Századok – 1969
Történeti irodalom - Seidler; Grzegorz Leopold: Politikai gondolkodás az ókorban és a középkorban (Ism. Kristó Gyula–Makk Ferenc) 1234/V–VI
TÖRTÉNETI IRODALOM 1235 cióba. Ebből következően a polgári tudósok hagyományos doktrína-történetének kereteit feszíti szét. Azt az alapállást változtatja meg, amely a polgári tudományosságban kétféleképpen realizálódik: „1. tagadja a társadalmi jelenségek fejlődésének objektív törvényszerűségeit, 2. figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a történelmet nem egyének, hanem a tömegek alakítják, s az egyének nézetei és tevékenysége csak a tömegek törekvéseinek és nézeteinek konkretizálódása" (12. 1.). Seidler tehát a politikai doktrínákat a gazdasági alapból vezeti le, alapelvként azok osztálytartalmát vizsgálja. Nyilvánvaló: e felfogás szerint a politikai doktrínák történetében helyük van ama — a polgári művekből hiányzó — nézeteknek és eszméknek, amelyek „támadják a fennálló társadalmi és gazdasági rendet, és szembefordulnak a felépítménnyel, azaz az uralkodó osztályok intézményeivel és nézeteivel. Ezek a doktrínák az elnyomott osztályok törekvéseit ós érdekeit fejezik ki . . ." (20.1.), „a tömegeket az önmagát nem túlélt rendszer elleni harcra mozgósították, mégha nem »tudományos« köntösben jelentek is meg" (12. 1.). A mű igazi értéke abban áll, hogy a bevezető fejezetben kifejtett (itt általunk röviden összefoglalt) tételeket, a polgári tudományossággal szembeni harcos bírálatot — melynek egyébként önálló alfejezetet is szentel — szisztematikusan, konkrét anyag tárgyalása során végigviszi az ókoron, valamint a középkor egy, időben korábbi részén. Igen részletesen kifejti az ókori Kelet doktrínáit (22—78. 1.), az antik görögség és Róma politikai tanait (79—187. 1.), ezek sorában nagy figyelmet szentel a különböző vallási áramlatok, a brahminizmus, a buddhizmus, a zsidó messianizmus, a kereszténység ideológiájának. A középkori anyag a reneszánsz kapujáig kíséri a politikai gondolkodás történetét (189—438. 1.). Seidler széles látókörére jellemző, hogy részletekbe menően boncolgat olyan, Európán kívüli tudati jelenségeket, mint az iszlám vagy mint a mongol steppei messianizmus. A kötet utolsó négy fejezete (Aquinói Tamás, Dante Alighieri, Wilhelm Ockham, Páduai Marsilius) plasztikusan rajzolja meg a középkor univerzalista koncepciójának átnövósét az újkori politikai tanításokba, melyeknek első hírnöke Marsilius. Ha vitatkozhatunk is néhány megállapításával (pl. túlságosan korainak véljük a középkor doktrínáinak történetét a XIV. század elsőfelóvel lezártnak venni; a kórdós megítélése az itáliai ún. korakapitalizmus értékelésével függ össze stb.), ha hiányolunk is néhány részt (pl. Lucretiusnak a társadalmi fejlődésre, az állam létrejöttére vonatkozó tanának vagy az ún. Karoling-reneszánsznak stb. részletesebb ismertetését), mindezek nem érintik a mű lényegét: Seidler professzor monográfiáját a marxista tudományosság kiemelkedő termékének, úttörő jelentőségűnek véljük. Seidler könyve egyaránt nélkülözhetetlen filozófusok, történészek, irodalomtörténészek, általában a társadalomtudományok művelői számára, hiszen eszmeileg megalapozott, következetesen végigvitt fejlődésvonalat ad. A művet hasznosítani tudja a középiskolai tanítás és — feltétlenül — az egyetemi oktatás. Bizonyosak vagyunk abban, hogy Seidler professzor monográfiája serkentőleg hat az ókor és a középkor eszmetörténetének hazai kutatására, annál is inkább, mivel bizonyos kezdeményező lépések nálunk is történtek.2 A szerkesztők (Popovics Béla és К Allay István ) derekas, bár nem teljesen hibátlan munkát végeztek. Miközben számos helyen nagy gondossággal nyomozták ki a Seidler által hivatkozott munkák magyar nyelvű kiadásait, néhány mű „emendálatlan" maradt. A legbántóbb ezek közül kétségtelenül az a két eset, amikor Marx A tőke c. művének (400. 1. 5. jegyz.), valamint Engels a Kommunista Kiáltványhoz írott előszavának (417. 1. 31. jegyz.) közkézen forgó magyar kiadásaira nem utaltak, bennhagyták a szövegben az eredetiből származó lengyel kiadási adatokat. Megjegyeznénk még, hogy Maskin História starozytnego Rzymu c. műve (amely különben is az orosz eredeti lengyel fordítása; 156. 1. 14. jegyz.) magyar fordításban is rendelkezésre áll.4 Mommsen Römische Geschichte с. munkájának (172. 1. 28. jegyz.) magyar fordítása is kimaradt a magyar kiadás jegyzetapparátusából.5 Van magyar fordítása továbbá Lipsic tanulmányának (235. 1. 7. jegyz.),6 Marco Polo utazásainak (388. 1. 16. jegyz.),' Piano Carpini útleírásának (395. 1. 37. jegyz.).8 Sajnálatos, hogy az egyébként érthető és világos fordításban (Zsem-2 Lt!. pl. Georges Antalffy: Chapitres choisis'de l'histoire des idées politico-juridiques de l'antiquité et du moyen âge (Acta Universitatis Szegediensis de Attila József nominatae. Acta Juridica et Politiea. Tomus XIV. Fasciculus 1.) Szeged. 1967. 1 N. A. Maskin: Az ókori Róma története. Bpest. Tankönyvkiadó. 1951. (Fordította Borzsák István és Harmatta János.) 8 Mommsen Tivadar: A rómaiak története. Bpest. Franklin. 1873 — 1877. (Fordította Toldy István.) 8 Je. E. Lipsic: A bizánci parasztság és a szláv betelepülés (főleg a Földműves-törvény adatai alapján). Szovjet Középkori Egyetemes Történet I. (stencilsokszorosítás). Bpest. 1954. 47 — 106. 1. 7 Marco Polo utazásai (Világjárók. Klasszikus útleírások III.). Bpest. Gondolat. 1963. (A fordítás Vajda Endre munkája.) 8 Györffy György: Napkelet felfedezése. Julianus, Piano Carpini és Rubruk útijelentései (Nemzeti Könyvtár, Művelődéstörténet). Bpest. Gondolat. 1965. 57-108. 1. (A fordítást Gy. Ruitz Izabella készítette.)
