Századok – 1969

Könyvszemle - Könyvszemle Magyar történelem 1239/V–VI

1244 KÖNYVSZEMLE A tanulmányok között összekötő szálat jelent az. a hangvétel, ahogyan a szerzők elmondják közölnivalójukat: a felelősség, a személyes átélés melege, az őszinteség. A szak közvélemény számára esetleg jelentéktelen, számos más példán jól ismert, de egy-egy termelőszövetkezet, egyegy paraszti közösség számára életfontosságú esemény visszapergetésével hitelesen mutatják be a termelőszövetkezeti mozgalom történetét, motiválnak, állásfoglalásra késztetnek. Elért eredményeik alapján érzett büszkeség s a termelőszövetkezeti mozgalom társadulmunkban elismert jelentőségének elmélyítése valamennyi írás közös jellemzője. „Bár a község az ország legrégibb települései közé tartozik, nevét mégsem nagy történelmi események vagy országos hírű létesítmények tették ismertté, hanem sajátos módon —- és korunkra jellemzően — termelőszövetkezete" (118. 1.) — írja Éenke József a barcsi Vörös Csillag termelőszövetkezet c. tanulmányában. — A termelőszövetkezetek sorsáért, fejlődésóért érzett felelősség nemcsak a múltra vonatkozóan közös jegye a tanulmányoknak, hanem méginkább a jelen ós a jövő szempontjából. Sok írás veti fel а parasztfiatalok elvándorlásának okait, a korábbi években felvett hitelek rendezésének, а falu szociális és kulturális igényeinek, szakemberszükségletének ós gépesítésének kérdéseit, választ ós segítséget várva. Kisfaludy Gyula Barbarits Lajos : A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Budapest, Magyar Mezőgazdasági Múzeum. 1965. 282 l.). A Magyar Mezőgazdasági Múzeum а Mezőgazdaságtörténeti Tanulmányok 2. köteteként olyan munkát adott közre, mely a magyar agrárfejlődés egyik alapvető fontosságú folyamatának, a vetés gépesítésének történetével ismerteti meg az érdeklődőket. Csak elismeréssel szólhatunk a szerző szerteágazó kutató munkájáról, melynek eredményeként a gépesítés fejlődésének szövevényes mozgatóerőit feltárta, s felvázolta a fejlődés sok buktatóval, ellentmondással tarkított útját, mely nem egyszer jutott vakvágányra. A vetés gépesítésének kezdeteit egészen az ókori keleti rabszolgatartó társadalmakig vezeti vissza a szerző, de ugyanakkor nyomatékosan rámutat arra, hogy a mezőgazdaság gépesítése, s ezen belül a vetés gépesítése csak a bomló feudalizmus talaján kibontakozó árutermeléssel vált, társadalmi szükségletté. A vetőgép európai megjelenése éppen ezen okok következtében Itáliához és Angliához kapcsolódik, ahol a kapitalizálódás gyorsabb ütemű volt, s ahol a rómaiak közvetítésével a keleti népektől átvett kezdetleges tölcséres ekén а XVII. század elején alapvető újításokat hajtottak végre. A járószerkezet és a magelosztás szabályozásának összekapcsolása jelentette a gyakran zsákutcába torkolló fejlődós leglényegesebb kiindulási pontját, mely számtalan kísérlet alapját jelentette. A termelőerők álUílános fejlődése során a mezőgazdasági árutermelés fokozottabb térhódítása tette szükségessé a munkával, idővel és termelési költséggel való takarékosságot, valamint a több termésre való törekvést,. Ezek az igények mind a mezőgazdaság gépesítésének irányába mutattak, melyen belül, ha nem is elsődlegesen, de jelentős súllyal jelentkezett a vetés gépesítésének követelménye is. Az igények és adottságok, valamint a termelőerők általános fejlettségi szintje között jelentős fáziseltolódás mutatkozott. A munkaenergiát, időt ós költséget megtakarító, Locatello által tökéletesített vetőeke, mely a barázdahasítás, magszórás és magtakarás három fázisát egyesítette egv munkafolyamatba, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mert a kezdetleges talajelőkószítés nem biztosította az egyenletes, sima talajfelületet. Ennek reakciójaként a három fázist ismét szétbontották, hogy hamarosan az előzményeken is túllépve ismót egy fázisba egyesítsék most már а trágyaszórás műveletével is megtoldott négy munkafolyamatot. A vetés gépesítésének másik fő indítéka a több termésre való törekvés. A szerző egyik legfőbb érdeme, hogy e kettős indítékú, az egyes szálak nagyon is bonyolult összefonódottságában jelentkező, ellentmondásos mozgatórugókat kibontja, bemutatja azok egymásra hatását. A több termésre való törekvéssel kapcsolatban a sorba- és szórvavetés körül folytak hosszú viták, melyek gyakran vittek tévútra, míg az optimális sortávolságot, szemmennyiséget sikerült megállapítani. (A gabona soros kapás művelése, bár а több termés reményében kísérleteztek vele, nem biztosította a racionális talajkihasználást, munka-, idő- és költségtöbbletet jelentett, s így csak kísérlet maradt.) A vetés gépesítésének magyarországi története szorosan kapcsolódott az európai fejlődési tendenciákhoz, bár Magyarország Ausztriától való gazdasági, politikai függése, valamint, a feudális termelési viszonyok alapvetően gátolták a fejlődés menetét. Eltekintve a későbbi források által emiitett XVII. sz.-i kísérlettől (debreczeni Nagy László szántóvető gépe), Magyarországon a XVIII— XIX. sz. fordulóján jelentek meg az első külföldi vetőgépek. A robotrendszer, a