb a számuk. A várrendszer már megalakulása után hanyatlani kezd. A várőrzés nagyrészt a nem-lovagi harcosok feladata Volt, a normann nagyhűbéresek kezére került várak pedig inkább gyengítették a király hatalmát, mint erősítették. Hollister szerint az angol őslakosság 5 év alatt elfogadta a normann hódítást s a monarchiát inkább a normann bárók fenyegették, mint a meghódított angolok. A normann kori Anglia hadseregében lényeges volt a zsoldosok szerepe. A zsoldosok lehettek: 1. A királyi vagy a bárói familia udvari katonái. 2. Hivatásos idegen harcosok. 3. A Normandiával szomszédos francia tartományok harcosai, kiknek urai a király hűbéresei. A familiák udvari zsoldosai a germán kíséret (Gefolgschaft, comitatus) örökösei — a főleg egyes hadjáratokra felfogadott stipendiarius-ok ősei a butsecarlsnek nevezett zsoldosok. A zsoldosok jelentősége nagy veszély esetében volt akkora, mint a feudális lovagoké, kik egyre nagyobb mórtékben váltják meg pénzen katonai szolgálatukat (scutage). Hollister könyvének egyik legfontosabb része az angolszász fyrd továbbéléséről szóló. Hódító Vilmos az angolszász gyalogosok hastingsi helytállását látva megtartotta a levert fyrd harcosait. A normann királyok igónybevették a select fyrd-et is, meg a great fyrd-et is. Az összes szabadok katonai kötelezettsége az egész középkoron át megmaradt. A great fyrd igénybevételéről már 1067-ből van adatunk s 1066 és 1071 közt a Vilmos királyhoz hű angolok gyakran harcolnak az ellene fellázadó angolok ellen. Az 1075-ös és 1088-as lázadások idején is sok angol közszabad támogatja a királyt. 1102-ig rendszeresen hallunk a select fyrdről, azután valószínűleg megszűnik mint külön egység, beleépül a feudális kontingensekbe. Hollister megjegyzi, hogy a select fyrd s a feudális katonai szolgálat igen súlyos teherként nehezedett a parasztságra, mert a paraszt katonai szolgálatot teljesített a fyrd-ben s ugyanakkor el is tartotta a normann hűbórurat. A select fyrd lehanyatlott s a királyok — felismerve katonai értékét igyekeztek feltámasztani. II. Henrik 1181-es Assize of Arms-a a feudális hadszervezet s a két fyrd szintézisére törekszik. Az e katonai reform által nyert haderőt gyakran és hatásosan használják a XIII. század derekáig. II. Henrik Assize-át bizonyos változtatásokkal felújítja III. Henrik 1230-banés 1242-ben majd I. Edward 1285-ben. s a lovagot kezdik leszorítani a szub-feudális harcosokat igazgató szervezetbe. A szerző szerint ez a feudális hadrendszer nemzeti hadrendszerré való átalakulásának kezdete; II. Henrik idejében a normann ós angolszász eredetű közszabad alig különböztethető már meg, s a normannok közti érdekközösség mellett kialakul egy másik érdekközösség is, a normann király s az angol köznép közt a normann-bárók ellen. Hollister hatalmas anyagismerettel és világos, élvezhető stílusban megírt munkája méltó folytatása az angolszász katonai intézményekről írt sikerült művének. Megismerhetjük belőle a normann-kori Anglia hadszervezetének elemeit, azok egymáshoz való viszonyát s lényeges szempontokat nyerünk a „régi" és az „új" — az angol őslakosság és a normann hódítók közti viszony megismeréséhez. Szeretnénk hinni, hogy kutatásait a középkori Anglia későbbi századaira is kiterjeszti. Munkáját mindazoknak ajánlhatjuk, akiket Anglia középkori története, vagy a nyugat-európai középkori hadtörténet érdekel. Borosy András