Századok – 1969
A Történelmi Társulat és a századok múltjából - Glatz Ferenc: Klebelsberg tudománypolitikai programja és a magyar történettudomány 1176/V–VI
KLEBELSBERG ÉS A SI AG Y AH TÖRTÉNETTUDOMÁNY 1199 kiadásához szükséges százezreket, a külföldi kutatóutakat — s mindezt a már többször említett rossz gazdasági viszonyok közepette, mikor a korona rohamosan értéktelenedik, az árak kiszámíthatatlanul emelkednek. Ez a gazdasági helyzet szinte lehetetlenné tette, hogy a tudományszervezés az egyéni adományokra alapozódjék. Mind sürgetőbbé vált az állami beavatkozás szükségessége, az, hogy ha kell — a pénz romlásával párhuzamosan — egyik hónapról a másikra, esetleg százezrekkel is növeljék a támogatást. Semmi jel nem mutat arra, hogy Klebelsberg a „tudományos nagyüzemre" vonatkozó elképzeléseinek kialakításakor végiggondolta volna, hogy a már akkor zuhanó koronaárfolyam, az alapítványok egyik napról a másikra történő értéktelenedóse miatt nincs biztos alap tervezett programjához. Azt is hozzá kell tennünk azonban, hogy nem is volt más választása: akár mint államtitkárnak, akár mint belügyminiszternek tudomámányszervezői programja kívül maradt az állami kultuszköltségvetésen. Az állam által tervszerűen ós állandóan dotált tudomány gondolatával 1920-ban találkozhatunk először: ekkor Klebelsberg a szokásosnál sokkal erősebb hangon kéri számon a dualista kultúrpolitikától a tudomány állami támogatását, mondván, hogy a századfordulón megnövekedett gazdasági lehetőségek idején sem gondolt erre, aminek a mostani „szomorú helyzet" is következménye. Az államtól most, ebben a rossz gazdasági helyzetben — mondja — nem lehet kérni, hogy nagy összegeket fordítson a tudomány pártolására, ezért kell a tudományszervezósnek továbbra is a társadalom anyagi erejére támaszkodni.12 4 1922-re azonban a korábbi helyzet bírálatát pozitív program váltja fel. 1922. június 16-án veszi át Klebelsberg a közoktatásügyi tárcát, de már napokkal előbb teljesen készen áll terve első miniszteri intézkedésére: megteremteni „az összes intézetek szerves collaboratioját" — amely megfelelne a korábban kifejtett szervezési elveknek, s ugyanakkor az egészet, tehát az eddigi alapítványokra támaszkodó intézményeket is, felvenné az állami költségvetésbe.125 Először az Akadémiának biztosít támogatást (1922 június)12 6 — majd az Országos Magyar Gyűjteményegyetem létrehozásával lényegében a tudományos intézményeket (múzeumok, könyvtárak) vonja közös igazgatás és költségvetés alá (1922 november). De már az akadémiai segély után kijelenti az újságíróknak : „A kultúránk megmentéséért vívott harc természetesen nem állhat meg az Akadémiánál, hanem ki kell annak terjeszkednie a magyar tudományosság egész területére, biztosítani kell azt, hogy minden tudományág fenntarthassa a folytonosságot a fejlődéssel."1 2 ' 1922-re tehát Klebelsberg előtt bebizonyosodik, hogy ha tudományszervezési elképzeléseit meg akarja valósítani, ezek anyagi alapját az állami költségvetésből kell biztosítani. Minisztersége első hónapjaiban ezt lényegében meg is teszi, s folytatja a következő években, amikor egymás után a Gyűjteményegyetemhez csatolják a különböző tudományos társulatok keretén belül működő tudományos intézeteket. így kapcsolódik a Gyűjteményegyetem költségvetésébe hamarosan a Bécsi Történeti Intézet, mely épp a társulati pénztartalékok értéktelenedóse, másrészt kimerülése miattállandó anyagi zavarokkal küzködött.128 S miután az Akadémia személyi kiadásait is a Gyűjteményegyetem _ költségvetési keretében a minisztérium által folyósított összegből fedezi, a magyar történettudomány különböző műhelyeit —- a levéltártól a tudományos intézetig — állami 'dotációból tartják fenn. * Mint már korábban jeleztük, munkánknak nem volt feladata a klebelsbergi kultúrpolitikai, vagy akár tudománypolitikai elveket egészében bemutatni. E programnak azokat a részeit ragadtuk csak ki, s igyekeztünk vázolni, melyek kapcsolódnak a magyar történettudomány 1919 utáni történetéhez. Azzal is tisztában vagyunk, hogy Klebelsberg programjának a magyar történettudomány fejlődése szempontjából való értékelésére csak az elképzelések megvalósulásának vizsgálata után kerülhet sor. Mégis BCT 36. 1. (1920). '"Károlyi Árpád-Klebelsberg Kuno. Bécs, 1922. VI. 19. A tervről csak Károlyi „vieszaidézéséből" lehet tudni. Károlyi szokása ugyanis az volt, hogy levélre válaszolva pontról-pontra sorravette annak állításait, legtöbbször megismételve a levélíró álláspontját. - Vö. továbbá: Klebelsberg Kuno 1922. VI. 19-i beköszöntőbeszédét a VKM tisztviselői előtt, amelyben a „tudományok nagyarányú támogatásának munkafolytonosságáról" s a „tudománypolitika" fontosságáról beszél elsősorban. BCT 605. 1. 128 Később az Akadémia kiadásainak nagy részét is az állami költségvetésből fizették. Az 1923. évi I. törvénycikk a Magyar Tudományos Akadémia állami támogatásáról. BCT 136 — 143. 1. A törvény lényege az, hogy az Akadé. mia alkalmazottait átveszi a Gyűjteményegyetem személyzeti sorába, s így az állam fizeti a legnagyobb kiadásokat. 127 Pesti Napló, 1922. VII. 2. 128 Csánki Dezső: Beszámoló beszéd az OMGyE 1925. márc. 14-én a Magyar Tudományos Akadémiában tartott íteljes ülésén. Az OMGyE kiadványai. III. füzet. 1924-1925. év, 4-5. 1.
