Századok – 1969
Történeti irodalom - Móra László: Wartha Vince; a hazai kémiai technológia megalapítója (1844–1914). (Ism. Szőkefalvi-Nagy Zoltán) 1236/V–VI
1238 TÖRTÉNETI IRODALOM 1238 ez az arány. A tanulmányban foglaltak értékesen járulnak hozzá, hogy ennek a társulatnak a magyar művelődésügy, a természettudományok művelése és terjesztése, a természettudományos világnézet kialakítása érdekében végzett évszázados munkáját, elévülhetetlen érdemeit értéküknek megfelelően méltányolhassuk. Az alapító Bugát Pál, a nagy fellendítő Szily Kálmán neve mellett eléggé elfelejtkeztünk Wartha Vincéről, aki több mint 40 évig vett részt a társulat vezetőségében, rendszerint a legfontosabb tisztségek egyikében (főtitkár, elnök, a Természettudományi Közlöny, a Magyar Chemiai Folyóirat szerkesztője). Ez a fejezet is meggyőz bennünket, hogy a haladó hazai hagyományok között e társulat haladó jellegű működésének feltárásában még sok adósságot kell lerónunk. A tanulmány függeléke, Wartha szakirodalmi működésének összeállítása, a tanulmány nagy értéke. A megjelenés éve szerinti csoportosításban felsorolt 662 cikk pontos bibliográfiai utalása a további kutatások igen jó alapját képezheti. A kimutatás használhatóságát emelte volna, ha a nagyobb értéket képviselő könyvek és a tudományos igényű cikkek elkülönültek volna (vagy a felsorolási rendben, vagy pedig különleges jelzések segítségével) azoktól, amelyek ezekkel távolról sem egyenértékűek. Gondolunk itt elsősorban a Természettudományi Közlöny „Levélszekrényében" megjelentetett nagyszámú közleményére, amelyek az olvasók kérdéseire adott rovatvezetői válaszait tartalmazzák, amelyek ugyan mindennél jobban bizonyítják Wartha sokoldalúságát, tudományosan megalapozott gyakorlati gondolkodását, azonban mégsem állíthatók ezek az olykor 3 sort sem kitevő feleletek egy vonalba szakcikkeivel. Hasonlóképpen el kellett volna különíteni azokat, amelyek nem Wartha saját szövegét, hanem valamely előadásának vagy hozzászólásának rövid jegyzőkönyvi ismertetését adják. Az elmondottak is illusztrálják, milyen sokoldalúan elemzi Móra László tanulmányában a hazai természettudomány e kimagasló egyéniségét, s milyen értékesen járult hozzá tudomány- és technikatörténetünk fehér foltjainak megszüntetéséhez. E kiadvány jelentősége valószínűleg rövidesen új kiadást fog megkövetelni, s akkor a most meglevő szerkesztési ós más kisebb hibák kiküszöbölhetők lesznek: zavartalanul lehet majd élvezni Móra László alapos, dicséretes munkáját. Használni fogják tudni ezt a tanulmányt mindazok, akik elismeréssel fordulnak a tudomány és technika úttörői felé, akik számára példakép az olyan haladó tudós, aki csak „egyben volt csökönyösen maradi: a magyar hazához való ragaszkodásban" (Ilosvay). SZŐKEFALVT-NAGY ZOLTÁJST