Századok – 1969
Történeti irodalom - Seidler; Grzegorz Leopold: Politikai gondolkodás az ókorban és a középkorban (Ism. Kristó Gyula–Makk Ferenc) 1234/V–VI
1234 TÖRTÉNETI IRODALOM 1234 is együtt jár, és azzal, hogy kialakul egy bizonyos egyetemi arisztokrácia, mely beleolvadni igyekszik a nemességbe, előbb külsőségekben, később címek vásárlásával. Ugyanakkor kezdődik a kivezető út keresése a skolasztikából, a nominalizmus kétszáz év elteltével ismét előtérbe kerül W. Occam filozófiájában. Érdekes a szerző fejtegetése Marsilius Ficinoról, akinek Defensor Pacis c. művét elemezve helyesen tekinti Maechiavelli elődjének, mikor az hangsúlyozza, hogy a fejedelem akarata nem ismer korlátokat maga előtt, morális szempontok sem gátolhatják meg terve végrehajtásában: a politikát el kell választani a moráltól. Le Goff igen nagyra értékeli Marsilius Ficinot, hatását véli felfedezni Luthernél, Hobbes-nál, Rousseau elődjét látja benne, bár tételének bizonyításával adós marad. Könyvének befejező részében ír arról a nagy jelentőségű folyamatról, ami a XIV. sz. második felében és a XV. sz. elején megy végbe: a nemzeti egyetemek kialakulásáról, részletesebben a prágaival foglalkozik, Husz János szerepét tárgyalva. Ez a korszak más szempontból is változást idéz elő az egyetemeken, melyeknek kapui megnyíltak a humanizmus előtt. Sajátos folyamat az oktatás és a tudomány szétválása. „Semmi sem megkapóbb, mint az a kontraszt, amely a középkori értelmiség és a humanista értelmiség munkája között fennáll. A középkor tudósa a tantermekben dolgozik diákjaitól körülvéve, a humanista tudós pedig egyedül a dolgozószobájában elszakadva a diákjaitól, magányosan. Ez már a XV. sz. első fele, és itt fejeződik be Le Goff kutatási köre. Munkája roppant tényanyagon alapszik, színvonalasan ós igen élvezhető stílusban ad képet a középkori egyetemek, iskolák értelmiségének helyzetéről. Jó képanyag, jól megválasztott szövegidézetek támasztják alá gondolatait. Művét mintegy alapul tekinthetjük az 1964-ben megjelent La Civilisation de l'Occident médiéval с. könyvének. POLLÁK ERIKA GRZEGORZ LEOPOLD SEIDLER: POLITIKAI GONDOLKODÁS AZ ÓKORBAN ÉS A KÖZÉPKORBAN (Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. 1967. 4S5 1.) Az ókor és a középkor valamennyi kutatójának, mindazoknak, akik érdeklődnek az antikvitás és a medievalisztika kérdései iránt, nagy örömet jelent, hogy magyar nyelven is hozzáférhetővé vált G. L. Seidler varsói professzor monográfiája. Aligha tévedünk akkor, amikor Seidler könyvében az első összefoglaló jellegű, szintézis-igényű marxista doktrína- (eszme-) történetet látjuk. A marxista történettudománynak — harcban a polgári tudományossággal — legfontosabb, időrendben is elsőrangú feladata a társadalom anyagi mozgatórugóinak meghatározása, a társadalom fejlődésének irányt szabó termelőerők ós termelési viszonyok feltárása volt és maradt. Érthető, hogy csak a gazdaság ós társadalom jelenségeinek marxista értékelése után kerülhetett sor új, a felépítmény körébe tartozó területek „birtokba vételére". Ezzel korántsem azt akarjuk mondani, hogy Seidler műve az első marxista igényű eszmetörténeti alkotás, hiszen e tárgykörből is sokoldalú kutatásról számot adó rószlettanulmányoknak kellett megelőzniük a szintézis létrejöttét. Nagy segítséget jelentettek Seidler számára ezeken kívül a marxista szemléletű filozófia-, vallás-, művelődéstörténeti, valamint állam- és jogelméleti tanulmányok, illetve összefoglalások. Az ideológiatörténet marxista alap vetésű művelésének olykor kiáltó módon jelentkező, olykor pedig látens veszélyét jelenti az a tény, hogy a polgári tudományosság szellemtörténeti irányzata az emberi társadalom alapvető mozgatójának az emberi szellemet, az eszméket tekintette.1 Seidler professzor a legcsekélyebb mértékben sem tesz engedményt semmiféle polgári koncepciónak. Nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a politikai doktrínák (melyeket a társadalmi tudat egyik formájaként kezel) „a társadalmi viszonyokra, elsősorban az államra ós a jogra vonatkozó történelmileg meghatározott osztálynézetek ós vélemények" (11. 1.). Maga Seidler tisztán látja, hogy a „társadalom anyagi viszonyainak ideológiaiakká alakulása rendkívül finom és bonyolult folyamat. Az ideológia kialakulása, amelyet végső soron a gazdasági szerkezet határoz meg, nem mechanikusan és automatikusan megy végbe ..." (13. 1.). Seidler az eszmetörténetet, a politikai doktrínák történetét beleágyazza a társadalomról alkotott marxista koncep-1 Ld. pl. a magyar szellemtörténetírás reprezentánsának, a Hóman —Szekfii-Ше Magyar történet-nek előszavát. „Az emberi történet nem egyéb, mint az emberi lélek története, így tanítja ezt a modern történettudom ány. És a magyar történet nem egyéb, mint a magyar lélek története . .." (Hóman Bálint — Szekfü Gyula: Magyar történet I. Bpest. 1935. 10. 1.)
