Századok – 1969

Történeti irodalom - Bibliotheca Corviniana (Ism. Mályusz Elemér) 1217/V–VI

TÖRTÉNETI IRODALOM 1217 decretumának Thuróczi-féle erős átfogalmazása a Mátyás-abszolutizmus igazolását szolgálja a középkori történetírás módszerével, amely a múlt felelevenítésének állította be a reformokat. Ugyanakkor ez az átszövegezés társadalmilag a köznemesség emelését is célozta, amelyet a szövegben a történetíró a bárók mellé emelt. Mályusznak azt a gazdag fogalomelemzéssel igazolt tézisét, hogy nemes és előkelő egyértelmű Thuróczinál, már egv korábbi esettel is igazolni lehet, amikor I. Lajos király egy kamarai főtisztségeket betölJo polgárt nemesített meg. Itt is az előkelőkre utaló fogalmakat szőttek az oklevél máskor szokásos formuláiba. (1357: „more et ad instar nobilium regni nostri primorum et principalium, in quorum numero, caterva, et consorcio . . . contulimus . . .") (Anjoukori Okmánytár VI. köt. 636. 1.). Nem lehet tehát megfeledkezni a Thuróezi-krónika köznemesi tendenciáiról. Ugyanakkor a Zsigmond idejébe való visszavetítés éppen Mátyás politikájának új jellegét, eredeti nagyságát el is homályosíthatta a mű olvasói szemében, már pedig a Mátyás által patronált krónikaíró feladata semmiképpen sem ez lehetett. További kérdés a Thuróezi-krónika utóélete, amelynek hatását Mályusz Elemér Werbőezi Hármaskönyvében is sikerrel mutatta ki. Ez méginkább jelzi, hogy a krónika a nemesi szemléletben való felhasználásra messzemenően alkalmas volt. A könyv számos helyen érinti a krónikák középkori ill. humanista elemeit. Ilyen kérdéskör a tárgyalás mélységénél fogva a mű végeredményét, az olvasó hangulatát képes kialakítani, ezért ezekkel a mélyreható fejtegetésekkel (190. és köv. 1.) röviden foglalkoznunk kell. Guido de Columna (Guido da Colonna) trójai történetének hatásáról van itt szó Thuróezi stílusára, képalkotására. A szerző itt részletesen elemzi a vonások középkoriasságát. Éppen ezért vethető fel, helyesen kerül-e ez a rész a munka befejező oldalaira, holott a korábban meggyőzően kidomborított humanisztikus vonások elhomályosítására alkalmas. Ezen az segített volna, ha Mályusz Elemér sokoldalúbban tárgyalja a középkoriasság és humanizmus elemeinek kapcsolatát. Határozottabban ki lehetett volna fejtenie, hogy az ilyen középkoriasság éppen nem zárja ki a műveltség előbb bemutatott humanisztikus elemeit, legfeljebb a kultúra ama ellentmondásosságát mutatja, ami Magyarországon még erősebb, mint a Nyugaton. Thuróezi ilyen ellentmondásossága időpont tekintetében is megfelel az angliai kulturális érdeklődésnek, ahol az 1470/80-as években Anglia első nyomdásza, William Caxton nagyrészt a trójai, görög, római, frank és breton mondakört nyomtatta ki angol változatokban. Másrészt Mályusz igen lényeges változtatásokat is fellelt Thuróczinak a Columna-művel foglalkozásában, ti. a rendiségtől az abszolút monarchia felé lépést, sennek a szerző hangot is adott. Persze ezt is dialektikusan kell nézni, mert a Thuróezi által kihagyott elv nem egyszerűen a rendiség elve. A híres gondolatot — „Quod omnes tangit, dehet ab omnibus approbari" — II. Frigyes, Sz'cília abszo út uralkodója is bőségesen alkalmazta, ő is ilyen szavakkal hívott össze gyűléseket, for luit városokhoz, ellenfeleinek gyöngítésére. Mindezeknek a figyelembe vehető meggondolásoknak hozzátételével tudok egyetérteni Mályusz Elemér összefoglaló megoldásával, amelyben a renaissance hatást és a középkori mintaképet egyaránt figyelembe veszi. A szöveg szerkezetileg és stilárisan mindvégig átgondolt. Ennek mérvét jelzi, hogy egyetlen felesleges mondat fordul elő, ez is fontos megállapításnak ismétlése: „Thuróczv, mint élete bizonyítja, nem készült az írói pálvára" (89. és 97. 1.). A gazdag képmellékletek és a korszerű jegyzetanyag messzemenően emeli a kötet használhatóságát. A felvetett problémák pedig maguk is mutatják, milyen mélyreható és új kérdéseket is felvető tanulmánnyal állunk szemben, amelynek mind hosszas kutatásokat lezáró ós maradandó összefoglaló részei, mind gondolatgazdagságukkal kitűnő és néhol vitára késztető új megállapításai a történettudomány értékes gyarapodását jelentik, aktuális hozzájárulást a forrásértókelés és -értelmezés megélénkült magyar kutatásaihoz. SZÉKELY GYÖRGY BIBLIOTHECA CORVINIANA A kötetet összeállította Csapodi Csaba, Csapodiné Gárdonyi Klára, Szántó Tibor (Magyar Helikon. 1967. 386 1.) Az olvasó, ha a kötetet kezébe veszi, tanácsunk nélkül is azonnal rájön, hogyan ismerkidjék meg tartalmával, s Klaniczay Tibornak a reneszánszról szóló tömör jellemzését egyelőre elmellőzve, itt is, ott is sietve a képek közé lapoz, hogy átadja magát a kódexlapok szépsége felett érzett önfeledt gyönyörködésnek. Mi, magyarok régóta tud-